Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-25 / 43. szám

A képviselőtestület a városi tanács intézkedését és javaslatát tudomásul veszi. Bejelenti továbbá, hogy a vármegye alisoánja Adamovich Lázárt választás alá nem eső városi képviselőt; 1909 évre a képviselők lajstromába felvette és igy Krausz Gyulát a tagok sorából törülni rendelte. A városi képviselőválasztáshoz a névjegyzékek összeállítására inditványoza, hogy az I. kerületben dr. Kende Ádám és Ha nauer Zoltán, a II kerületbe, Botiba Jenő és Acs Ferencz, a III kerületben Kovács Sándor és Pados József a IV kerületben dr. Körös Endre és Halász Mihály képviselők bízassanak meg, mely indítvány helyesléssel elfogadtatott. Ugyancsak napirendretérés előtt dr. Lövi) László a vármegyei gyámság alul való felszabadulást emliti, kéri a polgármestert, hogy ezen kérdést t. i. : „El Veszprémtől" tüze KÍ napirendre. Miután polgármester azon válaszát, hogy ezen kérdést legközelebbi napirendre kitűzi, ugy interpelláló valamint képviselőtestület általános helyeslései fogadta, áttértek a tárgysorozatra: 1. Malom utcai lakosok vízvezetéki kutat kérnek. A képviselőtestület a kérelemnek helyt nem ad. 2. Több pápai lakos a vízvezetéki csőhálózatot a Temető utcára kiterjesztetni kéri. A képviselőtestület a Temető utca középéig a vízvezetéki csőhálózatot elkészítteti, az egész utca hosszában azonban csak feltételesen, ugyanis ha a háztulajdonosok többsége a vízvezeték berendezésére aláirásilag mngukat kötelezik. Utasítja tehát a városi tanácsot, hogy a kötelező nyilatkozatok beérkezése esetén a csőhálózatot az egész utcára terjesze ki. 3. Javaslat a kisasszonynapi országos vásár áthelyezéséről. A képviselőtestület hosszas vita után, melyben Vágó László; Marton Antal, Hajnóczky Béla, Koréin Vilmos, Keresztes Gyula, Bohra Samu, dr. Kende és Steinberger résztvettek, az áll, vál javaslata mellőzésével ezen kérdést napirendről leveszi, szóval megmarad a status quo. 4. Fribert Miksa határozatot kér a város tulajdonát képező Jókai Mór utcai 11. sz. ház és kertnek épületfa-kereskedésre, bérbe való ki, vagy ki nem adása tárgyában. A képviselőtestület Friebert bérlőnek a bérletet tokábbra is biztosítja. 5. Kőszeg városa megkeresése a hus és kenyéráraknak rendezése tárgyában. A képviselőtestület Kőszeg város megkeresését tudomásul veszi és ez érdemben a ministerhez szinte felterjesztést intéz. 6. Felszólítás, a rend. tan. városok országos egyesületébe való belépésre. A képviselőtestület 3 évi időtartamra az országos egyesületbe belép. 7. Jelentés a tervbe vett népkonyháról. Hosszas vita után melyben Győri Gyula, 'dr. Hoffner Sándor, Vágó László, Gyurátz Ferenc, dr. Kőrös Endre és Kis József vettek részt, a a képviselőtestület szótöbbséggel az áil. vál. javaslatát fogadta el, mely szerint ez évben a népkonyhát nem állítja fel, hanem utasítja a városi tanácsot, hogy jövőre ez érdemben részletes javaslatot terjeszen elő ezen népkonyha felállítására. 8. Az önkéntes tlizoltóegylet főparancsnokságának megkeresése a tüztoronyi őrszolgálat beszüntetése s helyébe tűzjelzői állomások létesítése iránt. A képviselőtestület a tűztorony kijavítását elrendeli, a tűzjelző állomások létesítésére nézve a városi tanácsot részletes költségvetés beterjesztésére u.asitja. 9. V. tanács javaslata Weinberger Jenő által birt bolti helyiségnek 1909 május 1-től nyilvános árverésen leendő bérbeadása iránt. Névszerinti szavazás után egyhangúlag kimondotta a képviselőtestület hogy Weinberger Jenő által birt bolthelyiséget árverés mellőzése mellett ujabbi 6 évre átadja illetve 6 évre meghoszabitja. 10. A vármegye alispánja Gáncs Erzsébet illetőségi ügyében 116—1908 sz. közson. Félt, irtózott a könyöktől. Szentimreynének most ujabb irás akadt a kezébe. — A nagybátyja levele, — szólt, miközben felbontotta. — Az, amelyben értesiti, hogy hajlandó volna léi vagyonát magára. mint hozzá legközelebb állóra Íratni, ha a kamarási kulcsot megszerzi. Szentirarey a fejét kezdte vakarni. Azzal a vagyonnal éppen meglehetne menteni a birtokot és kastélyt, de hát ki tehet róla. a kamarássághoz szükséges 32 őse közül a legtávolabb álló, a 32-ik Szentimrey belebolondult egy szép polgárleányba és az ősi tradicziókról megfeledkezve, feleségül vette, az őspróbából pedig egyetlen dédanyának sem szabad hiányozni. —• Eh, bolondság, — szól végre ide gesen. — Az öreg agglegény ugy ül most is a czimerpajzsán, mintha a honszerzés idejét élnénk. ' — 0 igen nagy arisztokrata, — szólt Szentirareyné — akárcsak az én őseim voltak, akik elvükhöz híven csak nemes leányokat vettek el. — Es lorgnónján keresz tűi nézegetni kezdte az ebédlő falán diszlő őseinek képét, a keskeny, barna farámákba foglalt olajképeket, a melyeken éles tekin tetű, iveit, fekete szemöldökű, kaczagányos ősei büszkén, ősanyái pedig, bár szelíd mosolylyal az ajkukon, igen méltóságteljesen néztek le a körülöttük levő utódokra. A képeken diszlő büszke körmondat : „Nobile Stemma, Familiorum Splendor", mintha fi gyelmeztetné az utódokat, hogy ne feledkezzenek meg róla hasonlók lenni. Szentimrey követte felesége tekintetét és vele együtt talán gondolatát is. Ezúttal igen boszantották nagybátyja arisztokratikus ,'

LLÜ L érzelmei, aki tőle a kamarási őspróbát kívánta. — A nemességére az a legbüszkébb, — szólt — aki legtávolabb esik attól, aki azt megszerezte, mert azé a legrégibb. Aki megszerezte, az az újdonsült nemes és egyáltalán nem dicsekszik vele, csak az utódok egy pár száz év múlva, akiknek pedig semmi érdemük sincs abban, hogy nemesek. Szentimreyné letette lorgnonját. — Édes uram, ne felejtse el, hogy a nemességet nemcsak, megszerezni nehéz, hanem fentartani is. És minél távolabb esik az utód attól, aki megszerezte, annál nehezebb azt ugyanabban a dicsőségben és ugyanabban a fényben megtartani. Szentimrey hallgatott. Rövidszárú an gol pináját vette elő és megtömte dohánynyal. 0 ugyan nem gondolt arra, neki soha eszébe sem jutott, hogy az ősök dicsősége veszendő is lehet. Szentimreyné folytatta a levek összeszakitását és ismét sóhajtott : — Istenem, mi maradt a Szentimrey ékből '? . . . Szentimrey kiment a kertbe és a veranda előtt megállva, gondolkodva szitta pipáját. A vasrácsos kerítésen, mely sűrűn volt befuttatva a kúszó vadszőlővel, egy tenyérnyi üres hely volt, melyen három füstösképü czigányrajkó kandikált be, kó czos fejüket összedugva. A muzsikus ban dához tartoztak és hegedű jök kel a hónuk alatt arrafelé kóborolva, meglátták Szentimreyt. Odamerészkedtek szorosan a kerítéshez és czinczogni kezdték Szentimrey jól ismert nótáját, kerek, fekete szemeiket közben állhatatosan arczára függesztették. Szentimreynek gondolatai közé lopták magukat az idétlenül játszott nóta hangjai, gyűlési határozattal kimondott felebbezést, mint elkésetten beadottat, visszautasítja. A képviselőtestület az alispánnak Gáncs Erzsébet illetősége tárgyában hozott határazatát újra megfeiebbezi és annak beadására a városi ügyészt utasítja. 11. Polgármester jelentése a Pápai Takarékpénztárnal felvett folyó számlái tartozások kamatlábának 5'5°/

0-ra való leszállításáról. A képviselőtestület a városi tanács azon javaslatát, hogy a Pápai Közgazdasági Banknál levő 63000 korona adósságát a Pápai Takarékpénztárnál levő folyózsámlájára 5 százalékkal konvertájla, elfogadja. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület a városi tanács javaslatára Mohai Antal, Horváth Margit és Schutz Ferencz illetőségét megtagadja. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Szinészet Pápán. Szalkay Lajos színtársulata a hét végén befejezi a szinévadot. A lefolyt színházi hétben a látogatottság csökkent, de ez némileg indokolt is, mert a hideg időjárás folytán a színházban tűrhetetlen a maradás. A színház fűtve (?) van ugyan, de a füttőkészüíék oly romlott állapotban van, hogy absolute melegséget nem áraszt. Ennek az állapotnak tudandó is be. hogy a közönség nem látogatja annyira a színházat, mint rendes körülmények között. Az igaz, hogy rendes körülmények között az ilyen hideg időjárásra nem vagyunk elkészülve, de mindenesetre a színügyi bizottság van hivatva ennek orvoslására, mert hát az ilyen időjárás tavaszkor is beállhat amikor színtársulatunk újra viszszaérkezik. Valami módon de ezt a futókészüléket meg kell r-peraltatni. Ettől eltekintve a szinévadunk méltó befejezésére számithatunk Szalkay színigazgató az utolsó három előadásra Kormot Ilonkát közönségünknek régi kedvencés lassanként beleolvadtak elmélkedésébe és egyszerre vonultak el előtte a* közelmúlt ifjúi évei, a gondtalan, vidám napok. Menynyit húzatta ő ezt a nótát, hol féllábra állítva hol a földre dobott bankóra térdeltetve a czigányt... Most vége mindennek és fülében csengett felesége sóhajtása : „Mi maradt a Szentimreyekből". A kert túlsó végéből mindinkább erősbödő zsivaj hallatszott; a gyermeksereg közeledett a kastély felé. A Kardos-fiú, a legnagyobb közülök, amint meglátta a bokor aljában heverő Szentimrey czimert, hirtelen felkapta : — Én leszek a sereg vezetője, — kiáltotta. — Ez lesz az én pajzsom ! — Ez nem a tied ! — kiáltotta vissza a kis Szentimrey Miklós. — Itt minden az enyém, ami ebben a kertben van. — De ez nem, add ide. ->- És a kis Szentimrey feléje nyúlt. — Nem mész innen, te tacskó, szólt a Kardos-fiu, egyik kezével magasra tartva a czimert a másik öklével pedig ráütött az alig nyolczéves fiúra. A kis Szentimrey hirtelen lekapta sapkáját és erősen a szeme közé vágott vele a Kardos fiúnak, aki karjával födte el káprázó szemeit. Azután hátulról felugrott a nagy fiu vállára és magasra tartott kezéből kikapta a czimert. Szentimrey, aki szemtanuja volt a jelenetnek, hirtelen eldobta pipáját, karjaiba kapta kis fiát és büszkén vitte be anyjához. — Ez maradt a Szentimreyekből, nézd ! — kiáltotta feléje örömmel és nem adta volna a világ legnagyobb birtokáért sem, hogy ez a sáros kis legényke az ő tulajdon gyermeke.