Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-25 / 43. szám

A képviselőtestület a városi tanács intézkedését és javaslatát tudomásul veszi. Bejelenti továbbá, hogy a vármegye alisoánja Adamovich Lázárt választás alá nem eső városi képviselőt; 1909 évre a kép­viselők lajstromába felvette és igy Krausz Gyulát a tagok sorából törülni rendelte. A városi képviselőválasztáshoz a név­jegyzékek összeállítására inditványoza, hogy az I. kerületben dr. Kende Ádám és Ha nauer Zoltán, a II kerületbe, Botiba Jenő és Acs Ferencz, a III kerületben Kovács Sándor és Pados József a IV kerületben dr. Körös Endre és Halász Mihály képvise­lők bízassanak meg, mely indítvány helyes­léssel elfogadtatott. Ugyancsak napirendretérés előtt dr. Lövi) László a vármegyei gyámság alul való felszabadulást emliti, kéri a polgármestert, hogy ezen kérdést t. i. : „El Veszprémtől" tüze KÍ napirendre. Miután polgármester azon válaszát, hogy ezen kérdést legközelebbi napirendre kitűzi, ugy interpelláló valamint képvi­selőtestület általános helyeslései fogadta, áttértek a tárgysorozatra: 1. Malom utcai lakosok vízvezetéki kutat kérnek. A képviselőtestület a kérelemnek helyt nem ad. 2. Több pápai lakos a vízvezetéki csőhálózatot a Temető utcára kiterjesztetni kéri. A képviselőtestület a Temető utca középéig a vízvezetéki csőhálózatot elkészít­teti, az egész utca hosszában azonban csak feltételesen, ugyanis ha a háztulajdonosok többsége a vízvezeték berendezésére aláirá­silag mngukat kötelezik. Utasítja tehát a városi tanácsot, hogy a kötelező nyilatko­zatok beérkezése esetén a csőhálózatot az egész utcára terjesze ki. 3. Javaslat a kisasszonynapi országos vásár áthelyezéséről. A képviselőtestület hosszas vita után, melyben Vágó László; Marton Antal, Haj­nóczky Béla, Koréin Vilmos, Keresztes Gyula, Bohra Samu, dr. Kende és Stein­berger résztvettek, az áll, vál javaslata mel­lőzésével ezen kérdést napirendről leveszi, szóval megmarad a status quo. 4. Fribert Miksa határozatot kér a város tulajdonát képező Jókai Mór utcai 11. sz. ház és kertnek épületfa-kereskedésre, bérbe való ki, vagy ki nem adása tárgyában. A képviselőtestület Friebert bérlőnek a bérletet tokábbra is biztosítja. 5. Kőszeg városa megkeresése a hus és kenyéráraknak rendezése tárgyában. A képviselőtestület Kőszeg város meg­keresését tudomásul veszi és ez érdemben a ministerhez szinte felterjesztést intéz. 6. Felszólítás, a rend. tan. városok országos egyesületébe való belépésre. A képviselőtestület 3 évi időtartamra az országos egyesületbe belép. 7. Jelentés a tervbe vett népkonyháról. Hosszas vita után melyben Győri Gyula, 'dr. Hoffner Sándor, Vágó László, Gyurátz Ferenc, dr. Kőrös Endre és Kis József vettek részt, a a képviselőtestület szótöbbséggel az áil. vál. javaslatát fogadta el, mely szerint ez évben a népkonyhát nem állítja fel, hanem utasítja a városi ta­nácsot, hogy jövőre ez érdemben részletes javaslatot terjeszen elő ezen népkonyha felállítására. 8. Az önkéntes tlizoltóegylet főparancs­nokságának megkeresése a tüztoronyi őrszol­gálat beszüntetése s helyébe tűzjelzői állo­mások létesítése iránt. A képviselőtestület a tűztorony kija­vítását elrendeli, a tűzjelző állomások léte­sítésére nézve a városi tanácsot részletes költségvetés beterjesztésére u.asitja. 9. V. tanács javaslata Weinberger Jenő által birt bolti helyiségnek 1909 május 1-től nyilvános árverésen leendő bérbeadása iránt. Névszerinti szavazás után egyhangúlag kimondotta a képviselőtestület hogy Wein­berger Jenő által birt bolthelyiséget árverés mellőzése mellett ujabbi 6 évre átadja il­letve 6 évre meghoszabitja. 10. A vármegye alispánja Gáncs Er­zsébet illetőségi ügyében 116—1908 sz. köz­son. Félt, irtózott a könyöktől. Szentimreynének most ujabb irás akadt a kezébe. — A nagybátyja levele, — szólt, mi­közben felbontotta. — Az, amelyben érte­siti, hogy hajlandó volna léi vagyonát ma­gára. mint hozzá legközelebb állóra Íratni, ha a kamarási kulcsot megszerzi. Szentirarey a fejét kezdte vakarni. Azzal a vagyonnal éppen meglehetne men­teni a birtokot és kastélyt, de hát ki tehet róla. a kamarássághoz szükséges 32 őse közül a legtávolabb álló, a 32-ik Szentim­rey belebolondult egy szép polgárleányba és az ősi tradicziókról megfeledkezve, fele­ségül vette, az őspróbából pedig egyetlen dédanyának sem szabad hiányozni. —• Eh, bolondság, — szól végre ide gesen. — Az öreg agglegény ugy ül most is a czimerpajzsán, mintha a honszerzés idejét élnénk. ' — 0 igen nagy arisztokrata, — szólt Szentirareyné — akárcsak az én őseim vol­tak, akik elvükhöz híven csak nemes leá­nyokat vettek el. — Es lorgnónján keresz tűi nézegetni kezdte az ebédlő falán diszlő őseinek képét, a keskeny, barna farámákba foglalt olajképeket, a melyeken éles tekin tetű, iveit, fekete szemöldökű, kaczagányos ősei büszkén, ősanyái pedig, bár szelíd mo­solylyal az ajkukon, igen méltóságteljesen néztek le a körülöttük levő utódokra. A képeken diszlő büszke körmondat : „Nobile Stemma, Familiorum Splendor", mintha fi gyelmeztetné az utódokat, hogy ne feled­kezzenek meg róla hasonlók lenni. Szentimrey követte felesége tekintetét és vele együtt talán gondolatát is. Ezúttal igen boszantották nagybátyja arisztokratikus ,' LLÜ L érzelmei, aki tőle a kamarási őspróbát kí­vánta. — A nemességére az a legbüszkébb, — szólt — aki legtávolabb esik attól, aki azt megszerezte, mert azé a legrégibb. Aki megszerezte, az az újdonsült nemes és egy­általán nem dicsekszik vele, csak az utódok egy pár száz év múlva, akiknek pedig semmi érdemük sincs abban, hogy nemesek. Szentimreyné letette lorgnonját. — Édes uram, ne felejtse el, hogy a nemességet nemcsak, megszerezni nehéz, hanem fentartani is. És minél távolabb esik az utód attól, aki megszerezte, annál ne­hezebb azt ugyanabban a dicsőségben és ugyanabban a fényben megtartani. Szentimrey hallgatott. Rövidszárú an gol pináját vette elő és megtömte dohány­nyal. 0 ugyan nem gondolt arra, neki soha eszébe sem jutott, hogy az ősök dicsősége veszendő is lehet. Szentimreyné folytatta a levek össze­szakitását és ismét sóhajtott : — Istenem, mi maradt a Szentim­rey ékből '? . . . Szentimrey kiment a kertbe és a ve­randa előtt megállva, gondolkodva szitta pipáját. A vasrácsos kerítésen, mely sűrűn volt befuttatva a kúszó vadszőlővel, egy tenyérnyi üres hely volt, melyen három füstösképü czigányrajkó kandikált be, kó czos fejüket összedugva. A muzsikus ban dához tartoztak és hegedű jök kel a hónuk alatt arrafelé kóborolva, meglátták Szentim­reyt. Odamerészkedtek szorosan a kerítés­hez és czinczogni kezdték Szentimrey jól ismert nótáját, kerek, fekete szemeiket köz­ben állhatatosan arczára függesztették. Szentimreynek gondolatai közé lopták magukat az idétlenül játszott nóta hangjai, gyűlési határozattal kimondott felebbezést, mint elkésetten beadottat, visszautasítja. A képviselőtestület az alispánnak Gáncs Erzsébet illetősége tárgyában hozott hatá­razatát újra megfeiebbezi és annak beadá­sára a városi ügyészt utasítja. 11. Polgármester jelentése a Pápai Takarékpénztárnal felvett folyó számlái tar­tozások kamatlábának 5'5°/ 0-ra való leszál­lításáról. A képviselőtestület a városi tanács azon javaslatát, hogy a Pápai Közgazdasági Banknál levő 63000 korona adósságát a Pápai Takarékpénztárnál levő folyózsámlá­jára 5 százalékkal konvertájla, elfogadja. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület a városi tanács javaslatára Mohai Antal, Horváth Margit és Schutz Ferencz illetőségét megtagadja. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Szinészet Pápán. Szalkay Lajos színtársulata a hét vé­gén befejezi a szinévadot. A lefolyt színházi hétben a látogatottság csökkent, de ez né­mileg indokolt is, mert a hideg időjárás folytán a színházban tűrhetetlen a mara­dás. A színház fűtve (?) van ugyan, de a füttőkészüíék oly romlott állapotban van, hogy absolute melegséget nem áraszt. En­nek az állapotnak tudandó is be. hogy a közönség nem látogatja annyira a színhá­zat, mint rendes körülmények között. Az igaz, hogy rendes körülmények között az ilyen hideg időjárásra nem va­gyunk elkészülve, de mindenesetre a szín­ügyi bizottság van hivatva ennek orvoslá­sára, mert hát az ilyen időjárás tavaszkor is beállhat amikor színtársulatunk újra visz­szaérkezik. Valami módon de ezt a futóké­szüléket meg kell r-peraltatni. Ettől eltekintve a szinévadunk méltó befejezésére számithatunk Szalkay színi­gazgató az utolsó három előadásra Kormot Ilonkát közönségünknek régi kedvencés lassanként beleolvadtak elmélkedésébe és egyszerre vonultak el előtte a* közelmúlt ifjúi évei, a gondtalan, vidám napok. Meny­nyit húzatta ő ezt a nótát, hol féllábra ál­lítva hol a földre dobott bankóra térdeltetve a czigányt... Most vége mindennek és fü­lében csengett felesége sóhajtása : „Mi ma­radt a Szentimreyekből". A kert túlsó végéből mindinkább erős­bödő zsivaj hallatszott; a gyermeksereg közeledett a kastély felé. A Kardos-fiú, a legnagyobb közülök, amint meglátta a bo­kor aljában heverő Szentimrey czimert, hirtelen felkapta : — Én leszek a sereg vezetője, — kiáltotta. — Ez lesz az én pajzsom ! — Ez nem a tied ! — kiáltotta vissza a kis Szentimrey Miklós. — Itt minden az enyém, ami ebben a kertben van. — De ez nem, add ide. ->- És a kis Szentimrey feléje nyúlt. — Nem mész innen, te tacskó, szólt a Kardos-fiu, egyik kezével magasra tartva a czimert a másik öklével pedig rá­ütött az alig nyolczéves fiúra. A kis Szentimrey hirtelen lekapta sap­káját és erősen a szeme közé vágott vele a Kardos fiúnak, aki karjával födte el káp­rázó szemeit. Azután hátulról felugrott a nagy fiu vállára és magasra tartott kezéből kikapta a czimert. Szentimrey, aki szemtanuja volt a je­lenetnek, hirtelen eldobta pipáját, karjaiba kapta kis fiát és büszkén vitte be anyjához. — Ez maradt a Szentimreyekből, nézd ! — kiáltotta feléje örömmel és nem adta volna a világ legnagyobb birtokáért sem, hogy ez a sáros kis legényke az ő tulajdon gyermeke.

Next

/
Thumbnails
Contents