Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-16 / 33. szám

UsCVIII.. ó^7-±ol3ra»xcLPápa, 1908. a.Txg-0-Sz-fc-cLS 10* 33. szám, \ V KŐZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : WmJLéMBEM HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A városi jelleg. Irta : KEMÉNY BÉLA. A franczia azt mondja: le styl c' est V homme. A német azt tartja: was man ist, das soll man auch vorstellen. Egy bölcseleti tétel pedig azt demonstrálja, hogy : a külső a belső külsőség, a belső pediglen a külső belseje. A lényeg, mely ennek a három tételnek a magvát képezi, mindeniknél egy és ugyanaz és ami benne kifejezésre jut, az nemcsak az egyesre, hanem minden néven nevezendő öszszeségre, csoportra, testületre, jogi személyre nézve is áll. Le styl e' est 1' homme — amilyen a modora, olyan maga az ember is. Épen igy amilyenek a szervei valamely összeségnek, csoportnak, testületnek, jogi személynek — olyan az maga is, mert ezen szerveiben ö maga nyilatkozik meg a maga teljes valójában. Was man ist, das soll man auch vorstellen — a mely pozíciót valaki betölt, annak megfelelő legyen a gondolkozás módja és egész lénye. Epugy valamely csoport, testület, öszszeség, jogi személy is aminek az magát tartja és mások által magát tartatni kívánja annak megfelelő legyen is az a motivum, mely tetteinek rugója, mely működésében, intézményeiben megnyilvánul. A külső a belső külseje, a belső a külső belseje, amint valaki gondolkozik, érez és akként cselekszik, tesz és vesz is és amint valaki tesz, vesz és cselekszik, alakul ki a vélemény az illetőnek gondolkozás módja és érzése felől. Amilyen valamely öszszeség, csoport, testület, jogi személy erkölcsi és szellemi berendezése, ki felé is ezt a képet mutatja és ami lyen a kép, melyet kívülről mutat, olyan klasszisba sorozza be azt a vélelem distinkcziója. Ne beszéljünk az egyesről, ha nem ' eszéljünk az összeségrő

1, a jogiszemélyről, beszéljünk a községről, a városról. Ahhoz, hogy valamely község vagy város megfelelő módon érvényesüljön a többi községek vagy városok sorában, kell, hogy szervei és intézményei tekintetében ne maradjon azok mögött. Annak a tökélete sedés vágányáról nem szabad lesiklania, annak mindenkor oda kell törekednie, hogy belseje vagyis erkölcsi és szellemi berendezése minél erősebb, minél szilárdabb és minél tökéletesebb legyen. Város — ez már egy magasabb fogalom a kommunális életben. Magasabb rendű fogalom nemcsak közigazgatási jogi értelemben, hanem társadalmi tekintetekben is. Amikor valamely község közigazgatási téren „városi" rangra emelkedik, nem szabad neki megállapodnia a czimnél, hanem a városi jelleg magaslatára is kell törekednie. A városi jelleghez pedig csak akkor jut, ha leháutja magáról a ma radiság, az ósdiság vicinálismusát és a modernitás alapelveire helyezkedik és a modernitás szellemében szervezkedik és rendezkedik be minden irányban és minden tekintetben. Igaz, hogy ez nem megy gyorsan, ez az átalakulási processus nem bonyolítható le máról holnapra, eh hez idő kell, mely időhatárt a fejlő dés törvénye szabja meg, de a vá rosnak mint ilyennek pillanatig sem szabad tétlenül néznie, mint vonul el feje fölött az idő, hanem minden órá^m- T Á K C Z A. ^o A szerelmes diákok. A diákszobában tombolt a klasszikusok szelleme, igen közel álltak már a fiuk az érettségihez, egy kicsit körmükre is égett a dolog, hát czélirányos volt sietni, hogy egy pár hét alatt pótolják mindazt, amit nyolez éven keresztül elmulasztottak. Detári Ambrus, az öles nagyságú legény, mi közben példátlan buzgalommal igyekezett behatolni Vergilius szellemébe, egyszerre nagyot ütött az asztalra. Mert mégis csak szemtelenség tőled, akármilyen farizeus-arezokat vágsz 1 Ez a csonka mondat fölötte hűvösen érintette a másik diákot, névszerint Kelemen Ambrust. Még csak meg se rezzent kezében a czeruza, amelylyel eppen bizonyos hanghullámokat számított ki. Igen széles arányú íiegmával felelte vissza : — Babám, ez nem tőlünk függ. Az előbbi Ambrus akkor már talpon állt, sőt Vergiliust is visszahajította szellemével együtt a polezra. —• Én kikérem magamnak 1 — Megteheted. — Igenis, kikérem, még pedig régebbi jogaimra hivatkozva. — Bolond vagy, komám, iól tudod, hogy itt nem használ sem a heveskedés, sem az erőszak ! Ilonka választ és a legyőzött kénytelen elballagni. — A választása már régebben rám esett, de akkor idehozott az ördög téged, ós elrontottál mindent. Ugy hízelegtél. mintha ettől függne a mennyei üdvösséged. — Jegyezd meg magadnak, hogy én nem szoktam hízelegni. — Állandóan odatolakodtál a családba. — Ez csak a háziak iránt való köteles tiszteletem. — A lány elbolonditása nem tartozik a kötelességeid köze. Jegyezd meg jól, hogy agyontiporlak, mint egy bogorat, ha elrontod a dolgaimat. — Én is ott leszek 1 Detári aztán kapta a kalapját és elment hazulról, részint, hogy lehűtse a tavaszi levegő, részint pedig, hogy alkalmas „puskák" után nézzen, amelyek megkönnyítik a tanulmányokat, pompás kivonatokban terjesztve elő minden tudományt. Agyontiprom ! — dörmögte magában még az utczán is. A nemes vetélykedés tárgya, már mint a tanár urék Ilonkája, ezalatt távolról sem gondolta, hogy milyen elkeseredett háborúskodás folyik miatta. Bent ült a vizit-szobában és az édesmamával együtt élvezte Tóth aljegyző ur előterjesztéseit, amelyek fontos közigazgatási tényekre vonatkoztak, de szárazságuk mellett is érdekesek voltak, ami megtisztelő bizalom folytán, amiben az aljegyző ur részesült. A mama közben az aprószentek után nézett, pillanatra egyedül hagyva őket, de aztán ismét visszatért — talán a kelleténél gyorsabban tért vissza, — és fölvéve a beszéd elejtett fonalát, élénk arczczal kérdezte : —- És milyen álláspontot foglalt el ezzel szemben a közigazgatási bizottság ? A közigazgatási bizottság, hogy hűséges legyen a referádának, többnyire ellentétes álláspontot foglalt el, viszont Tóth ur mindig szemben ült Ilonka kisasszonynyal, Weinberger Mihály kárpitos és diszifő w PAPA, Iryalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő Hsiéjiripi-bos xrx-m.xi.l^á-Ikia-t, diszitésefeet, l&tUsiáisoIls: -teljes t)ei?©xx.ci.ezésé"t

3 -fcarpé-fcár zást

3 alkalmi diszi-fcóselsiet, f-aggö— nyöik —