Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-16 / 33. szám

jáuak virágját két kézzel kell megfognia, hogy iiiaga számára leszakaszthassa. Csak az a város érheti el a tökéletesedés kivánt fokát, melynek semmi sem oly nagy, hogy attól visszariadna és semmi sem oly kicsiny, amit figyelmére érdemetlennek vagy nem méltónak tartana, ha ez neki hasznára válhat és városi jellegének elérésére szolgálhat. Miben áll ez a városi jelleg ? Abban, hogy a kor szellemével együtt halad. Mikor halad a város együtt a kor szellemével ? akkor, ha az az által teremtett helyzetnek tudatára éb redne, anyagi és szellemi erejéhez képest alkalmazkodik a korszülte igényekhez, azokat felismeri és azok kielégithetését előmozdítja, elősegíti. A városi jelleget csak azon kommunákban találjuk meg, amelyek a fejlődési procedúra minden stádiumában megtalálják a helyes és czéiravezető utat amely a tökéletesedéshez vezet. De hogy miben is áll az a városi jelleg voltaképen ? Eltérők a nézetek ez irányban. Vaunak akik azt állítják, a tömeges építkezésben, paloták, magasba nyúló sok ablakos bérházak építésében uj utczák, terek megnyitásában. Mások azt vitatják, hogy igazi városi jelleget csak a sok és különfé'e szórakozás nyújt, mennél több valamely városban az a lokaütás melyben ki ki a maga módja szerint töltheti kedvét, és idejét, költheti a maga és esetleg a más pénzét, vagy ahol még az asszonyok is feltehetik egy kártyára a háztartásban megta karitott kis pénzmaradványt, annál nagyobb a város igazi városi jellege. Azok akik a városi jelleget, csak egy bizonyos tényezőnek érvényesülésében keresik és találják, tévúton járnak. Az igazi városi jelleget a korszellem által teremtett igények kielégítésére, a korszülte szükségletek fedezésére szolgáló sok, bár még oly apró és jelentéktelennek látszó mozzanatok mozaikszerű szerves egésszé való összetétele és mindezen tényezők harmonikus összetnüködése kölcsönzi a városnak. Ezért nincs a városi élet fejlődése procedúrájában egy pillanatnyi pihenő sem, mert folyton uj igények teremnek, amelyek kielégítésre vár nak, uj szükségletek állanak elő me lyek fedezet után áhítoznak. Ne beszéljünk általánosságban, próbáljuk meg és beszéljünk egy kissé prodomo. Nézzünk körül a magunk háza : táján és seperjünk a saját házunk előtt. A ki ezelőtt 10—15 évvel a mi városunkban városi színezetet, városi jelleget, városi életet keresett — - hiába keresett, ilyet nem talált. Városi szinezeí, városi jelleg, városi élet persze a magunk fentebb felállított distinkcziója szerint. A mi városi színezet, városi jelleg, városi élet nálunk ma feltalálható az mind az utolsó évtized fejlesztési j munkájának eredménye. A mi nálunk város fejlesztés tekintetében az utolsó évtized folyamán történt, az becsületére válnék több évtized serény munkásságának ; és szorgos törekvésének is. Napról napra, óráról órára haladunk előre, pem állunk meg egy percre sem. És mégis még nagyon sok tenni való vár reánk. Utczáínk, tereink növekednek számban és forgalomban, népességünk nemkülönben, intézményeink szintén De ez még nem minden. Nemcsak nagy dolgok kellenek a városi jelleghez, hanem aprók is vannak olyanok, melyek a várost nemcsak névleg, de tényleg is várossá teszik, annak városi szint és életet kölcsönöznek. Az utóbbi napokban hallottam nem egy panaszt egy olyan tényező ! hiánya miatt, amelyre nálunk eddig tán senki sem gondolt. Azt panaszolták ugyanis, hogy ha nálunk valakinek bérkocsira van szüksége, te lefon utján kell még ilyet requirálnia, holott egy ilyen csinos és törekvő város aminő Pápa, gondoskodhatnék arról, hogy megfelelő helyen bérkocsi állomása legyen. A panaszt hallottam, de el nem hallgatom. A panaszkodónak igaza van. Tényleg ugy van; egy bérkocsi állomás nem látszik valami nagyon lényeges dolognak, valami, jelentékeny intézménynek. Ámde mindaz aminek a szüksége alkalomadtán előáll és hiánya észrevehető és érezhető, elég fontos és elég aki apró, gömbölyű leány volt és fekete hajú, fekete szemű. Délutánonkint, ha különösen kellemes volt az időjárás, künn sétált a kertben, ahol dongókat riasztott a két kosztos-diák zümmögő tanulása, viszont pillangókat csalt maga felé Ilonka. A zümmögés tartott még egy darabig, mig a lányhoz bátorkodott valamelyik. — Szép napunk van. — Gyönyörű. — Nem gondolja, hogy esőre fordulhat? Már hogyne gondolta volna, mikor azt gondolta ! És örülvén a diák a témának, valóságos leveli békává változott át, precziz kifejezésekkel és helyes diagnózissal állapítván meg a várható időjárást. Ezekből aztán joggal állapíthatta meg Detári Ambrus, hogy Kelemen nevű druszája odatolakodik a házikisasszonyhoz, sőt egyet is ért vele alkalomadtán. A ki töréses nap estéjén azt mondta Detári : —• Amerikai párbajon töröm a fejemet. — Csak törd 1 — volt rá a válasz. — Hasztalan minden erőlködésed, mert mire te elkészülsz a joggal, én két fizetési osztályt haladtam előre. — Tudom, — mondta a másik, adótiszt leszel a városnál. — Már ősztől fogva. Magam ura, kenyérkereső. Vacsora után illendően elköszöntek a háziaktól, (az a stréber Kelemen még Ilonkának is kezet csókolt), s mivel pár hétig közös sors fűzte őket együvé, ellátogattak a diák-korcsmába, ahol nagy harczászati megbeszélések folytak, mint kell védekezni amaz ellenség ellen, amit érettséginek neveznek ? jdittől fogva csakis itt érintkeztek, akkor is vigyázva, hogy a társalgásuk ne lépje át a szigorúan megszabott érintkezési határokat, egyebekben kerülték egymást. A teret teljesen Tóth aljegyző ur dominálta, még mindig érthetetlennek tartva a közigazgatási bizottság álláspontját, sőt olykor valósággal megdöbbenve némely miniszteri döntésen. A pompás tavaszi időben kisétáltak a kiserdőbe, amint pompásan megszált ilyenkor a fiatalság, illő kísérettel je len ve meg a tölgyek alatt. A mamák letelepedtek az ágyteritőkre és sorra vettek mindenkit, kivéve a jelenlevőket. A fiatalokat, akikben költői lélek lakozott, a természet fönsége bájolta el, azok örültek a madáréneknek, sőt bájosnak találták a varjú károgást is. Elég az hozzá, hogy itt is egyre jobban komolyodott a helyzet s Tóth János ur sutbavetve minden, a női nem iránt kötelező udvariasságot, fölötte erősen szorongatta Ilonka kezét, majd pedig hogy nem ért eredményt, magához szorította azt a lányos kart. Az már puszta véletlen, hogy a karhoz hozzátartozott Ilonka is, egy kissé megszédülve, csakhamar azonban a jegyző ur kebelén fektetve fekete fejecskéjét. Ekkor, hogy teljes legyen a bonyodalom, Ilonka öescse, a vásotságáról hírhedt Bandi, (akinek könnyű, de nem is virtus rosszalkodni, mert tanár ur az apja,) honnan, honnan nem, előtermett és vadonattuj ruhájában fürge mókusként kezdett fölfelé mászni a fán. — Itt hagyom a kalapomat, majd ebbe hajítom a varjutojásókat! — kiabálta már vagy nyolez méternyi magasságból. Ilonkának torkán akadt a csók. Azaz, hogy nem ezt akartam mondani, a~ csók igen simán intézte el a maga útját, a szó akadt a torkán. — Josz le onnan, te haszontalan ! Bandi, egy kissé lihegve, felelte : — Nem lehet ! -— Megmondlak a mamának ! — Fogadjunk, hogy nem mondasz meg ! — szemtelenkedett Bandi. Bandi azért kikapott, (bár Ilonka sem STEINBERGER M. UTÓDA Legjobb bevásárlási forrás, SíV^ev, exüs\ é^ t£\útva e^sV ávwV ua^ ftW&éVtan, VeV(VeV, VaucsoV. s\\>. <f> ====== ©va VüYóxAetjessegeU, Qme^a, oráV. xiacj\ •íaVasTtéVtoaxv. ^a^WásoV \ó\ és ^otAosaxv Ves7Á\e\ic\eV.. ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13.