Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-07-19 / 29. szám

viselő ur egy harmadik számtiszti ál­lás és egy közigazgatási gyakornoki állás betöltését sürgeti. A létszámemelés kérdésében mint már előbb is mondám, egyezünk, azon­ban véleményem egészen eltérő a szervezendő állás tekintetében. Azonban mielőtt ezen kérdésre reátérnek, legyen szabad legelőször is azt hangoztatnom, hogy legszüksé­gesebb feladata közé tartozik a v. képviselőtestületnek, a hivatal teljes újjászervezése, a mely akként tör­ténhetne, hogy a pénztárnok, ellenőr és számtisztektől nem VI. osztályt, hanem legalább is VIII. osztályt kel­lene kivánni, mert az adózó közön­ségnek érdekében fekszik, hogy mi­nél készültebb és minél szakképzet teb emberek lássák el az ügyeiket. Nem akarom kifogásolni a hiva­tal jelenlegi stádiumát, mert nagyon helyesen és a városi közönség érdei­nek megfelelőleg vannak betöltve a városi adópénztárnál levő összes fő­hivatalok, sőt a mint mindenkinek tudomása is van róla a számtiszti ál­lást jelenleg oly egyén tölti be, aki ugy tudományos készültségnél mint szakképzettségénél fogva kell, hogy a v. pénztárnál vezető állásba jut­hasson. Sajnálatunkra halljuk azonban, hogy a városnak eme képzett és lel­kiismeretes hivatalnoka ily állásban, mint a milyenben jelenleg van, ma­radni többé nem óhajt. Elismerjük és méltányoljuk is az ő fellépését, mert hisz az ő kép­zettsége csak még is mást kiván az ö számára. Nem szabad a városi képviselő testületnek ily képzett és lelkiisme­retes hivatalnokát szélnek ereszteni; hanem oly megoldást keli keresni ré­szére, a mely őt maradásra birja. Sok másnak, valamint nekem is az a véleményem, hogy őt a városi pénztár keretén belül meg kell tar tani, mert teljes alapossággal, lelki­ismeretességgel és szakavatottsággal látta el máig is és látná el azutáu adózó polgárok ügyeit. Azt hiszem kettős érdeket szol­gálunk akkor, ha a pénzügyi taná­esosság eszméjét vetjük ismét fel­színre, mert egyrészről ezen állás creálása a mely a város közönségé nek érdekében fekszik, másrészről meg közérdekben cselekszünk akkor, ha a városnak eme lelkiismeretes és pontos hivatalnokát ezen polcra emelve a városi pénztár keretén be­lül megtartjuk. Ezekben akartam ezen most el­döntés alá kerülő ügyhöz hozzászólni, midőn még csak az az indítványom volna, hogy küldjön ki a városi kép­viselőtestület egy bizottságot ezen állás hatáskörének kidolgozására, — hogy végre ezen fontos kérdés min­denki érdekeinek megfelelőleg meg­oldassék. Doktor. Városi közgyűlés. — 1908 Julius 15. — Pápa város képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott. Alig emlékszünk ily csendes lefolyású ülésre. A tárgysoro­zat összes pontjai az állandó választmány illetve a pénzügyi bizottság javaslatai alap­ján lettek elfogadva. A közgyűlés lefolyását adjuk a követ­kezőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőket az ülést megnyitja és a jk. hitelesítésére Faragó Já­nos, Wittmann Ignác, Oaál János, Keresz­tes Gyula és Pados Ferencz képviselőket kéri fel. A mult ülés jkv. felolvastatott és az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Besenlaeh Károly kér­dést intéz a polgármesterhez, hogy az épi­I tési szabályrendelet tervezete miért nem I kerül a közgyűlés elé ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy az építészeti bizottság ezen tervezetét még nem nyújtotta be, ha ez megtörténik, ugy azt napirendre tűzi. A váJaszt ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. Ugyancsak napirendre térés előtt An­\ tat Géza dr. azon interpellációt intézi a • polgármesterhez, hogy mily intézkedések­— Nem kell más semmi, csak a menyasszony, adjátok át, — és mehet a hajó. — Ha odaadnók, — mondja félénken a hajóvezető. — Aztán visszajöhetünk fegy­veres hajóval, s majd megtanítjuk a gaz haramiákat. Az asszony csak néz, félve, remegve, szerelmesen. — Mindjárt rajtunk r ütnek, — rebegi lialálsáppadtan Siani. — 0, Istenem mit is tegyek. Az asszony most már rémülten, vadul n z rá. , — 0, — rebegi a férfi — oly nagyon szeretlek, s ugy biztam ajövőnkben. Azon­nal Madonna, mit tegyek ? ! — Ej no, ne alkudj, dobj hát oda. — 0, Istenem, — siránkozik Siani, — de amikor ugy szeretlek. 0, átkozott, gaz haramiái. A kalózhajó most már melléje került a hajónak. Nagy vascsákiyák nyúlnak ki az egyik oldalon, s ott kaparásznak már a hajó bordái körül. — Uram ! kiált a hajóvezető, — nem hallod ! Az asszonyt kívánják. — 0, ha nem szeretném annyira. — Ej mit; szereted, nem szereted. Nekünk az eletünk forog koczkán. — És az enyém ? — kérdi most már nyugodtan az asszony. — A te életed, végre is csak egy, s az is bizonyos, hogy nem lesz bántódásod. Hisz szerelmes beléd a haramiavezér. Tudja az egész Quarneró. — Ha szerelmes beléd ... — rebegi halálra váltan Siani . . . — Pfuj! — kiáltá az asszony, s föl­lép a hajó párkányára. —- Itt a váltságdíj, — nos kell-e ? A kalózhajóról durva kaezaj hangzik. Egyszerre tíz kar is nyúlik, de egy erős férfihang rájuk rivall: — Útból! A királyné a hajóra száll. S azzal mint egy szereimes isten, föláll a hajó orrára s kinyújtja a kezét. — Csak lépj belé nyugodtan, meg sem rezdül a súlyod alatt, én mindenem. Villámló szemmel, sáppadtan néz még egyszer vissza a hajóra az asszony. Siani ott roskadozik és sir. — Ó, Madonna, Madonna ! — Piszok, — mormolja csöndesen az asszony s ráteszi lábát a kalóz tenye­rére. Az állja, mint maga a föld. Meg sem rezdül, meg sem inog. — Piszok I — kiáltja újra az asszony, s a kalóz másik, előre nyújtott tenyerébe lép. Egyetlen lökéssel tiz rőfnyire siklik vissza a kalózhajó. Cerasi Caesar gyöngéden leteszi az asszonyt, a hajő orrába, s ő maga oda­hajtja csöppnyi-csöpp lábai elé erős bika­nyakát. — Ha ugy parancsolod, Madonna, ta­poss el. Ezen a hajón egy ur van, te. Az asszony némán, hangtalan áll, s nézi az előtte fekvő férfit. S a messze távolból vihánczolva, bőgve, hullámot túrva kél a bősz sirokkó. A lehelete száraz, meleg, viharzó, mint a ziháló mellé. Megreszket a tenger s fölsir. A mély­ből zúgás, tombolás kél. A hajó alól kiszö­kik a hullám, s a kalózhajónagy zökkenés­sel inog meg. — Ezen a hajón nincs más ur, csak te, — rebegi az asszony, — és én gyönyör­rel várom a parancsodat, Caesar 1 A kalóz egy pillanat alatt felszökik, s hangja végigcseng a hajón : — Haza! Fuldokoljanak az evezők. — ma este otthou akarok lakzit ülni. Hajrá. És megfeszül harminczkét evező és ötven ember harsogó éneke elnyeli a tenger vad danáját. — Madonna, ez a nép meghal érted! Légy a királynéjük ! . —"Te vagy a király. És égő szemmel simul hozzá. Házasságokat ugy hölgyeknek, mint uraknak a legmagasabb körökig, Pénzkölcsönt kezes nélkül is, — Ingó- és Ingatlanokat a legnagyobb titoktartás mellett közvetít Breiner Dávi d J^özrv-e-bx-tósx irodája "P AP Klis-téi? szám. (20 ±i_Xlé:r? -^áXaszfbólsreg)-

Next

/
Thumbnails
Contents