Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-06-21 / 25. szám

IXI'VIII. ó^folyaiTL. IlPápa, 1908. jTXXL±irLS 21. 25. szám OrIY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJ DON OS és KIADÓ: F&LMI'SEK FRÍGIHES. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I H könyvkereskedésében. Felekezeti iskolák segélyezése, Említést tettünk arról, hogy a városi tanács a jövő évi költségvetéssel foglalkozva, javaslatba hozza a Képviselőtestületnek, hogy tekintettel arra, miszerint a három évre megszavazott felekezeti iskolák segélye a jelen év végével lejár, ugy mint három év előtt javaslatba hozta, hogy a négy hitfelekezetnek adott úgynevezett hitközségi segély a költségvetés tételei közül törültessék. A városi tanács ezen javaslatát azzal indokolja és nagyon is helyesen, hogy a népoktatás ingyenessé tétetvén, elmaradó tandíjért, amihez a városi segély is hozzászámítható, az állam kárpótlást fog nyújtani. A városi számvevő már ezelőtt három évvel, amidőn ezen tétel ki hagyása véleményezve volt, jelentésében kitüntette, hogy azon esetben ha a költségvetés megállapítása alkalmával a felekezeti iskolák részére megadott segély megvonatik, ugy ez zel a tétellel pótadónk 12'9 százalékkal csökkenne. Azt hisszük felesleges bővebben magyarázgatni, hogy mit jelent egy város háztartásában a pótadónak 12'9 °/

0-al való csökkenése, főleg akkor amidőn ezen csökkenést a költségvetés egy oly tételének kihagyásával érhetjük el, amely a lakosság anyagi érdekét semmi tekintetben nem érinti. Nem érinti pedig azért, mivel nézetünk szerint ezen póíadó kivetése egyaránt terheli az egyes hitfelekezetek polgárait, akár a város veti ezt ki községi pótadó alapján vagy pedig hitközségi adó utján. Magyarán kimondva, a hitközségi tagok ezei adóösszegei az egyik zsebükből kiveszik és a másikba beteszik. A hitközségi tagokra nézve végeredménykép mindegy, akár községi pótadó, vagy hitközségi adó utján kell fenntartani felekezeti iskolájukat, de nem mindegy ez egy városra nézve, ha arról van szó, hogy ezzel a tétel kihagyásával a város pótadója 12 9 százalékkal csökken. Nem szükség azt bővebben magyarázgatni, hogy mily óriási befolyással van az egy városra nézve, ha a jelenlegi 56'8

0/

0 pótadó helyett azt hirdetheti, hogy a város jövő évi pótadója 42:4% ^sz. Tebb esetet tudnánk felsorolni, hogy számos család csak azért távo zik egy városból, mivel nagy a pótadója és viszont oly várost keres letelepedési helyül, ahol a pótadó az adott igényekhez képest nemcsak kielégítő, hanem mondhatni kedvező. De eltekintve ettől, tudtunkkal ezen pótadó csökkenéssel egy oly intézmény megvalósulása van tervbe véve, mely városunk jövő fejlődésének biztos alapját van hivatva megteremteni. Arról vau ugyanis szó, hogy ezen pótadó megtakarítással városunk csatornázását létesíthetjük. Ha most már figyelembe vesz szük, hogy a hitfelekezeti iskolák részére ez ideig nyújtott segélyeknek o^ TÁKCZA. A katona becsülete, 1615 ben hét hadihajóból álló hollandi flotta indult Keletindiába Joris van Spiel bergen admirál vezérlete alatt. De nem mentek a rendes uton a Jóremény foka felé, amerre ellenséges spanyol hajók ólálkodtak ut jókban, hanem átkerültek Amerika déli csúcsa alatt a Magellan-szoroson. A perui alkirály azonban mégis neszét vette a dolognak, mert panaszok érkeztek a limai királyi kanczelláriához, hogy többrendbeli kereskedő-hajót kifosztottak a hol landiak, sőt annyira ment vakmerőségük, hogy Santa Maria szigetén kikötvén, felgyújtották ott a középületeket s megsarezolták a lakosságot. Aztán sorra látogattak még több kikötő helyet, mindenütt rabolva és pusztítva. Az alkirály hamarjában összeállította a perui kikötőkben lévő spanyol hajóhadat. Nyolcz hajót, melyek közül a legnagyobb, a „Jézus Mária" huszonnégy ágyúval volt ellátva s 460 emberrel. Ezen tűzték ki az admiral lobogót. Az alkirály öcsese volt az admirál. Büszke, hetyke fiatalember, aki azt mondta, majd elbán ő ezekkel a hollandi kutyákkal, ezekkel a gyáva csirkékkel. — Két hajóval is elsöpröm őket a tenger színéről, — verte a mellét. A vicze-aclmirál, Don Pedro Alvarez de Piger, tapasztalt öreg tengerész, jobban ismerte a hollandokat s óvta vezérét az elhamarkodásíól. Legjobb lesz az ellenséget megtámadni valamelyik kikötőben, mikor ott fosztogat. De a fiatal admirál türelmetlen volt, főképp mióta meghallotta, hogy a Magellanszorosban nagy vihar érte a hollandi hajókat s igen megrongált állapotban kerültek ki onnan. Már csak attól félt, hogy azok a ! gyáva, puffadt sörivók valamiképpen meg| szöknek előle. Nem kellett félnie. íme egyszerre feltűnt a láthatáron a hollandi hajóhad. Már esteledett. A spanyol admirál kiadta a parancsolatot, hogy teljes vitorlák| kai neki kell menni az ellenségnek. A vicze-admiral, Don Pedro bátorkodott figyelmeztetni: — Mindjárt besötétedik s az éj nem alkalmas a harczra. — Az éj leple alatt elszökhetnek a hollandi kutyák, — vetette ellene a tüzes, fiatal admiral. S egyenesen nekivitorlázván a hollandi admiral-hajónak, oly közel ment ahhoz, hogy maga átkiálthatott : — Adjátok meg magatokat azonnal! Spielbergen erre azzal felelt, hogy minden ágyuját elsüttette s az ágyuk dörgését sürü puskaropogás követte. Ekkor már este tiz óra volt és teljes sötétség. A hajólámpákat nem gyújtották meg sem az egyik, sem a másik részen, j nehogy czélpontul szolgálhassanak. A rettenetes sötétséget csak egy-egy pillanatra világította inegae ágyuk és puskák föllobanó fénye. Csak e rémes villogás mellett látták egymást az ellenségek s csak igy, nagyrészt vaktában lövöldöztek egymásra, miközben szakadatlan pergett a dob, Harsogtak a trombiták, vad szitkokat kiabáltak egymásra a harczosok s jajgattak a sebesültek. Weinberger Mihály kárpitos és diszitő » PAPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő kárpitos rm_-ui_:n_kákat

3 ciiszitéseket, lakások teljes TDex-einxcleziését, tapétázást, alkalmi díszítéseket, f-iiggö— n^rök felrakását. —