Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-01-19 / 3. szám

IXI^TIII- évfolyam. IPái/pa., 1908. j a/rL-cLáar 19. száTn. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunkban jelenleg a kaszinói élet teljesen pang. Köztudomásu do­log ugyanis, hogy a kaszinóban tör tént nézeteltérésekből kifolyólag egy uj kaszinó alakult, mely szétválás okozója a mostani kaszinói életnek feldulását. Ezeu szétválás nemcsak a társadalmi élet, de főleg a közér­dek rovására megy és igy kötelessé­günknek tartjuk ezen kérdéssel ve­zérhelyen foglalkozni. Mikoi Széchenyi István a kaszi­nók felállításán buzgólkodott, midőn eme buzgalma folytán ezelőtt 80 év­vel a Nemzeti Kaszinót sikerült meg­alakítania, vájjon hazafiúi gondoktól terhelt lelke előtt semmi más céí nem lebeget e, minthogy szórakozási helyet teremtsen a kaszinóban ? De igen. Nemcsak az első kaszinót ala­pította meg, de sürgette általában azoknak szervezését, mert felismerte azoknak fontosságát, felismerte az erőt, ami az egyesületekben rejlik. S mily eredményeket, várt Széchenyi a kaszinók munkásságából ? Remélte, hogy bizonyos tekintetekben hasonlók tömörülve, erőiket egyesítve, köny­nyebben oldhatnak meg egy egy po­litikai, gazdasági, társadalmi kérdést, vagy annak diadalra jutását elősegít­hetik ; agyakori érintkezésből a szel­lemi életnek bizonyos közössége szár­mazik, eszmék cserélődnek ki, érlel­tetnek stb ; s ezek nyomán az ösz­szetartozandóság érzete bent megszü­letik, arai súlyt, tekintélyt ad szavá­nak, tetteinek, ha közérdekben szólal fel, vagy cselekszik, amely körül ménnyel a kívüle álló tényezőknek számolniok kell. A pápai kaszinó alapszabályaiban is megtaláljuk a célt, miut az alapi tők nemes arabitióval az egyesület elé kitűztek. Az pedig szól eképen : „Az egyesület célja a társadalom mü veit és kifogástalan elemeinek test­véries összehozása által a társaséleti viszonyok megszilárdítása, hírlapok, könyvek, folyóiratok olvasása által az önművelődés eszközlése és általá­nos támogatása minden oly intéz­ménynek és tényezőnek, mely a szel­lemi haladás emelésére szolgál." Az ember társas lény, mint ilyen tagja a társadalomnak, senki magát abból visszahalás nélkül ki nem von­hatja, sőt az abból valót kizáratás egyike a legsúlyosabb büntetéseknek. Mini a társadalomnak tagja, mindenki bizonyos jogokat élvez. De szüksé­ges, hogy viszonosság fejében bizo­nyos kötelességeket is teljesítsen. Ha egyes embernek vannak ily kötele­zettségei a társadalommal szemben, hogy ne volna az egyesek bizonyos összeségének az egyesületnek ! Kaszinónak a művelt középosz­tályt van hivatva magába fogadni. Vájjon a műveit embereknek ez az egyesülete — nem az egyes tagokat értjük — mint ilyen, teljesített-e va­lamelyes feladatot, amit joggal elvár­hattak volna tőle ? Részt vett-e tár­sadalmi mozgalmakban, melyeknek észrevehető nyomai, eredményei van­nak? Vagy a közjó érdekében hal­latta e hangját ? Vitt e vezérszerepet ott, hol tekintélyéből kifolyólag azt tenni kötelessége volna ? Nézzünk szét a helybeli egyesületek közt. — Ezek mindegyike fontos, magasabb szempont alá eső feladatot teljesít." Csak a kaszinó nem ismer semmiféle kötelességet, feladatot, mint egyedül és kizárólag azt, hogy tagjainak szó­rakozási helyül szolgáljon ! 1 Á R C Z A. Boldogtalan szerelem. Az öreg báróné fényesre koptatott ke­rekes székét maga Adorján báró tologatta a kert árnyékos utjain. Ez volt a minden­napi sétájuk. E meghitt némaságban órákig elbeszélgethettek egymással, anélkül, hogy a matróna nemes vonásait kínosan torzította volna el a meg-megtérő fájdalom ; sőt areza mintha felélénkült volna a hatalmas fák lágy leheletétől. A zöld lombok sürü fátyolából komor épület rajzolódott a verőfényes égre: az Adorjánok örök nyugvóhelye, melyet hatal­mas hársfák árnyékoltak. Annyi élő hársfa, ahány halott Adorján lekívánkozott a föld alá. Az utolsó hárs még csak most szök kent sudárba; mindössze tízesztendős. Ez a legvirulóbb, legzöldebb. Ee nem is csoda, ennyi meleg harmat aligha öntözte a többit. A kanyargó utak mindenütt körülszegve baja, illatos csipkével: sok ezernyi virág­gal. De bármerre tévedeztek is a kanyargó utak, ide : az ősök nyugvóhelyéhez tértek vissza mind. A báróné a komor épületre mutatott s hervadt arcza átszellemült. — Apád talán várakozik is már reám. Ma még nem voltunk nála. Vezess oda, fiam. A kerekes szék halkan görnült tovább a lombok alatt, ahol a báróné tiz hosszú esztendő óta — előbb lassú, fájdalomtört léptekkel, amig a nagy lelkiereje birta, azu­tán a rendes kerekes széken, amikor erre kényszeritette a betegség — annyiszor tette meg a szomorú utat. A nagy fák szelíden bólintgattak s egy-egy édes emléket ébresz­tettek fel a lelkében, amelyek nélkül leta­rolt puszta volna az élete. Olyan jól esett ezekről beszélni. — Ennek az arányában szeretett he­verészni. A íü most sem olyan buja egy ponton, mint egyebütt. Emitt órákon át ol­vasgatott, székét tovább tologatva, ha köny vére süt a nap. A székláb nyoma ott ma­radt a lágy porondon. Nem engedtem, hogy bántsa valaki. Egyszer egyik kanárink fel­röppent erre a fára s mikor látta kétség­beesésemet, utána akart mászni, hogy meg-. fogja. Nem sajnálta volna koczkáztatni az életét, olyan hős, olyan nemes volt. Egy­szer pedig • Mindig csak ő, ő : a boldogult. Örökhü lelke minden apró eseményt megőrzött a múltból s átszőtte a kegyelet, a fájó bol­dogság arany fonalával. Adorján báró na­gyokat dobbanó szivvel hallgatta s pillana­tig a kanári ágát . . . avagy tán a fényes magasságot nézte. A komor épület lassan-lassan kibon­takozott a lombok közül. A báróné arczán szelid béke ragyogott, miként csendes tó tükrén az őszi nap tiszta, hervatag fénye. Hangja csodálatos, fiatalos érczet nyert, amikor rámutatott az egyik hársra. — Ezt ó ültette az apja emlékére ... Hogy megnőtt ez a fa ; de sudaras, de szép ! Kissé elhallgatott, aztán folytatta cso­dálatos zengésű hangján : — Ne bántson fiam ha e pillanatban az elmúlásról beszélek. Nem tagadom e földi világban csak a testem él: a lelkem évek óta fent lebeg a csillagok között. Ott folytatom apáddal kettészakadt életünket. Nincs miért tagadnom ; várom a megvál­tást. u. m. valódi svájczs hímzett és áttört kelmék, grena­din, popelin és selyem kelmék feltűnő elegáns kivitelben = olcsó árakban kaphatók = RÉVÉSZ JENŐ divatáruüzletében Pápán, Fő-utca 6., Griű'-szállóval szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents