Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-04-26 / 17. szám

2. Városi tanács jelentése és javaslata a Veszprémi-ut keleti, valamint a Fazekas utca mindkét oldalán kőszegélyes gyalogjáró készítése iránt, j A képviselőtestület ezen utcák mind két oldalán a kőszegélyes gyalogjáró elkészítését- elrendeli. 3. Városi tanács javaslatot tesz, hogy a visegrádi állami kőbányából egy hajórakomány kockakő vásárol tassék. . Névszerinti szavazás után egy hajórakomány kó megvásárlása elrendeltetett. 4. Jókai Mór utca keleti oldalának rendezése és az egyes házakhoz csatolandó terület vételárának megállapítása tárgyában hozott törvényhatósági határozat kihirdetése. A képviselőtestület utasítja a városi ! ügyészt, hogy ezen thatósági határozatot íelebbezze meg, mái azon okból is, mivel j ezen határozat a város autonomiájat érinti. 5. Schlésinger testvérek bejelentik, hogy zálogházi üzletüket 1908 évi november hó 1 én beszüntetik, egyúttal ajánlatot tesznek, hogy a város zálogüzletüket vegye át. A képviselőtestület az ajánlatot elvben elfogadja, utasítja azonban a városi tanácsot, hogy tegye tanulmány tárgyává ezen kérdést, hogy mily összeg kellene a városnak ezen zálogház átvételére ós erről tegyen a képviselőtestületnek jelentést. 6. Több pápai lakos kérelme, hogy a Petőfi utca alagcsöveztessékvagy a belváros egy része csator, náz tassék. A képviselőtestület a kérelmet elutasítja. 7. Szabályrendelet arról, hogy a Korvin és Kuruc utcákbau létesi tendö alagcsövezés költségeihez ezen utcák háztulajdonosai 2/

3 részben hozzájárulni kötelesek legyenek. A képviselőtestület egy bizottságot : küld ki annak megállapítására valljon ezen alagcsövezés a közegészségügy szempontjából feltétlenül szükséges-e? A bizottság tagjaiul fel kérettek Révész Arnold mérnök, Győri Gyula, Besenbach Károly, Faa Mihály, Kristóffy Gyula, Deli Béla, dr. Steiner József, Ács Ferencz, Baráth Károly és Csősz Ferencz. 8. A Pápi Takarékpénztár kérelme a Hungária szállótól a Tapolca folyóba vezetendő csatorna tárgyában, I A képviselztestület a kérelmet eluta- j sitja. 9. Javaslat, hogy a városi óvoda hátsó része ipar és kereskedelmi iskolai célokra emeletre vétessék, vagy ugyanezen célra özv. Matkovich Pálné és gyermekeinek tulajdonát képező, a pápai 1687 sz. tkjkvben f 1 sor, 730 hrsz. alatt felvett ingatlana, mely a városi ovoda mellett fekszik 28000 u. vételárért megvásároltassék és e célra átalakittassék. A képviselőtestület névszerinti szava zás után ezen háznak megvételét elhatározva és ugy a vételárt valamint az atalakitásí összeget kölcsön utján fedezi. Utasítja a városi tanácsot, hogy kellő időben ezen kölcsön felvételére tegyen javaslatot. : 10. Városi tanács javasolja, hogy a barakkaszárnya céljaira megvett ingatlanok házhelyeknek feldaraboltassanak és ezzel kapcsolatban a szomszédos telkek utánrendezési vonalai az elkészített tervek alapján megállapíthassanak. Javasolja továbbá hogy a házhelyeknek eladott indatlanok után vevők világítás, vízvezeték és utcaburkolási költségre nszögölenként 2 kor. összegenk a v. pénztárba leendő befizetésére köte leztessenek. Az utcarendezési terveket a képviselőtestület elfogadja, azzal, hogy a tanács szabályrendeletet készítsen az uj telkek beépítésére fizetendő összegekről, melyek fedezetül szolgálnak a világítás, vízvezeték ós utca burkolási költségekre. 11. Több pápai lakos kéri, hogy a Zrínyi és Batthyány utcákat összekötő uj utca nyittassék. A képviselőtestület ezen utcák nyitását elrendeli azzal, hogy utasítja a polgármestert a közbeeső szalmásház kisajátítására a szükséges intézkedéseket tegye meg. 12. Gyimóti uti lakosok kérelme, utcájukban a vízvezetéki csőhálózatnak lefektetése iránt. A képviselőtestület a kérelemnek csak részben tesz eleget, amennyiben a csőhálózatot a széles vizig fekteti le. 13. Több pápai lakos kérelme a vadászati haszonbérnek a tagfelügye lök részére leendő kiutalása iránt. A képviselőtestület a kiutalást elrendeli. A városi ügyész, minthogy ezen kiutalást törvényellenesnek tartja, ezen határozatot megfelebbezését jelentette be. 14. Illetőségi ügyek. Deutsch Lajos és Zempléni Antal illetőségét a képviselőtestület a városi tanács javaslata alapján elutasítja. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán. Szalkay Lajos színigazgató husvétvasárnapján folytatta a sziniévadot az újonnan szerződött tagokkal. A hét folyamán volt alkalmunk az összes újonnan szerződött tagokat szerepkörünkben látni és róluk véleményt alkotni. Az újonnan szerződött tagok közül első sorban Fábián Lenkét, a társulat koloratur primadonnáját emiitjük, ki nemcsak ebben a szerepkörben, de mint népszínmű bronz-nippekhez, melyeket néha előkelő szalonok konzolain látunk. — Igen, neked is jó barátod leszek, mert érdekelsz és hallom, hogy jó leány is vagy — mondtam neki arezáfc megsimogata Ö szégyenlősen húzódott vissza szerelmese oldalára. S a szép, szőke német fiu olyan ábrándos szemekkel nézett erre a Kis sivatagi királynőre, hogy soha ennél érdekesebb kép nem volt előttem. Rövid beszélgetés után hazamentem. S mig Assuánban tartózkodtam, gyakrabban beszélgettem a leánynyal, kinek egyénisége, intelligencziája mélyen megragadta figyelmemet. Begyszer csak a német fiút más vo nalra tették át. Szomorúan jött hozzám búcsúzni és kórt. hogyha ő majd nekem üzeneteket fog küldeni Saida számára, — ki irni nem tucl, — azt adjam át neki, viszont irjam meg néha neki, hogy mint megy a leány sorsa. Szívesen megígértem neki, s egy darabig tényleg én közvetítettem azt az érdekes izenetváltást, melyben, különösen a leányéi, tele voltak az egyszerű, keresetlen keleti költészet' forró, izzó poézisével s gyöngéd szerelmi ömlengéseivel. Egy idő múlva szomorn hirt kaptam. Az uj vonalon, Luxor és Kairó között, egy forró juniusi éjjelen a német fia felment a waggon tetejére s azon ülve, próbált a gyors mozgás nkozta levegpáramlat hüsében enyhülést találni. A vonat fütyült, egy hid következett a vonalon, ő nem kapta le a fejét s azt az első vasgerenda leszakította, a vonagló test pedig a következő kocsi nyitott perronjára hullott. Ez röviden az én szőke németem tragédiája. Egész valómban megrendültein a borzasztó szerencsétlenség hallatára. A vidám, ábrándos német fiu, ki olyan fényes álmokat szövögetett, most nem más, mint iszonyúan megcsonkított, hideg, kihűlt holttest s vége az ábrándnak, vége a szerelemnek, a kegyetlen Párkák végzetes keze ügyetlenül elvágta fiatal élete fonalát. Egy darabig sikerült Saidát nyugodtan tartanom hamis szerelmi izenetekkel, s fájdalmas szívvel hallgattam végig az ő vonzalammal teljes szavait, melyet majd csak a túlvilágon fogok tolmácsolhatni a szőke fiúnak. De később — mintha szerető szive megsejtette volna a valót — nyugtalan lett s egy szép este tépett ruhával, jajgatva rohant be hozzám. — Oh uram, te megcsaltál engem, — kiáltotta szivszakadva — Feritz már nem él és te azt nem montad meg nekem ! Oh mondd, igaz? Nem, ugy-e nem? Szánalommal néztem az igaz fájdalom eme kitörését. — Ne sírj, Saida, — vigasztaltam — Igaz, amit hallottál, Feritz már onnan felülről néz ie rád s ő mondta volna neked mindazokat, miket én mint izenetet neked átadtam. — Oh nem, uram, — tört ki belőle zokogva — Allah szeret engem s én is elmegyek húrinak ő utána. Mint őrült rohant el. Kis idő múlva utána indultam, mert eszembe villant, hogy utóbb még v;ilami kárt tesz magában, de a sátrak mögött már messziről láttam őt, a földön gugolva, a vasúti vonal mellet^ szemei a ragyogó csillagok miriádjai felé révedeztek. Nem akartam bánatában megzavarni ; láttam, hogy baja nincs s csendesen visszavonultam. Másnap éppen rendes délutáni álmomat aludtám, mikor szolgám felrázott. — Uram, a bisarinlány akar veled azonnal beszélni. Mondtam neki, hogy alszol, de ő nagyon kért, hogy azannal keltselek fel, mert mondani akar valamit. Rosszat sejtve mentem ki. O már elém szaladt. — Látod uram, — mondta szinte boldogan a mezítelen jobblába sarkán egy kis vörös pontra mutatva — az állam igazat mondott; eljött a nagy skorpió, megszúrt és én .. most . . , meghalok. Ájultan esett össze. A szobámba vittük szolgámmal, sarkába néhány vágást csináltam borotvával, a sebekbe eczetet öntöttem, — ami a skorpiómarás legjobb ellenszere — de minden hiábavaló volt. A szegény leány szivszakgató hangon jajgatott, tagjai rángatóztak, a teste fokozatosan kezdett elhidegedni, megmerevedni. Szemei megüvegesedve, mereven tekintettek a szoba menyezetére, ajkai elkékültek. — Most . . . jön fölfelé a méreg — kiabált extázisban. — Most már itt van, itt, itt, a derekamnál . . .Megyek, mindjárt megyek, ... ah, ott, jön a vonat . . . már hallom . . . már mindjárt a szivemnél lesz, már megfogott . . . megyek, Feritz ! Agyonkinzott teste utolsót vonaglott s a szerelmes kis Saida meghalt, ugyanazon órában, mikor azelőtt olyan örömmel leste a vonat ablakából kihajoló szőke fejet.