Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-04-12 / 15. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Adótárgyalás előtt. Városunkban a III. osztályú ke reseti adótárgyalások még e hónap folyamán kezdetét veszik. A javaslatok ugyan még nem érkeztek meg a veszprémi pénzügyigazgatóságtól de városunkban oly hirek keringenek, hogy a javaslatok adóemelést fognak tartalmazni és ezen körülmény teszi kötelességünkké, liogy ezzel a kérdéssel idejekorán foglalkozzunk. Értesüléseink szerint az adóeme lésről elteijedt hirek túlzottak. Ilyen eljárásra a veszprémi kir. pénzügyigazgatóságnak, mint a javaslatokat kidolgozó hivatalnok semmiféle utasítása nem lehet. Nem lehet pedig azért, mivel a III. oszt. kereseti adózásra kötelesek iparosok és kereskedők évek óta keservesen panaszkodnak a forgalom hiánya miatt, de egyáltalán köztudomásu dolog, hogy minden kereseti forrás pang s igy adóemelésről szó sem lehet. Persze a kivetés rendszere a lehető leggyarlóbb. A vallomási ivek rászorítják az adózót, hogy a kereseti adó megállapításául évi tiszta jövödelmét vallja le. Az üzleti kiadások levonása után fönmaradó öszszeg képezi e a tiszta jövedelmet, vagy pedig a mi ebből egyéni és családi szükségletei után fenmarad ? ez nincsen megmagyarázva. Tanácstalanul, a legnagyobb homályba burkoltan maradnak e fölött az adókötelesek, továbbá az államkincstár képviselője meg a kivető bizottság tagjai. Ebből erednek azután ama a kontinensen páratlanul álló nevetséges be vallások, hogy tiszta jövedelem fejében ügyvéd, orvos 400—500 koronát kereskedő, iparos arányban nagyobbcsekélyebb összeget kénytelen az adózás alapjául feltüntetni, mely öszkzeg szerény megélhetésére sem elegendő, nemhogy a bevallott összeg az ő tiszta jövedelmét képezné, a mit foglalkozása vagy üzlete után évente megszerez. Mert ha a tiszta jövedelmet szó szerint véve megvalI»ná, például a 3000 koronát, adója fejében évi 300 koronát vetnének rá. Ez pedig megint nagyon is túllépné az ő kereseti, tehát adózási képességét. Ezen körülményeket figyelembe véve teljes joggal követeljük a következő három évre az adó leszállítását, mivel ezt a súlyos anyagi viszonyok elengedhetetlenül követelik. Hisz a megadóztatás alá kerülő osztályok a fogyasztási adóknál amúgy is erősen vannak igénybe véve. Pápa városában az értelmiség keresete csökkent, az ipar és kereskedelem forgalma megdöbbentően alászállott. Jólét és megelégedés itt már csak fogalmak, a szegénység ütött tanyát. Az általános közgazdasági viszonyok rosszabbodása ritka városban érezteti súlyát annyira, mint városunkban, a hol ezenfelül az iparral és kereskedéssel foglalkozók számában megdöbbentő a túltermelés. Az iparos alig jut megrendeléshez, ^m- ] ÁKCZA. A gyiirü románcza, Taby Tibor végre abbanhagyja a szobában való föl- és alárohanást, egy pillanatig még gondolkodik, majd lecsapja magát az íróasztala előtti székre, kidob egy levélpapirost a dobozból s a maga kemény, szögletes betűivel, amelyek azonban mindig kacskaringóban végződnek, kemény haraggal irja : „Nem! Nem vagyok sem báb, sem pulya. Szerelmet kerestem, nem izgalmakat, szerelmes élettársat, nem kinzó eszközt. Visszaküldöm a jeggyürüd:t s visszaadom a szavadat s visszaveszem a magamét. Egy csöppnyi bánatot nem érezek. Boldog nem lettem volna veled s nem leszek nélküled, semmi sem változott tehát. Én nem tűröm sem ma, sem a jövőben, hogy ugrass. Ismerem az ilyen természetű tréfákat! Jobb, ! ha most válunk szét, mint ha pár év múlva elválunk. Isten veled Tibor. Lehúzta az ujjáról a karikagyűrűt s : egy megvető mozdulattal belelökte a levélj borítékba, amelyre előbb ezt a czimet irta: Sóváry Lenke úrhölgynek. Leragasztotta a borítékot s ott hagyta a levelet az íróasztalán, ő maga pedig inkábk unottan, mint kétségbeesetten dőlt végig a kanapéján. Ugy érezte, valamely hatalmas komiszsággal kell megpecsételnie ezt az elhatározását. Valami gazságon, valami aljasságon törte a fejét, ami megnyugtassa legalább ideig óráig, vagy elkábítsa legalább egy időre. Azt nem találta elég utálatosnak, hogy hordárral küldje el a jegygyürüs levelet, valami máson, szerelembevágóbb dolgon gondolkozott s végig raarsoltatta szemei előtt összes legénykori kalandjait. Egész tekintélyes leánysereg vonult el előtte. Csúnyának és visszataszítónak látta valamennyit s éppen azért vakon kapott | volna valamelyik után, mert bosszueszköznek jó volt mindenik. Csaknem ösztönszerűen nézett a szoba bejáró ajtajára s elhatározta magában, hogy most megnyílik az ajtó s belép a sok közül | az egyik s egészen természetesnek, sőt szükségszerűnek tartotta, hogy tényleg megnyílt az ajtó s egy sugár, hirtelenszőke nőszemély lépett be rajta. — Szervusz Tibor 1 — Szervusz ! Okos lány vagy, egyenesen a szivemből léptél a szobámba. — Valószínűleg nagy volt a tolongás odabenn, azért kellett kilépnem. —• Vagy talán ellenkezőleg, nagyon untad magadat ott benn egymagadban — mondta Tibor. — Elveted a sulykot, öreg — mondta j a széke lány —de okosan teszed. Az ily en nagyot mondások mindig jól esnek nekünk, mert azt bizonyítják, hogy nem sajnáljátok