Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-04-05 / 14. szám

KÖZÉRDEK U FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára, 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R SVI I N könyvkereskedésében. Miért drága a piac? Alig van még egy olyan városa az országnak, ahol olyannyira megvolnának adva az olesó megélhetés módozatai, mint Pápa városának. Sajnos azonban, hogy különböző okok miatt nagyközönségünk nem élvezheti ezt a kedvező helyzetet. Az az óriási vidék, a melynek Pápa már középponti fekvésénél fogva is gócpontja, elég élelmiszert termel, hogy akár egy vilgávárost is ellásson. Azonban nagy részét ezeknek az élelmiszereknek már a helyszinén összevásárolják és egész kocsirako* mányokban küldik fel Budapestre, Bécsbe, sőt a külföldre is. Számításba véve a nagy távolságot, a tarifa kedvezmény daczára is magas szállítási dijakat, azt kell következtetnünk, hogy a napi szükségletet képező élelmiszerek az ország eme részében nagyon olcsó áron be szerezhetők. Nem kell messzire mennünk, hogy erről meggyőződhessünk. Csak néhány kilóméternyire Pápától, a környéken lévő kisebb-nagyobb falvak bármelyikében szárnyast, főzeléket, zöldséget, városi viszonyokhoz képest elképzelhetleniil olcsó áron vásárolhatunk. A teimelők beszállítják ugyan ezeket az élelmiszereket piacainkra és azokat aránylag elég olcsón bocsátják áruba, de, — és itt a hiba, — a fogyasztó közönség kezébe nem kerülnek ezek az olcsó élelmiszerek, mert a közvetítő kereskedők összevásárolják. Már a kora reggeli órákban, alig szürkül még, a közvetítő i kereskedők, avagy mondjuk inkább i kofák, megjelennek a piacon, és a vámoktól a piachoz vezető utvonala kon. Kezdődik a vásár előbb rábeszélő szavak egész áradatával, majd aztán fenyegetésekkel és gorombasá gokkal, de ha törik, ha szakad, ráveszik a föld népét, hogy árucikkét csakis nekik adja el. A mikor a vásárló közönség megjelenik a piacon, akkor már nagyobb része az élelmiszereknek a kofák kezében van. Az állást kereső dijnok, aki protekció nélkül járul állást kérni a miniszter és államtitkár urak kegyes szine elé, nem beszél tiszteletteljesebb és alázatosabb hangon, mint a mily tiszteletteljes és alázatos hangon kénytelen beszélni az, aki kofától akar vásárolni. Alkudni? Ezt a szót roppant egyoldalúan fogják fel a pápai piacokon uralkodó kofák. Alkudni csak nekik szabad és alkusznak is a termelővel ugy, hogy az áruját már azért is odaadja nekik, hogy a körülötte tolongó és minden szavát gúnyoló kofatömegtől megszabaduljon. Azonban a kofával alkudni egyszerűen lehetetlen. Vannak, kik megpróbálták, de az alku részleteit tőlük megtudni nem lehet. Le is szoktak aríól háziasszonyaink, hogy a kofákkal alkudjanak: aki kofától akar venni, az kézben tartja az erszényét és fizet, amit a kofa kér. A két árnál kevesebbet igérni ? Ez olyan merész vállalkozás, amelyet o*^- TÁRCZA. Elvált utak. Egy pillanatig pihentette ujjait a billentyűkön, lehajtotta fejét, és a sötét kályhasarokba bámult. Azután még egyszer halkan eljátszotta a dallamot és dúdolta hozzá a szöveget. Egyszerre csak rányomta a lábát a pedálra és érthetetlen akkordba csapott. Majd csöndesen fölállt ós lezárta a zongorát. Egy pillanatig elmélázva állott, rákönyökölt a kályhaellenzőre, s tekintetét a lángokon pihentette, melyek a rostéiy mögött világoltak. — Betty ! Ugy érezte, mintha térdei remegnének, mintha le kellene roskadnia. A kályhaellenzőbe kapaszkodott és a szoba belseje felé fordult, — arcza halvány volt, mint a holdvilág fénye, amely a széles ablakon beszűrődött. Nem tudott szólni, a káfyhaellenzőt nem tudta elereszteni, egy tagját se tudta mozdítani... csak bámult azokba az okos, tiszta szemekbe, melyek a sürü szemöldökök alól az övéit keresték. A férfi most hozzálépett, gyöngéden föloldotta kezeit és a szoba közepére vonta. A nő akarat nélkül követte, a székbe roskadt, melyet a férfi odatolt és nem tudta levenni róla tekintetét. Határozott lépésekkel, melyeket ő anynyira ismert, a férfi föl-alá járt a szobában, kezeit mélyen a zsebébe slilyesztve. — Ugy e, egy kicsit gyorsan jöttem. Csillapulj és szedd össze magadat. Én már okos leszek. Nem birtam tovább, Betty. Félesztendő elég hosszú idő a kijózanodásra. Naponta órák hosszat bolyongtam az utczákon egy pillantásodért. így nem megy tovább. Tudod, hogy nem vagyok valami ideges természetű ember, de ez már nagyon megviselt. Végét kellett vetnem a dolognak, vagy így, vagy ugy. Azért jöttem ide ... A nő nem c'rtett egy szót se abból, amit a férfi mondott, de a hangja megnyugtatta, lecsillapította. Gépiesen hátrahajtotta fejét és behunyta szemeit. Hallgatása a férfit neki buzdította. Egyre tovább beszélt, mohón és megtörve, kihúzta kezét a szebéből, majd megint visszadugta és egyre a nőt nézte. — Rám nézve ez . . . hisz el se képzelheted, mily helyzetben voltam ! Annyit gondolkoztam a múltról, mikor boldogok voltunk. Annyit arról a módról, ahogy egymástól elváltunk. Ha a házasok örökös czivódásból, gyűlöletből, féltékenységből mennek szét, azt meg lehet érteni. De hiszen köztünk alapjában olya.i kevés az elnéznivaló ! Legyen szent a béke, Betty ! A nő nem felelt ; behunyt szemmel, összekulcsolt kézzel némán ült a helyén. A férfi hozzálépett és föléje hajolt. — Beteg vagy ? — kérdezte halkau. — Megijedtél tőlem ? A nő lassan fölemelte fejét és kinyitotta szemét. Aztán fölállt és az ajtó felé tartott. — Betty? A nő megfordult és rátekintett. — Csak azt akarom megkérdezni . . . hogy jutottál be ? — Zongoráztál, azért nem hallottad csöngetésemet. Rávettem Zsófit, hogy ereszszen be. Megálltam a folyosón, hallottam, hogy énekeltél és nagy csendben kinyitottam az ajtót. Oh, Betty, az a régi dal, melyet boldogságunk idején annyiszor énekeltél .. . A szivem elérzékenyült, mikor hallottam és azt súgta nekem . . . — Semmit se súgott, — törte meg a nő összeránczolt homlokkal. — Bizalmamba akarod magadat belopni, mint ahogy a szobámba, balopódzkodtál. Az Isten szerelmére, Betty ! A nő az ajtóhoz ment és egy rántásra kinyitotta. — Zsófi! Hol bujkál? Gyújtson világot és menjen szobájába. Sokáig tartott, mig Zsófi a gyújtót a zsebéből előkereste. Majd egy székre állott, hogy a függőlámpát lehúzza, akkor meg a bél nem égett s egyik gyújtót a másik után gyújtotta, amíg végre meggyuladt. Kezei reszkedtek, a mint a függönyt húzta, majd kötényét a szemére húzta és kisietett.