Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-02-17 / 7. szám

Pápa, 1Ö07. ±elDX'-u.áx' 17. 7. S23fá>;OCL PÁPAI KÖZ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FQIX&TSE& FRIGYES. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R EVi I N könyvkereskedésében. Lakás-hiány. Városszerte ezt a panaszt han goztatják. Ez a lakáshiány már városunk tengeri kigyójává nőtte ki magát. Mi ugyan már évekkel ezelőtt hangoztattuk, hogy városunkban lakás-hiány van, több izben felszólaltunk ez érdemben és hogy most újólag ezen kérdéssel foglalkozunk, teszszük ezt azért, mert nagyon is a körmünkre kezd égni ezen lakás hiány és ha nem találunk módot ennek megszűntére, ugy nagyon is veszélyeztetjük egyes tervbe vett intéz mények megvalósítását. , Értsük meg egymást! Városunkban jelenleg a kataszteri felmérisi hivatal felállítása vau küszöbön, mely körülbelül 30 család részére lakást igényel. Hová helyezzük el ezen családokat, hol adunk nekik mélró haj léko t? Erre igazán nehezen tudunk megfelelni. Nemcsak hogy lakást nem tudunk nekik biztosítani, de — mint értesülünk — még a hivata

1 részére megfelelő ideiglenes három szobás helyiség is alig található. Ez a konstatált mizéria eléggé indokolja, hogy a lakás hiány kérdésében valamit tennünk kell. A mo dern techuika szabályai szerint épült, sőt ízléses stílszerű magánházak van nak ugyan városunkban, ezekben hiány nincsen, csak bérház van kevés és a mi van — kevés kivétellet ~~ a

z is oly primitív, hogy az intelligens középosztálynak permanens gondja, sőt ijesztő reme a lakáskérdés. Ha csak arról volna szó, hogy egyelőre nem kapnak lakást, hogy csak egyelőre nem illeszkedhetnek az uj otthonban az uj keretbe, az még hagyján. És bizony nem kellene a város fejlődését félteni, nem kellene stagnaciótól tartani. Sajnálni

4való csak az a körülmény, hogy a magán tőke azzal az apodiktikus kijelentéssel áll elő: nálunk Pápán nem rentálódik a bérházépítkezés, mert az invesztált tőke nem hozza meg a kamatot. Ez valóban helytelen felfogás. Különben nem annyira magánérdek a bérház építkezés, mint közérdek. Nem csak a házba invesztált tökének a kamatját kell számba venni, hanem magát a családot is, mely a házban lakik és a fogyasztók számát a városban szaporítja. Egy intelligens család jövedelmez a városnak átlag évi kétezer koronát, mely jövödelemben a helybeli kereskedők és iparosok részesednek, az értelmi társadalmi osztályról nem szólva, melynek a megfelelő osztályrész ezen fogyasztók jövedelméből szintén kijut. Tiszta sor tehát, hogy a bérház építkezés közérdek, mely a város helyi kereskedelmével és iparával, szóval a helyi forgalommal nexusban áll. A közérdeket szolgálni ugyan az egyesek szent kötelessége is, de leginkább hivatása ez a helyihatőságnak, a közintézeteknek és a városi társadalomnak általában. Itt nincs most már mit gondolkozni. Goudoskodnunk kell, hogy a városunkba helyezendő tisztviselők mmm TÁRCZA. -^o Asszonyok. A kaszinó szőnyeggel fedett lépcsőházában fel- és lesiető, izgatott, kipirult arezu asszonyok. Még utczai ruhában valamennyien. Mögöttük csinosan öltözött szobalányok, livrés inasok, boltiszolgák, mindannyian teherrel megrakodva Jótékonyczélra adnak mindent; a nagy készséggel összehordott, finom harapnivalót, az aranyszínű borokat maguk árusítják el még ma este. Sajátkezüleg rendeznek el minden apróságot, rakják tálakba a sonkát, felvágottat, osztályozzák a halakat és süllet. Nagy fehér kötény óvja egyik-másik ruháját és biztos, határozott hangon adják az utasításokat. Egy asztal körül három fiatal leány ül. Az egyik papirost szel, a másik árakat ir reá, a harmadik itatóspapirral szárítja ez erős, vastag irást. Mellettük egy fiatal asszony csöndesen tárgyal társnőivel, közben Öt-hat megbízást sóz a titkár — az egyetlen ott levő férfi — nyakába. A kaszinó szolgája besiet: — „X.-né ő nagyságát kérik a telefonhoz." X.-né futva igyekszik a telefonhoz. A nagy terem dobogóját négyen kö rülállják és tanakodnak : — Tegyünk rá szőnyeget ? — A zongora melyik oldalra jön ? — Tud Zsuzsa tánczolni ekkora helyen ? — Függöny is kellene a bejárás elé. Ketten a székeket olvassák. Kíváncsiak tudni hányan férnek el a nagyteremben ? Egypárszor elhibázzák, majd megint újra kezdik. A titkár jelenti, hogy itt van az egyik csodagyermek, próbálni akar. — Nincsen még zongora — aggályoskodik az egyik d: ma. A másik megkoczkáztatja: — Telefonálni kellene. — A harmadik már fut is a telefon-szoba felé. A többi addig csókolja, öleli az ábrándos szemű kis leányt, a jövendő nagy csodáját, aki tul fogja szárnyalni Duncan-t ós Allan-t. Az édes apjának száz udvariasságot mondanak és érdeklődnek a gyermeknek még az álmai után is. Közben megérkezik a már útnak indított zongora. — Tiz perez még — biztarják a kis leányt — és itt áll a zongora. A gyermek nem felel, csak álmatagon mosolyog. Az ajtó . nyílik és záródik. Uj alakok jönnek ujabb csomagokkal. Eltévesztik a járást, a buffet helyet a nagyterembe nyitnak. Tízszer, húszszor hangzik egymásután : „Pardon, pardon.* Nevetés, beszélgetés zaja oson be az ajtón. Olykor elvétve csörömpölés. Egy-egy pohár bizonyítja be a föld vonzó erejét. Valaki előveszi az óráját és fölpattantja annak kis arany fedelét. Ijndten bocsájtja világgá a hirt: „Jesszusom, már tizenkét óra !" — Lesz még több is, — hangzik rá a válasz. — Igen, de még két három üzletbe kell mennem, aztán korán ebédelünk, utána pihenni is kell. Szép akarok lenni estére. — Milyen ruhában jössz ? — érdeklődnek. —• Oh, szót se érdemel a ruhám. Csak alakítás. Nem volt pénzem újra. Halkan nevetnek. Tudják biztosan, hogy grandé toilette lesz, az első szalonból került ki. Meglepetésnek tartogatja a szép, hiu asszony. Egyenkint vagy párosával mennek. Előbb hosszan búcsúzkodnak, egy-egy fontos dolog megbeszélésére újra visszatérnek, megigazítják egymás kalapját, egy-egy kedvességet mondanak egymásnak, aztan komolyan, feladatukat átérezve sietnek el az esti viszontlátásig. Csak kettő-három marad ott az erős munkára. És számítgatják magukban: mennyi is lesz a tiszta jövedelem ? A npp — lévén tél közepe — korán lecsúszik az égboltról, a kaszinó lépcsőháza már teljes világításban fénylik. férfiak,