Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-12-15 / 50. szám

KÖZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wnmwm, HIRDETESEK es NYSLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ARM1N könyvkereskedésében. Városunk képviselőtestületének csütörtökön megtartott közgyűlésén egy megsürgetett interpellátio keretében emlékébe hozták a polgármesternek, hogy a pápa-devecsersümegi vasút ügyében már egy ízben hozzá intézett interpellatiora adott válaszában kijelölt terminus lejárt és dacára ennek ezen kérdesben az erre kije lölt ad hoc bizottság nem tette meg javaslatát. A megsürgetett interpelJátiora polgármesterünk azon megnyugtató választ adta, hogy még a karácsonyi ünnepek előtt a vasuíi bizottságot egybehívja és ezen vasút kérdésében határozatot provokál. Mi, kik ezen vasút ügyében több izben felszólaljunk és annak napirendre tűzését sürgettük polgármesterünk válaszát szinte megnyugvással fogadjuk, de igenis volna most néhány szavunk azon bizottsághoz, mely hivatva lesz ez érdemben a képviselőtestületnek javaslatot tenni. Á létesítésre váró pápa-devecser sümegi vasút ügye erős kezekben van, megbízható egyének látnak a | tervezet kiviteléhez, ezt nem tagadhatjuk, de ki biztosit bennünket arról. hogy a fellobbanó tüz, az általá nos lelkesedés nem lesz megint pillanatnyi, nem lohad-e le, ki mondja meg, mit hoz a jövő ? Mert ha nem elég a mult, ha nem elégítenek ki az elrettentő példák, akkor vegye figyelembe mindenki azon akadályokat, melyekbe majd ütközni kell, de különben figyelje meg Pápa lakosainak sajátságos jellemvonásait s rögtön tisztában lesz azzal, mennyiben helyes és jogos a kétkedés a félelem. Mert hisz Pápa lakosságát jellemzi a gyakran jelentkező, megmagyarázhatatlan közönyösség. Képes lelkesülni, képes áldozni valamely célra, de csakhamar visszaesik előbbi álomszerű állapotába A melyből később csak nehezen ébreszthető fel. Aggasztóbb ennél egy másik, egy | jóval szomorúbb körülmény, mely már anyagi bajunknak volt kútforrása. A társadalom szörnyszülötte az, s hogy nevén nevezzük a gyermeket, egyenetlenkedésnek mondjuk. — Ki tudja» nem ismétlődik-e az eset most, mikor ily fontos munka várja méltó befejezéísét, De elfordulunk-e szomorú képektől s egy jobb jövő reményében fordulunk ezen bizottsághoz. —- Tisztelt Uraim! Körjük Önöket, hagyjanak fel ezen alkalommal a közömbösséggel, hagyjanak fel minden egyenetlenkedéssel s vállvetve, egyesült erővel törekedjenek elérni a?on célt, hogy a pápa devecser-sümegi vasút létesítése biztositassék. Kétségtelenül be lett igazolva ezen vasútvonal fontossága, itt van tehát az ideje, hogy az állandó választmány is, mely ez érdemben vasúti bizottsággá alakult ezen vasútvonal fontosságát elismerje és végre rjintiiii o?^ TÁRCZA. ->me> MARA. Szemei ugy ragyogtak' mint a nyári éjben világító szentjánosbogárkák. Ajkai pirosak, mint a vadcseresznye. Haja fekete mint a nehéz ébenfa s az nrcza piros, mint a feslő pünkösdi rózsa virága. Az egész testén, minden mozdulatán az első pillanatra fel lehetett ismerni azt a fajt, amely nem hajtotta nyakát a czivilizáczió súlyos járma alá, s amelynek a vad szabadság s a korlátlan függetlenség az élete. Az erdő, a ret, a világosság, meg a nap. Ahogy az uton sétált, s kusza haját, libegő ruháját erre-arra kapdosta a nyári szel, ahogy szikláról-sziklára szökve űzte a szökellő sáskákat, ahogy egy homokbuezka tetején a pitypang szárából fonta meztelen nyaka köré a lánczot: még abban is volt valami lappangó vadság. Olyau volt, mint mm egy tigris. Látszott rajta a nyers erő, az élet . . . Rongyos kunyhó volta lakása és senki sem tudta, honnét- jött. Csak lett, ahogy a gomba lesz egyik napról a másikra. Kinőtt a földből, ott az erdő vadonja, fokete földjéből. Este, napszállta előtt, mikor a mezőről a daloló leányok, fáradt munkások hazafelé igyekeztek, látták, hogy füstölög a rongyos viskó düledező sárkóménye, s ha megálltak egy pillantásra, lánczravert, borzas kutya vicsorította rájuk csattogó fogait s a kakas is rémülten kukorékolt rájuk a birodalma szeméthegyéről. A kerítésen egy vén, szőrehagyott kandúr dorombolt, a favágó körül pedig egy feketeszakállu férfi őgyelgett. A képet harmonikusan egészítette ki egy öreg, tüpörődött, beesett arczu, fogatlan vénasszony, aki a viskó ajtajában guggolt és krumplit hámozott, amit valószínűleg a szomszéd-föld gazdája vetett. A közeli kis fürdő vendégei, a kivánösszes helyiségeiben kezdetét vette a

: esi párisiak sokszor elsétáltak a füstös viskó felé, hogy lássák Marát, a ezigányvityilló szépséges tündérét. S ez véletlenül épp abban a pillanatban nézett át kerítés tetején, amikor Roger Trestel, a festő, a szép Thorinsnéval és ennek férjével arra sétált. A piktornak hogyne akadt volna meg a tekintete a leányon : — Micsoda felséges czigánytipus! — kiáltott fel elragadtatva. — Ugyan már mi szépet tud valaki találni ezen a fekete jószágon ? — szólt Thorinsné s ajkbiggyesztve nézte a leányt lorgnonján keresztül, noha anélkül bizonyára jobban látta volna. — Osztom Roger nézetét, — toldota a szót Thorins. — A leány valóban gyönyörű 1 — No hisz neked ki nem gyönyörű, — vágott vissza az asszony. — Neked minden szakácsné, meg szobaleány tetszik! Thorist láthatólag lehűtötte a felesége megjegyzése, s nem is szólt többet egy .A. S jAL Uj® Az idei maradékok többnyire írnom ml kelme, férfi gyapjúszövet, parget és mosóáruból állanak és igen előnyös árak emellett kerülnek eladásra. A maradékok eladása — hetivásárok kivételével, — naponta történik. Kiváló tisztelettel Krausz József M. Fia és Társa divatáriMza,