Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-12-08 / 49. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. <TC\evxv\ és \e\ui\ \ A szomorú tapasztalatok, melyek csakis közügyeink rovására tudandók be, teszik kötelességünkké, hogy jóllehet, ez érdemben már megtettük megjegyzéseinket, közügyeink jövőjére való tekintettel újólag ez érdemben felszólaljunk. . Lehet hogy rekrimináciokba bocsájtkozunk, de ezt a jó ügy érdekében tesszük, amenyiben arra a tapasztalatra jutunk, hogy városunk a mult hanyagságain nem akar okulni, a jövöröl pedig képes volna ugyan gondoskodni, de a határtalan indolen lia kerékkötője marad minden ujabbi alkotásoknak. Egész sorsa a hasznos és szükséges közérdekű teendőknek vár a megoldásra és mégis nem látunk szorgoskodó elmét, nem látunk munkálkodó kezet, azok megtestesitésére. Hanem igenis látunk könnyelmű feledékenységet, a mult bajok iránt, keleti tétlenséget és renyhe semmivel törődést a jövőre nézve. Tervekben nem vagyunk ugyan szegények, vágyásban még gazdagabbak, de mindezek dacára a'ig teszünk valamit ezen tervek megvalósítására. Polgári önkénytes és ideális munkát alig kereshetünk, mert vagy a demagógiát szolgálják (persze szájjal) a t. szónok urak, vagy a saját érdekeiket. Legtöbbször azonban sammit és senkit. És ez nálunk a kardinális baj. Ha igy folytatjuk, hova jutunk ? Bizony, bizony itt lenne a leg főbb ideje a komoly munkálkodásnak. Ne tapossuk a mult jól ismert barázdáit, ne pihenjünk a nyugalom pár náin, s vessük el — quieta non movere — a mi nyugszik azt ne bolygassuk, eddigi jelszavunkat. Haladjunk a korral! Ez legyen jelszavunk, mert most már Pápa városa sem vonhatja ki magát a hala dás eszméje alól. Futnunk kell nekünk is a többi városokkal, hogy el ne tiporjanak, usznunk kell az árral, hogy el ne sodorjon. Sajdos, hogy anyagi erőnk csekélysége megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, óhajainkkal, midamellett a haladó kor ujabb követelményei megkívánják — s ez elöl ki nem térhetünk, — hogy ez irányban tőlünk telhetőleg a legszükségesebb áldozatokat meghozzuk. Nem szabad habozni. Merni és tenni kell, mert a hamleti tépelődéssel már töbször megégettük a szánkat s ha mostan is elszalasztjuk az alkalmat, ez csak azt bizonyítaná, hogy nincs meg bennünk a fejlődési képesség. Városunkban több tervvel és eszmével foglalkoznak, melyek a közvélemény helyeslésével találkoznak de sajnos

; mikor legszebben tündököl, akkor pattan szét, mint a baborék, hátrahagyva a csalódást, a kiábrándulást. Mostanában volt már szó kendergyár, közvágóhíd, keményítőgyár i ARCZA. Karácsonyi babona. Karácsony este volt. A tündérfa apró lángjait már eloltogatták, a boldog apróságot lefektette a fiatal mama és most az egész család, a rokonok és a meghívott jóbarátok serege, az ezüsthajú nagymama ajkairól leste a szót, aki Szendrői Katáról, a szép Szendrői Gitta dédanyjáról meséltea következő bájos kis történetet. — Szendrői Kata, mindenki őszinte csodálkozására, életének 24-ik évét is pártában érte meg, pedig szép, kedves és gazdag leány volt. Hogy miért utasított vissza annyi kérőt, azt voltaképpen ő maga sem tudta, vagy ha tudta, sem árulta el. Minek is lelt volna megmondani, hogy habár a legelső ifjak versenyeztek kezéért, az ő édes, titkos leányálmai hősének egyik sem felelt meg és egy elnémíthatatlan belső hang mintha mindannyiszor súgta volnrt: „ne menj vele... várj még. Várd meg az igazit... Hogy melyik lesz az ? Miről fogsz ráismerni ? Hát a szived dobogásáról... A lelked ujongásáról. Arról a rózsaszínű ködről, melyen át nem Játva mást, csak az ő epedő, hívogató két szemét. Annak nyújtsd oda a kezed, azzal lész boldog, mert azt rendelte az Isten számodra." Es Szendrői Kata várt, az ő álombeli hősére, miközben elérte a 24-ik életévét éppen karácsony szent estéjén, mikorra is nagy társaság voH hivatalos uri házukhoz. Ott volt a szomszéd birtokosság, de még messze földről is jöttek vendégek erre a napra, melyet, mióta a szép Kata eladó sorba jutott, hét vármegyére szóló vigassággal ültek meg. Az ótiási karácsonyfa alatt a háziakon kivül minden vendég megtalálta a maga ajándékát, azután dus lakoma járta. Természetesen, a sok szép ifjú leány és deli legény az ólomöntést és más ilyen kedves, ártatlan babonáját a karácsonyestnek a világért sem hagyta volna el. kipirult arczu, csilogó szemű leányok állták körül az óriási boltíves konyhában az üstöcskét, melybe hideg vizet töltött Zsuzsi néni, a család kiérdemesült öreg szakácsnéja. Mindegyik lány maga olvasztotta az ólmot és öntötte nagy szivdobogások között a vizbe, aztán lesték, várták, hogy mi lesz belőle. Éppen Szendrői Katán volt a sor. Az ő jövendő sorsa süstörgött, alakult, formálódott az üstben és ugyancsak volt csudálkozás, mikor végre teljesen megszilárdulva, egy hoszukás, négyszögalaku,lapos valamit emeltek ki a hideg vizből. — Hát ez mi akar lenni ? — kérdezték csalódottan. — Tégla — mondta az egyik. — Könyv .. . — Egyik sem — sütötte ki rövid gondolkozás után nagy bölcsen Szilágyi Rózsi, Kata legjobb barátnője — hanem kártya. összes helyiségeiben kezdetét vette a YASAR. A7. idei maradékok többnyire finom nöi kelme, ferfí gyapjúszövet, parget és mosóáruból állanak és igen előnyös árak mellett kerülnek eladásra. A maradékok eladása — hetivásárok kivételével, — naponta történik. Kiváló tisztelettel Krausz József M, Fia és Társa