Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-24 / 47. szám

JNY KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgósz évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: TSSB; FEÍCTES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R Til I N könyvkereskedésében. aVaát\ mecj*? Nem tudjuk hányad izben, de nagyon is fontos kérdés megvalósí­tását sürgetjük. Városunk képviselő­testület elhatározta egy uj közvágó­híd felépítését és utasította a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésére. Ezen utasítás már hó­napokkal ezelőtt történt, de minded­dig homály fedi ezen városunk lét­érdekét nagyon is fontos ügyét és ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy ezen kérdést napirenden tartsuk. De hol akadt meg ezen ügy ? Mult hóban újra szóra tétetett ezen kérdés egyik képviselőtestületi köz­gyűlésen és városunk polgármestere ez érdemben hozzá intézett interpe'­Játióra azon választ adta, hogy a közvágóhíd létesítése már küszöbön van. Ezen kijelentés elhangzott, de a közvágóhidi tervekről és költség­vetések hollétéről nem tudunk semmit. Hol akadt meg ezen fontos ügy ? Erre kérünk választ 1 Hogy mily fontos ezen közvágó­híd felállítása azt hisszük felesleges újból bizonyítanunk. Városunk kép­viselőtestülete is belátta ezen intéz mény fontosságát és már hónapokkal ezelőtt elhatározta a közvágóhíd lé­tesítését és utasította a városi taná­csot a tervek és költségvetés elké­szítésére. Tudtunkkal ezen tervek és költségvetések már elkészültek és most már nincs más hátra, mint ezen terveket és költségvetéseket a köz gyűlés elé terjeszteni. Hozzá kell már végre valahára komolyan és érdemlegesen fogni ezen égetően szükséges intézmény létesí­téséhez. Mi már több izben felszólal­tunk ez ügyben, sürgettük ezen köz­intézmény létesítését már azon fon­tos szempontból, mert ezen közvágó­híd létesítésével közjövedelmünk te­temes szaporítása van biztosítva. Ismét felszólaluuk ezen kérdés ben, mert megérett a dolog és nincs értelme a halogatásnak, annyival is inkább mivel ezen intézmény felállí­tásával nemcsak hasznot biztosit ma­gának a város de a közegészségügy terén számos visszaélésének és pa­nassoknak vesszük elejét. Az eddigi halogatással egy jö­vedelmi forrásnak minél előbbi meg­nyitását mulasztottuk el, ami pedig nem állhatott érdekében senkinek, legkevésbbé városunk vezető férfiai­nak, kik legjobban tudhatják és lát­ják városunk nehéz anyagi viszonyait. Ezeket előre bocsájtva, csak kötelesség mulasztás vádja érhetne bennünket, ha a közvágóhíd létesí­tése kérdését újólag — nem tudjuk hányadszor —újból sürgetjük. Igenis kötelességünknek tartjuk, mert első sorban a helyi sajtónak kötelessége a közvélemény előtt folytonosan éb­ren tartaui a tervbe vett üdvös al­kotásokat és intézményeket. De nem csak nyilvántartani, hanem igenis a hivatott intéző férfiainkat sarkalni, biztatni, a tervbe vett üdvös újítá­soknak megvalósítására. Egy ily fontos és városunk ha­TÁRCZA. -^o HsTelli. Nellike ott ült a tűz előtt, lustán húzva maga alá lábait, a rövid szoknyáeskában. Ölében egy fehér angora-macskát tartott, melynek rózsaszín fülében hajszálfinoman látszottak az erek, a fel-feltörő lángnyelvek fényében. — Furcsa ez a világ, nagyon furcsa, — ismételte Nellike most másodszor, ko­moly fejbólintással, mintha önmagához be­szélne s nem is tekintene lopva, félszem­mel, arra a körülbelől harminczéves úrra, aki olyan keleti kényelemmel sülyedt belé a nénje karosszékébe s szinte álmodozva szivta szivarját. — Mi baja van a világgal, kicsike ? — kérdezte végre ez a szerfölött nyugodt úriember, mikor másodszor is eljutott hozzá a halk hangon tett megjegyzés. — Talán rosszul fejeztem ki maga­mat, — felelt a gyermekieány. — Talán nem a világ a hibás, hanem én nem vagyok megelégedve azzal a heiylyel, amelyet el­foglalok benne. — Oh, oh, Nelü, ki tanította erre a bölcselkedésre? — csúfolódott a férfi. — A dada, vagy tiszteletreméltó utódja, a ne­velőnő ? — Lássa, — felelt a kicsike vállat­vonva — mikor ilyeneket hallok, akkor igazán gyűlölöm a világot 1 Oh, Istenem 1 Ha csak legalább mindjárt huszonötévesnek születhetne az ember 1 — Hogyan, Nellike ? Hát maga oda­adná a maga ragyogó, ártatlan ifjúságát egynéhány szép ruháért, néhány értéhtelen, | fényes lim lomért? Félig elhunyt szemét csodálkozva for­1 ditotta a gyermekleány felé. Ez éppen felállt a helyéről. Nyújtó­zott egyet, leejtette a macskát az öléből, i s kisírnilotta szoknyája ránczait. A fehér macska pedig ásított s púpot csinált a há­tából. — Szegény cziczuska — mondta a férfi — hamar kegyvesztett lett. Miért dobta el olyan durván az öléből? De a leány nem hallotta ezt a meg­jegyzést. Közelebb lépett a férfihez, ugy hogy szoknyácskája csaknem súrolta a tér­dét, s elgondolkodva szólt: • — Lássa, a dolog ugy áll, hogy az öregek fiatáloknak akarnak látszani, a fia­talok pedig öregeknek. Nézze, például a nénémet. — Nem nézhetek rá, hiszen nincs itt. — Ejh 1 csak ne tréfálna mindig ! Nézzen csak itt körül a szobában. Látja ezt a sok virágot ? Ezt mind a nevenap­jára kapta. És énnekem még soha senki egy szálat sem adott 1 Az ablak felé mutatott, ahol néhány szines papirosba göngyölt virágcserép, egy vörös virágkosár s egy Tiffany-vázában egy egész kéve Orchidea állott. CONFECTIO-OSZTÁLYUNKRA felhívjuk t. vevőinknek szives figyelmét. 1 1 1 PLÜS KAKÁTOKBAN REMEK KÜLÖNLEGESSÉGEK! 1! kiváló tisztelettel Krausz József M, Fia és Társa divatáruháza.

Next

/
Thumbnails
Contents