Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-11-24 / 47. szám
ladását nagyban előmozdító kérdés a közvágóhíd létesítése, melyet újólag sürgetünk. Sürgetjük pedig azért mert a halogatásnak most már nincs értelme. Az eddigi halogatással is sokat vesztettünk, mert ezt közjövedelmezőségünk rovására Írhatjuk. Mi nél előbb létesítjük ezen közvágóhidat annál előbb szaporítjuk a közjövedelmünket. De nemcsak a közjövedelmet szaporítjuk ezzel az intézmény felá litásával, hanem a város lakosságának érdeke is kívánja ezt. A közvágóhiddal kapcsolatos hűtőkamrák, te kintettel a nagyszámú mészáros és hentes iparosokra, nemkülönben a magánfogyasztókra közegészségügyi szempontból és nagy fontoságu, sőt mondhatni létkérdés. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindezeket mellőzve, sürgetni kell a közvágóhidnak miuél előbbi létesítését már azon szempontból is mivel köztudomásu dolog, hogy nap ról napra roszabbak a munkás viszonyok, ugy az építési anyag valamint a munkaerő drágul és ezen halasztással csak költségesebbé tesszük ezen reánk nézve elodázhatlan közin tézmény létesítését. Nincs több mondani valónk. Polgármesterünknek a már emiitett egyik közgyűlésen tett kijelentése után nemcsak hisszük hanem elvárjuk, hogy a közvágóhid kérdése — mely nem tudjuk hol akadt meg — tervekkel és költségvetéssel felszerelve legközelebb napirendre kerül. De nemcsak városunk polgármesterében bízunk, hanem városunk képviselőtestületétől is elvárjuk és nincs is okunk kétkedni, hogy akkor amidőn városunkat érdeklő ily fontos kérdés létesítéséről van szó, minden lehetőt el fog követni, a közvágóhidnak miuél előbbi létesítésére. Ez a városnak és a lakosságnak közös érdeke és' egyben közegészségügyi érdeke. k társadalmi adó. Tele vagyunk panasszal, hogy milyen rengeteg módou adózunk az államnak ; hogy immár roskadozunk a különböző czimek alatt ugyancsak hatalmassá növekedett adóteher miatt. Pedig hát ez az örökös panasz, jajgatás csak akkor volna igazán megokolt, ha az adózással sze rben semmi ellenszolgáltatást sem kapnánk az állam részéről. De, amint mindenki nagyon jól tudja, kapunk ; még pedig elég bőségesen. Mi azonban azért mégis csak panaszkodunk, jajgatunk, mert már benne van a magyar vérünkben, hogy nem szeretjük az adót, amit ugy rónak ki ránk. A kirótt adóval szemben a fizetés dolgában olyan nagymértékű csökönyösségben leledzünk, hogy csak többszörös intés, foglalás után adjuk fejünket a fizetésre. Es amig az állami intézmények fentartásához szükséges adót többnyire csak a végrehajtó közbejüttére fizetjük meg nagy keservesen : elfeledjük, hogy majdnem ugyanannyit, sőt talán jóval többet is kifizetünk évente úgynevezett társadalmi adóraEz a társadalmi adó a külön, böző társasegyesületeknél fizetett tagsági díj czimen, meg a különböző jótékony-, nemes-ozélu mulatságok alkalmával felmerült költségek alakjában rovódik le minden esztendőben, éppen olyan szigorú következetességgel és elmaradhatatlansággal, mint az állami adó, vagy a községi adó. Ez ellen ritka ember panaszkodik Magyarországon ; mert az is benne van a magyar ember vérében, hogy olyan teher ellen, amit maga vett a vállára, nem panaszkodik soha; ha még olyan erősen kell is nyögnie alatta. Mert hát az is igaz, hogy ha nem panaszkodunk is, de nyögünk. Nagyon jó anyagi viszonyok között kell lennie *nnak a polgártárA férfi mosolyogva nézett felhevült arc zaba. — Ugy látszik, a nénjét nagyon szeretik. -— jegyezte meg. — Igen. Neki mindenki udvarol. — Igazán ? Ezt sohasem vettem észre. — Jaj be kétszinü I Hiszen maga is mindig ott botorkál az uszálya körül. — Nelli ! Maga sem tudta miéri, de bosszantotta ez a kijelentés. Szinte ingerülten állt fel helyéről s szivarját bedobta a pislogó széndarabok közé. Néhány pillanatig egyikük sem szólt. A leány daczosan az ablakhoz fordult, hogy csak a csillogó haja látszott egy kissé, oldalvást, amint a sápadt napfény megvilágitotta, s izmos és mégis leányosan gyöngéd, fejletlen felső teste. Aztán a férfi odaállt mellé s megfogta lecsüggő kezecskéjét. — Na, Nellike, legyen jó kis lány és vallja be, hogy csak bosszantani akart az előbb, — mond!a. — Maga jól tudja, hogy minket csak rokoni érzések fűznek egymáshoz, Aztán meg kis lány, maga is szerelmes lesz egykor, s magának is udvarolni fognak, s maga is örülni fog ennek ! A leány nyíltan kiállta tekintetét. — Remelem, hogy fognak, — jelen tette ki őszintén. Majd lecsüggesztette a fejét s szomorúan hozzátette : — De liát nem élek addig? Hiszen szegény mama is olyan fiatalon halt meg. Mondja, ugy-e, ti zennyolcéves koráig senki sem vesz komolyan egy fiatal leányt ? Még két hosszú esztendő odáig ! Én pedig már ugy szeretném, ha nokem is virágokat küldenének, szerelmes leveleket imának és . . . és . . . Elhallgatott és zavartan fordult el tőle. A kandallóban fellángolt egy félig elhamvadt üszök s lángrózsákat égetett az arczára. A férfi észrevette ezt s kényelmetlenül kezdte magát érezni miatta. Ügy találta, hogy helytelen térre vitte a beszélgetést unokatestvére kis védenczével. — Hogy haragudnék, Emma, ha hallaná, hogy miket mondtak itt egymásnak! — Tréfával akarta helyrehozni a dolgot. — Reméljük, hogy eléri ezt a magas kort, Nelli, — szólt, de a hangja, bár vidám akart lenni, erőltetetten hangzott, — ka addig szorgalmasan szedi a chinint s nem megy ki napszállat után a kertbe. A leány komoly szemekkel nézett reá. — Biztos lehet benne, hogy vigyázni. fogok magamra — mondta. -- Azt akarom, hogy engem is szeressenek és hogy csókoljanak, mint más asszonyokat. A férfi nyugtalanul tekintett az ajtóra Hol késhet annyi ideig ez az asszony ? Mi az ördögnek hivta ide, ha nincs itthon ? — Ne beszéljen igy, kicsi, — szólt végre, mikor ugy érezte, hogy valamit csak kell mondania. — Még félreérthetné valaki. Én ismerem gyermekkora óta és tudom, hogy csak nagy ártatlansága ad ilyen szavakat a szájába. De Nelli, — folytztta nála szokatlan komolysággal — maga már nem egészen gyermek s vigyi.znia kell arra, amit mond. Egész jövőjét koczkáztathatja most, egy meggondolatlansággal. A szerelmet maga, kis leány, még nem érti és azért nem is szabad róla beszélnie. De majd elI jön annak is az ideje, s elég lesz akkor megtudnia, hogy az élet álom, a szerelem pedig csak egy rossz és kegyetlen tréfája a sorsnak és mégis rettenetes komoly dolog; Nelli, olyan komoly, hogy sok asszony és sok férfi eldobta mágától miatta az életet. Hirtelen elhallgatott. Minek is beszél igy ezzel a gyermekkel? Minek ez a sok haszontalan szószaporítás ! Mintha, a vaknak mesélne a napfelkölte szines csodáiról ! forrást, ha gyomor , bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyliiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajuktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mollal Agues-forrás, mint természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszia, kellemes és olcsó savanyúvíz; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző eleinek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkimíltettek a ok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohii Agnes-vizzel él tek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilitkoz.it a forrás ismr.Jtö fúzeében olvasható. Háztartások száoiára másfélliteresnél valamível nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesters igesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás a fl l/^i J í; hnr^íZ vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nigyob'j vidáki váró i:Ab 11 lerak xto'c s'z ;r/ezteLte'.c, ugy inatt a forrás leírásán ik is- IVOUwOlL UU W • imertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kapható minién fdszerüdetb"JQ és elsoran ' 1 venÜglöb JCL. FÓra'ttir : Ojzvald J&U03 Ufttfii PApftu. (29| MIT IGYUNK ? ^ unk moha i Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i nmmk mnha í csakis a természetes szénsavas munai ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer, igyunk mohai
