Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-10 / 45. szám

egyébb, minthogy valaki ne sajnálja a fáradságot összetoborozni a gárdát, a közreműködők pedig áldozatot hoz zanak, egy kis fáradságot a jótékonyság oltárára. Tanulhatnánk a helybeli iparos ifjúsági kör és kath. legényegyesülettől, a melynek tagjai, a derék iparos segédek, mindig összetudnak hozni egy szini előadást, a hányszor az egyesületnek egy kis pénzre van szüksége. Vegye azért kezébe zalamelyik úrinő a műkedvelői előadások rendezését rövid idő múlva már siker fogja követni fáradozását. Mindezeket csak azért mondtuk el most a tél kezdetén, mert társadalmi életünk sivárgása szinte elijesztő. Városunk minden téren halad. Van aszfalt járdánk, villanyvilágításunk, többrendbeli gyáraink, de emel lett a város társadalmi élete olyan szegényesen fest, akár csak valami falusi társadalom élete. Mert ha igy haladunk, a társadalmi összejövetelek egyedüli tere és alkalma nálunk is, mint a falukon, a névnapok és disznótorok lesznek. Ismételjük azért, adjon társadalmunk már valami életjelt magáról. — A háziurak figyelmébe. — A házbéradó három év tartamára, vagyis az 1908., 1909., 1910 évekre való érvénnyel újból kivetendő lévén, az ezen kivetés alapjául szolgáló házbérjövedelemvallomások benyújtására a pénzügyminisztérium ujabban kiadott rendeletével az 1907. évi november hó 15-től 30-áig terjedő időt tűzte ki. A veszprémi kir. pénzügyigazgatóság fölhivja a háztulajdonosokat, hogy a nekik (ingyen) kézbesitett házbérjövedelem vallomási ivet pontosan és a valóságnak megfelelő hü séggel töltsék ki s azt a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) leg: későbben november hó 30 ig nyújtsák be. A háztulajdonos vagy a háznak állandó haszonélvezője, a házbérvallomását meghatalmazott által is eszközölheti, házbéreltitkolás esetén azonban az adómegrövidités miatti felelősség a háztulajdonost terheli. Ha több a tulajdonos, a valló mást valamennyinek, vagy az általok e végre különösen felhatalmazottnak kell aláírni és a vallomás helyességeért valamennyi felelős. A házak nyers jövedelmét képezi együttvéve mindaz, amit a tu | lajdonos a bérbe adott ház használata fejében a bérlőtől huz. A bérjöI vedelem alatt tehát nemcsak az e címen tényleg kikötött pénzbeli szolgáltatás, hanem mindaz értendő, mit a bérlő a bérlemény használata fejében ellenértékkép fizet ; iiyenek az állami és községi adók, tüzkárbiztositási összeg, közmunka, katonaelszállásolás és házjavitások, vagy állandó átalakítások költsége, továbbá mindazon összegek, melyeket a bérlő a bérbeadónak vízvezeték, éjjeli világítás, szemétkihordás és más ilynemű költségek cimén fizet, s végre minden egyéb természetbeni szolgáltatások. Ennélfogva a háztulajdonos vagy annak meghatalmazottja a lakbéreket minden épületnél, lakosztálynál, vagy egyes lakrészeknél általában minden levonás nélkül ugy köteles bevallani, amint azok szerződésileg megállapittattak. Bútorzattal együtt bérbe adott épületek vagy lakrészek házbéradó alapjául ugy vétetnek fel, mintha bútorzat nélkül adattak volna ki, levonatván az összes bérből az a többlet, mely a butorzatia esik. Ép pen az áll akkor is, h*» a ház kert tel együtt van bérbe adva, mely eset ben a kertre eső többlet vonatik le A házak nyers jövedelméhez csu pán azok az összegek nem számit tatnak, melyeket a bérlő ugyneve zett házbérfillér elnevezése alatt fi zet. Ezek az összegek azonban a ház nyers jövedelmétől elkülönítve mu tatandók ki, vagy a vallomásban meg ban lépett ki mind a kettő a maga kis kapuján a virágzó, pompás parkba. Miért szöktek meg a hálószobájukból, amelynek elkészültét olyan epedve várták, egyikük sem tudta volna megmondani, csak azt érezték, nem tudnak megviradni abban a szobában. Nehogy véletlenül a másik észrevegye ezt a szökést, amint kiléptek a kertbe, gyorsan elfutottak a kastélytól, s önkéntelen, öntudatalan a kis folyó felé siettek, amely ott futott át az ő parkjukon. A folyóparton azután megindultak lefelé mind a ketten. Vonzotta őket valami erősebben, mint a mágnes a vasat. Hirtelen kiágazik az egyik kis szigetecske mellett a folyó s visszafelé fut az egyik ága. Ezt a csapást, hej be jól ismerték mind a ketten. Be sokszor járták ezt a partot. Egy fiatal, üde zöld fűzfa mellett önkéntelenül megállott egy pillanatra Mária, aki előbb ért oda, 3 megsimogatta a keskeny levelű galyakat. Egy pillanatig ugy hitte, ott is marad, de azután csaknem futva indult tovább. Marianna is megállott a fiatal fűznél. — Hogy megnőttél két év alatt, — suttogta s ment ő is tovább, arrafelé, amerre a lomha vizesárok vize folyt. Messziről odasötétlett a fényes holdvilágban az öreg malom. Mint valamely terpeszkedő fekete felleg, olyan volt az a régi alkotmány s a két leány mégis futásnak eredt, amikor meglátta. Mária, akinek nem kellett kerülnie, már ott ült a kis falóczán, amikor a holdsugárban megjelent Marianna alakja. Egy pillanatra megrnttent, azután elmosolyodot. — Te is idejöttél ? — Olyan nagyon, nagyon egyedül éreztem magamat az én pompás hálószobámban. Ugy szerettem volna itt aludni, a mi kis mestergerendás szobácskánkban, ugy mint régen, mint mindig, egymás kezét fogva, egymással suttogva. — Te is ? — mondta csöndesen Mária — hát te sem vagy boldog? — En sem vagyok. Összebújtak a keskeny fapadon, mint két ázott veréb és sokáig nem szóltak egy szót sem. A holdsugár szelíden simult hozzájuk és az ezüstös fényben olyan volt az a két ragyogó szép leány, mintha igazán tündérleányok lettek volna. — Ő — kezdte Márik — pedig te boldog lehetnél, hisz te szeretsz és viszontszeretnek. Marianna még jobban odasimult az ikernénjéhez, mintha menekülni akarna valaki, vagy valami elől s azután rezignáltán válaszolt : — Már elmúlt. Nem is lehetet igaz. Megint elhallgattak s nem hallatszott más, mint a házi tücsók hangos csirpelese. — A mi altató dalunk — suttogta Mária. — 0 mennyivel szebb volt az ébresztő nótánk —- sóhajtotta Marianna. — Amikor a zsilipet fölhúzták s ömleni kezdett zúgva, harsogva a viz. — A nagykerék meg elkezdett forogni s búgott az egész malom. — Ó be boldogok is voltunk, Mária, amig ő közöttünk volt. — És milyen boldog volna ő most a fehér kastélyban. Hogy vágyott mindig a régi dicsőség után. — Hidd el, velünk örül. Én mindig közöttünk érezem. — Lehet, mert ér. is ugy tudom min dig, mikor mit gondolt volna. Látod, ő például határozottan azt mondta volna, légy ír CONFECTIO-OSZTÁLYUNKRA -m felhívjuk t. vevőinknek szives ügyeimét. 1 1 1 PLÜS KABÁTOKBAN REMEK KÜLÖNLEGESSÉGEK ! ! 1 kiváló tisztelettel Krausz József M, Fia ás Társa divatáruháza. ~