Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-10 / 45. szám

jegyzendő, hogy a bevallott nyers házbérjövedelemben ezek a házbérfillérek is bennfoglaltatnak, mely utóbbi esetben az adókitést teljesítő közegek a házbérfillér címén szedett összeget a ház nyers jövedelméből mindenek előtt, vagyis még az épületf'entartási költség és értéktörlesz tés fejében leszámítandó törvényes százalék leütése előtt hivatalból fogják levonni. Az ezen leütés után mutatkozó s teljes összegében bevallott nyers házbérjövedelem alapján a ház béradó tárgyát képező tiszta jövedelem szintén nem a bevalló háztulajdonos, hanem a házbéradót kivető közegek számítják ki a fennálló törvény értelmében. A lakbérlök magán a bérvallomási iven bizonyítják a vallomás helyességét, nevöknek a háztulajdonos kötelességszerű felhívása folytán az illető rovatba bejegyzése által. Az a házbirtokos, ki a bevallási ivet, annak kitöltése előtt, azaz mielőtt abba a bérösszegeket bejegyezte volna, a lakbérlökkel aláíratja, annyiszor büntettik 200 koronával, ahány bérlőnél követte el ezt a mulasztást. A befizetett birság egészben a feljelentőnek adatik. A házbérjövedelem eltitkolása és valótlan adatok bevallása jövedéki kihágást képez, mely az eltitkolt bérösszeg után járó adó 1—8-szorosával büntettetik. Ha a házbirtokos és lakbérlő közötti egyetértésből szándékosan követtetett el az adó kijátszása s ez által az államkincstár megkárosítása, mindkét fél megrövidítésnek kitett összeg háromszoros meg fizetésével büntetendő; e büntetés alól azonban felmentetik a bérlő, ha a töivény megszegését 15 nap alatt ő maga jelenti fel a pénzügyigazgató ságnál. Az a házbirtokos, házgondnok vagy házfelügyelő, aki házbérvallomást nem ad, vagy hiányos alakban beadott vallomás hivatalosan megjelölt hiányait a kivető közegek által kitűzött legalább nyolc napi záros határidő alatt nem pótolja, a hiányok pótlása végett elrendelt helyszíni szemle költségeit viselni tartozik és 2 koronától 100 koronáig terjedhető birsággal büntetendő. Megyebizottsági tagválasztások, — 1907 november 6. — Veszpré :n várm egy e váíasztóközonségének szerdán újból alkalma nyílt arra, | hogy alkotmányos jogait gyakorolja. A megyebizottság restaurációja volt és számos mandátum jutott vissza a polgárság kezeibe ; és a nehéz kötelesség vármegyénk intéző tanácsába a megyebizottságba. Városunkban a megyebizottsági tagok választásánál valami élénkebb mozgalom nem volt konstatálható legalább a nyilvánosság előtt csendes sőt mondhatni a második kerületben semmi érdeklődés nem mutatkozott. Ami érdeklődés volt, az az első kerületben volt, annyiban, hogy a szokottnál több választó élt alkotmányos jogával és megjelent az urna előtt és leadta szavazatát. Különben is konstatáljuk, hogy városunk mindkét kerületében a hivatalos liszta ment keresztül. Ezeknek előrebocsájtása után az egyes kerületekben lefolyt válasz! tás részletes befolyását adjuk a következőkben : Az első választó kerületben. A választás színhelye a városháza nagytermében volt. A választást Sült József választási elnök vezette. Bizalmi fér: fiak voltak : BottJca Béla, Kohn M. Mihály j és Tlittmann Ignác, a hatóságot Szenthe János v. ügyész képviselte. A jkvet Szűcs Gyula vezette. A választás reggeli 9 órakor vette kezdetét. A reggeli órákban a választók gyengén jelentkeztek, de annál sűrűbben dél felé, ugy hogy déli 12 órakor 160 szavazat, lett leadva. A délutáni órákban mozgalmasabb volt a választás úgyannyira, hogy délután 4 órakor amidőn az elnök a szavazást beszüntette 251 szavazat lett leadva. A szavazás eredményét az elnök a következőkép hirdette ki : Beadatott 251 szavazat, ebből kapott: Hajnóczky Béla 233, dr. Hoffner Sándor 183, Krausz „József N. 181, dr. Csoknyay János 67, Varga Rezső 52, Szenthe János 3, Rapoch Vilmos 1, Néhmann Gábor 1 és Takács Ádám 1 szavazatot. A törvény értelmében az I. kerületben HajnócszTcy Béla, dr. Hoffner Sándor ós Krausz József N. mint megválasztott megyebizottsági tagokat jelenti ki és miután erről a választási jkönyv aláíratott, a választási aktus befejezést nyert. a Balázs Antal felesége. Píata) ember, derék ember, báró is, nem baj az, hogy szegény, Van elegünk, azt szerethetjük, aki minket szeret. — Mondtam már, hogy sem ő nem szeret engem, sem én őt. —• Összekülönböztetek ? — Soha nem is voltunk együtt. Nem is lehettünk. — Azt hiszed, ott állottam közöttetek én? Marianna lesütötte a szemét. — Azt,hiszem, te is csak hitted, hogy szereted. , — Én sohasem szerettem, — mondta határozott hangon Mária, de a következő pillanatban fölsírt, mint a gerle. — No latod, — mondta Marianna — minek nekünk eltagadnunk bármit is egymás előtt. Ikergyerekek vagyunk, egy a szivünk, ha két mellben dobo« is. — Nem leszünk mi soha, soha boldogok, Marianna, majd meglátod. Nagyon kell egymást szeretnünk, jobban mint saját magunkat s nem boldogok, csak az önző emberek. —- Hát igazán nem lehet boldog az ember szerelem nélkül ? — Én soha nem mertem volna ilyen határozottan elgondolni ezt, pedig neked van igazad. — Tudod, azt hiszem, ez nem tart sokáig. Ham r megöregszik az ember, azután kihűl ra szive. — 0 bár már nagyon, de nagyon öregek volnánk ! Máriának is nagyon tetszett Marianna nagyhangú frárisa, beleakaszkodott hát. — 0 mert az öregségünk, az igazán gyönyörű lesz. majd meglátod. — Akkor nem kell majd mást is szeretnünk, még ugy véletlenül sem. Mert az bizonyos, hogy mi vagy ugyanazt fogjuk szeretni, vagy senkit s a másik szerelmesére nem merünk szemet emelni. — Bolondság, — mondta meggyőződése ellenére Mária, — abból még, hogy egy pillanatig mindegyikünknek eszébe jutott Balázsy, nem következik semmi külö • nös. Megtörténik ez nem ikertestvérekkel is. Hűvös az éjszaka. — Haza akarsz már menni ? Mária nem válaszolt. Eszébe jutott a hideg, fényes csipkekastély, a kegyetlenül nagy halószobák, amelyekben nem találja meg önmagát az ember, olyan kicsiny, igénytelen ponttá zsugorodik a hatalmas méretek között. — Be jó volna még egyszer itt hálni a malomban. A mi kis, dohos szobácskánkban. — Ahol álmodtunk kincsről, pompás kastélyról, mesebeli királyfiról. — 0, bekegyetlenek a tündérek ha mindent valóra váltanak. — 0. be tehetetlenek az embereK, ha csak egy álmuk nem teljesül. . — De a malom kulcsa otthon van, nálad, Mária. — Itt van, magammal hoztam. — És a szobánkban minden rendben van, ugy mint akkor. — Nem félsz bemenni a malomba? — Istenem, csak nem tanultál már meg félni ? Itt igazán nincs rá okom. — Menjünk be. — Menjünk ! De holnap ! Elhallgattak. — Tudod mit, Marianna, ígérjük meg egymásnak, hogy nem lakunk külön-külön soha. — És ígérjük meg egymásnak, hogy egyetlen gondolatunkat sem hallgatjuk el egymás előtt. — És ha, — amitől Isten óvjon, — ugyannabba szeretnénk, akkor nem gyötörjük magunkat önváddal, lelkiismeretfurda1 ássál, hanem nyíltan bevalljuk, hisz mi soha, de sohase fogunk férjhez menni, isteniteni pedig isteníthetjük egy és ugyanazt. — És most, most teledjük el, legaláb ma éjszakára a csipkekastélyt s legyünk újra a szegény, dolgos molnárleányok. Nem telt bele tiz perez, egymás kezét fogva elaludtak. A holdvilág, ez a kandi bölcs, beleselkedett az ablakon. Nagy, széles ábrázatát mosolyra vonta s bizalmasan intett a körülötte ólálkodó csillagoknak nézzenek oda. A csillagoknak roppantul tetszett a látvány, mindnek kaczagott a fényes szeme s az öreg, minden hunezutságra hajlandó hold csak ezt mormolta kaczagva a fényes holdsugárszakállába : — És hogyan fog ezeknek a kis sárgarigóknak holnap a derekuk fájni. Már pedig a hold nagyon ért az ilyesmihez, hát igaz is lehetett.