Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-03 / 44. szám

PAPAI HOZ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. lígyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PÖLL&TSEK FEI&inSS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A H M i A könyvkereskedésében. 2)\vé\>er\ceátés. Ha nem a közérdek rovására menne ugy szívesen szemet hunynánk és napirendre térnénk ezen kérdés felett, de sajnos utóbbi időben nagyon is veszélyessé látjuk közállapotain, kat ezen férges kinövések befolyása alatt és igy kötelességszerüleg szólalunk fel, és intő szavunkkal meggátolni kívánjuk ezen veszedelmes áromlatnak további terjedését. Városunkban ugyanis utóbbi időben az emberi sajátságok egy egészen uj és különös jelensége az u. n. „Stréberek" mind jobban és jobban növekedő s különböző alakja vergődik felszínre. Ezen társadalmi filoxerát eddig még csak hírből ismertük, de mint minden ily betegség elharapódzik, ugy ez is társadalmunkba beférkőzött s ha idejekorán ki nem pusztítjuk, ugy ők fogják városunkat a tönk szélére juttatni. Mert nem a közérdek, nem a város haladásügye lebeg a stréberek szemei előtt, hanem mindegyik csak önhasznát keresi, a közérdek terén felhalmozott javakból a maga számára óhajtja a legkövérebb falatot, üzletet csinál lelkiismeretéből, fukar kodik embertársai bizalmával s kijátsza a legbizalmasabb barátját is. Magasan hordják fejüket, igyekeznek minél nagyobbnak látszani^ arrogantia, fenhéjázás jellemzi őket s e tulajdonságaikat igen jól tudják felhasználni; kiaknáznak minden legcsekélyebbnek látszó alkalmat, megragadnak minden eszközt, hogy önző hiuságukat kielégíthessék ; többnyire fenn a magasban nyüzsögnek, de azért nem riadnak vissza attól sem, hogy leszáljanak a köznép közé, ha abban előnyüket látják; igazságot, emberszeretetet, méltányosságot szí kilelnek, csakhogy minden oldalról szép színben tűnjenek fel, népszerűséget hajhásznak, a humanitással valóságos reklámot csapnak, s ha egyszer felülkerekedtek egy bizonyos magaslatra, akkor aztán dölyfük, mint valamely rodhadt mocsár bűzös kigőzölgése, megfojt minden szabad gondolkozást, letiporja a legszentebb igazságot." Ezek a Stréberek fő jellemvonásai, ez az ő kenyerük, ebből élnek és táplálkoznak. Legfőbb igyekezetök, hogy minél több testület, egyesület, kör és társaságban szerepelhessen, befurakodik miudenhova s ragad mint a kullancs, de a közjó érdekében annál kevesebbet tesznek, hanem az öndicsőités, dicsekvés kedvenc fog lalkozásuk ; főkép az alsó néposztálynál tetszetős demagógiával kérkednek és ezzel a köznépet butitni óhajtják. Számuk napról napra szaporodik; aki még tegnap nem volt Stréber, ma már azzá lett, ha egyéb nem, odavitte öt hiúságának csábító ördöge. Különös tulajdonságuk, hogy ügyesen, finom ravaszsággal tudják maguk köré gyűjteni a céljaikat táo^ TÁKCZA. V\s vata^acj. Leonard Luc de Rolnié márki szerfelett á la diable neveltetett. Nagy urnák született, — okvetlen katonának kellett lennie. - Katona lett, de jól nevelt ember lévén, kardjával nem csörtetett. Alig volt tizennégyéves, máris elvesztette a szüleit. — Egyedül, árván maradt. — Nagybátyja, az öreg de la Grenée volt a gyámja. A gyerek hirtelen levetette a gyászt. Hiszen mit tud egy gyerek szeretni elvesztéséről ? Szenvedélyes katona volt. — Kitűnő lovas, aki begombolta valamennyi „Militairyt", az után olyan eszeveszett módon élt, ahogy csak egy vértes tisz.t élhet. Az egész élete egy pillangó — nem, egy botanikus élete volt. — Szerette valamennyi virágát, de képtelen volt megmaradni bármelyik mellett is. De azért nevet adott mindenik ideáljának 1 Nagyon szép kert volt az övé! Volt benne Tubarózsa, Jáczint, Szegfű, Őszirózsa, Kökörcsin. De szerencsére a háta mögött volt a gyámja, s az öreg gróf a legkétségbeejtőbb helyzetben is tudott jó tanácscsal szolgálni. Leonard minden héten hétszer törte cserepekre a szivét, de a gyámja összedrótozta a cserepeket. íme a példák : — Oncle Robin, én meghalok madame X.-ért. Az öreg ur rögtön kész volt a felelettel : — Oh, te szerencsétlen 1 Hát te nem tudod, hogy egy menyecske imádója nem lehet csak egy .kötni való, aki az üdvösségét egy másik purgatóriumában keresi, akinek segit húzni a jármát, mint egy ökör. Csakhogy ha a másik ökör észreveszi a se! gitséget, megöli a segítőt a szarvaival. — Oncle Robin ! megöl a szerelem ! — Kibe vagy szerelmes, kis fiam ? — Egy nagyon szép leányba, akit el í akarok venni. — Oh, én kicsi fir.ra, erre is tudok mesét. Lásd, a mező virága felett a pillangó kergeti a lepkét, hímes szárnyaik összerepesnek, nimporuk lehűl a gyepre, szeretik | egymást és aztán meghalnak. A gyáva nyul ! keresztül fut a pillangószárnyak porán és | siet a puskacső felé, — te is futsz a himporon át a chimera elé. Te tudod, hogy szeretlek, azért kérlek, ne siess boldogtalanná tenni egy kis leányt, mert te még nagyon fiatal vagy, neked még lesz időd megríkatni a feleséged szép szemét, ami mindenesetre nagyobb vétek, mintha a mi két bűnös szemünket verné ki valaki. — Hát én ne szeressek soha senkit ? — Szeress, fiam! De most még, mondom, fiatal vagy a házasságra^ várj egy kicsit., És Leonard várt. Megjárta a kolóniákat, egypár véres csetepaté után megszerezte a piros szalagot s mikor mint főhadnagy visszatért, megint a gyámja gyámoltja lett. Nem tudtak elválni egymástól és Leonard minden este beszámolt legújabb szerelméről, akit ha el nem vehet, okvetlen főbelövi vagy felakasztja magát. Az öreg ur rettenetes türelemmel és képtelen részvéttel hallgatta az öcscse napróJ-napra tartó öngyilkossági terveit, mulatott a változó szerelmeken. Eszébe jutott a saját ifjúsága . . . — A gyám és a gyámolt együtt ebédeltek. A verandán telepedtek le feketekávézni s amig az öreg gróf minucziózus gonddal rágta le szivarja végét és gourmand módra mártotta ajkait a kávéba, ravaszul pislogott az öcscsére : — Te Luc, én kezdek kétségbeesni! — Miért bátyám ? — Ugy látszik, a dolog egészen komoly ! — Micsoda dolog ? — Micsoda ? Ugyan ne tetesd magad 1 Immár három hót óta se agyon nem lövöd, se fel nem akasztod magad ! Ez veszedelmes szimptoma !