Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-10-27 / 43. szám

ennek cserébe Pápa városa megvenné a Deák Ferenc utca sarkon levő Gráf Ödön és Németh István-féle házakat és bizonyos módozatok mellett átadná a Pápai Takarékpénztárnak, hogy ott egy monumentális épületet épitene. Ezen tervet a következőkép konpentpláják : Pápa város képviselőtestülete egy méltányosnak (?) talált vételárban biztosítaná a megnevezett két házat a Pápai Takarékpénztár részére. A két épület körülbelül 370 négyszögöl területen fekszik, az épületek anyagának értékesítése után fennmaradó összeg volna a puszta területért fizetendő vételár és ebből volna a négyszögölnyi vételár és egységár kiszámítandó. A Pápai Takarékpénztár cserében átadná a jelenlegi szomszédos házát és amennyiben ez kevesebb volna, mint a megveendő két háznak az utcaszabályozás után fennmaradó területe — megfizetné a különbözetet a négyszögölenként kifizetett egy ségár alapján. Ezután megbecsülhet nék a takarékpénztári épület a mai építési árakat alapul véve és ezen összeget — a megfelelő kopás szá zalék levonásával — Pápa városa kifizetné a takarékpénztárnak. A terv igen tetszetős, de nézetünk szerint ennek ilyetén való megoldása sok nehézségekbe fog ütközni. Kijelentjük, hogy mi is tetszetősnek tartjuk ezen tervet és ha ezen kérdés városunk anyagi halyzetével szemben helyes megoldást nyerne, ugy mi a legnagyobb örömmel fogadnánk városházunk kibővítésének ilyeténi megoldását. Nem akarunk pessimisták lenni ezen tervezettel szemben, de a tapasztalatok után nem igen bizunk ezen terv keresztülvitelében. Ösmerjük képviselőtestületünk gondolkozás módját, de főleg ösmerjük a Pápai Takarékpénztár igazgatóságának nehézkes szellemét és ezen körülmény tesz bennünket ezen tervezetben pessimistává. Mint már említettük ezen terv igen tetszetős és ennek megvalósítása első sorban a Pápai Takarékpénztár álláspontjától függ. Ha a takarékpénztár oly ajánlatot tesz Pápa városának, melyet anyagi körűimé nyeihez képest elfogadhat, ugy ezen terv esetleg megvalósítható lesz. Várjuk be tehát a Pápai Taka rékpénztár álláspontját ! Felelevenített üdvös eszme. Evek hosszú során halljuk hangoztatni, hogy városunkban a bejelentési hivatal létesítése aktuálissá vált, sőt már ez érdemben a rendőrkapitány eg^ szabályrendeletet is készített, de mindezek dacára nem látunk semmi oly jelenséget, mely ezen fontos intézmény megvalósítását né mileg is előmozdítaná. Ezen körülmény késztet bennünket a felszólalásra és intéző köreink figyelmét ezen kérdés szorgalmazására felhívni. Bizonyára nem mondunk uj és meglepő dolgot, ha azt állítjuk, hogy közigazgatásunknak sok mizériája van s nem is ig^n fog ellenmonclásra találni az sem, hogy a közigazgatásnak leggyengébb, legkorhadtabb részét a községi adminisztráció képezi, sőt e sajnálatraméltó fokozás folytatásként egész bátran megkockáztathatjuk azon állítást is, hogy legrosszabban a rendezett tanácsú városok vanuak adminisztrálva s nem alaptalan azon keserű évelődés, mely e kifejezésben „rendezett tanácsú város" bizonyos akaratlan humort lát. Pápa városa is r. t. város. Nos, ha valaki csak legkisebb fogalommal bir egy 18000 lelket számláló rendezett tanácsú város közigazgatásáról, be fogja ismerni, hogy Pápa városái nak bejelentési hivatalra nagy szüki sége van. Pápa városában elég olyan ember költözik be, akik itt évekig el: laknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak akik itt megi települnek, használják a polgárság | által nagy fáradtság és költséggel létesített hasznos intézményeket, de eszünkbe se jut, hogy lakositásért folyamodjanak s a szabályrendeletileg idézése fájó sebeket szakgat fel a lelkében. Most újra én szóltam. — Kérlek, kedves Morei, légy. oly szíves és keszéld el nekünk életed ezt az ugy játszik nagyon érdekes fejezetét. Morei nem soká kérette magát. Mikor a czigány abbahagyta a keringőt beszélni kezdett. * . . . Amint már mondtam, én is voltam vőlegény — két hónapig. Egy kicsit meglepő, ugyebár, s valóban, különös is volt ez az én vőlegónysógem. Elmondom, azaz elmondhatom már, mert hisz az a fiatal leányka, akiről beszélni akarok, szegény már meghalt. . . . Pár évvel ezelőtt történt, amikor még a „Gymnase

í

l-ben játszottam. Magam is el voltam telve első sikereimmel s majdnem büszke voltam magamra. . . . Egyszer egy este — valami könyvet olvastam — kopogtak ez ajtómon. Egy idősebb úriasszony lépett be. Mozdulatain előkelőség, viselkedésén azonban a zavar jelei látszottak. Udvariasan helylyei kínáltam s megkérdeztem tőle látogatása ezélját. — Bocsásson meg uram, hogy ily késő órában látogatom meg, de egy fontos és meglehetős kellemetlen kéréssel kell önt terhelnem. De ismerve az ön kiválóan nemes gondolkodását, s tudva azt, hogy Ön tetőtől talpig úriember : önhöz fordulok nagy bajomban. A sors nagyon kegy ellenül bánt el velem. B'érjem félévvel ezelőtt meghalt, egyetlen gyermekem pedig, az életem boldogsága, egy tizenkilenez esztendős leányom, súlyos betegen fekszik a legborzasztóbb betegségben, tüdővészben. Az orvosok már lemondtak életérői s énnekem tehetetlenül keli néznem a gyermekem sorvadását, mert minden hiába . . . hiába . . . A szegény asszony zokogásba tört ki, s könnyei, patakként hullottak. — 0 uram, ön azt nem érti — folytatta tovább az asszony — mi az, amikor egy any« egyetlen gyermekét veszíti el. .. Nem tudora, — hisz nem vagyok orvos, de az sem tudja — hol, mikor szerezte szegény leányom e pusztító betegségét, csak azt gondolom, hogy a szivét ... a szivét is emészti valami titkus bánat ... És ön, uram, akit ismételten, tetőtől talpig uri embernek ismerek, nem fogja megtagadni egy anya kérését, aki gyermeke halálos ágya mellől, a végső kétségbeesés korbácsütéseitől űzetve jön önhöz. Nem alamizsnát jöttem kérni, nem pénzt, — nem vagyok koldus — csak egy kis jóindulatot, egy kis szívességet. Összetett kézzel kérem, egy nő kéri önt, egy anya, aki ezzel reményű megmenteni gyermekét: jöjjön el hozzánk, tátogassa meg a beteg gyermeket s szóljon hozzá pár barátságos szót, vigasztalja, bátorítsa, mondja neki, hogy sajnálja és hogy részvéttel van iránta betegségében. 0, uram, jöjjön, az égre kérem jöjjön, s ha máskép nem, akkor hazudja neki ezeket végig . . . Ártatlan hazugság /esz, s az Isten is megfogja érte áldani. Én tudom, érzem, hogy a leányom boldog lesz, s ha nem is gyógyul meg, de könnyebb lesz lelkének kimúlása. Kérem önt, kérem önt a művészet nevében, játsza el ön még ezt az egy szerepét, amelynél nemesebbet még az Ön számára nem irtak, Moreit, a nagy Moreit kérem I . . . Mondhatom, s önök is képzelhetik, nagyo megvoltam lepetve a furcsa kérés hallatára. Válaszolni akartam, de az aszszony rövid szünet után még tovább beszélt: — Hogy egészen tisztába legyen Ön a helyzettel, — folytatta az ismeretlen nő, — elmondok önnek mindent. Leányom soksor látta önt a színpadon és óh . . . nem MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. !Ji l Minden külföldit fölül- „ mul hazánk termé- w szetes szénsavas H vizek királya: égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVíZ I Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ Főraktár: Oszwald János untál Pápán. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomor-