Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-10-27 / 43. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. lígyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : sPGLL&TSEíS FÍU'GYES. H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M 1 N könyvkereskedésében. Újra a városház kérdése. — Egy ujabb terv. — Nemrég ugyancsak ezen vezérhelyen hangoztattuk, hogy városházunk helyiségei nem felelnek meg a kor követelményeinek és felhívtuk a városi hatóság figyelmét, hogy ezen tűrhetetlen állapotok megszűntére a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ezen többszöri felszólalásunk jogosultságát fényesen igazolja vármegyénk alispánjának vérosunk polgármesteréhez intézett megsürgetett rendelete, melyben felhívja, hogy a városi pénztár megfelelő helyiségbe áthelyeztessék. Vármegyénk alispánja megsürgetett rendeletében hivatkozik arra, hogy mult év február havában tartott pénztári vizsgálat alkalmával arról győződütt meg, hogy a pénztár helyiségei sem a város tekintélyének sem pedig a követelményeknek és a közönség érdekeinek meg nem felel, ez alapon utasítja a város polgármesterét, miszerint a városi pénztár részére megfelelő helyiségekről gondoskodjék és eire" nézve a kellő lépéseket tegye meg. Városunk polgármestere ezen rendeletre azon jelentést tette, hogy a városi tanács a kérdést tanulmány tárgyává teszi. Mivel pedig ezen kérdés miben állásáról az azóta eltelt egy év óta az alispán sürgetése dacára ez ideig jelentés nem tétetett és mert a veszprémi pénzügyigazgató a legutóbb városunkban tartott pénztári vizsgálatból kifolyólag az alispánhoz intézett megkeresésében a városi pénztárnak megfelelő- helyiségbe leendő azonnali áthelyezését kéri, felhívja városunk polgármesterei, 'hogy mult évi rendelete értelmében a városi pénztárnak megfelelő áthelyezése, esetleg bérbevétel utján is sürgősen intézkedjék és eljárásáról sürgetés bevárása nélkül tegyen jelentést. Városházunk kibővítésére máitöbb tervvel foglalkoztunk. Szó volt egy második emelet építéséről, valami földszinti ide-oda foltozgatásról is volt szó, de mind ezen tervek ugy látszik dugába dőltek és a régi tűrhetetlen állapot megmaradt a városházánál, mely állapotok megszűntére vármegyénk alispánja megsürgetett rendelete nagyon is igazolt. Mi már több izben városházunk kibővítésére egy üdvös tervet aján lőttünk a városi hatóság figyelmébe, ugyanis, hogy a szomszédos Pápai Takarékpénztár háza átengedtetnék bizonyos méltányos összegért Pápa városának és a takarékpénztár igazgatósága egy más helyen telket vásárolna és ott egy az intézethez méltó monumentális épülettel gazdagítaná városunkat. Városházunk kibővítéseit az általunk több izben hangoztatott tervvei kapcsolatosan egy legújabb tetszetős terv szerint akarják megoldani. Ezen terv szerint a Pápai Takarékpénztár átengedné Pápa városának a városházával szomszédos házát és TÁRCZA. A menyasszony. Mint az utóbbi hetek alatt mindennap, ugy ma este is a „Comédie Francaise" kulisszái mögött leskelődtem, izgatottan s tdrelmetlenől várva Moreit, — a nagy Moreit. Az előadásnak végre vége lett s szűnni nem akaró tapsvihar jutalmazta Moreit Fréderice-ért s alig tudott menekülni már a kihívások elől. Ez estén szokatlanul ünnepelték, mert ismét felülmúlhatatlan s utolérhetetlen játékot produkált. Művészete a keresetlen természetesség volt s ebben nem tudta öt megközelíteni egyik pályatársa sem, mig ö érte tódult és rajongott a közönség. A nagy Morei mint hősszerelmes aratta legszebb babérait. Régóta ismertem őt, de a pályaválasztás nehéz keresztutján szétváltunk s ő elment „komédiásának — mint mint maga szokta mondani. Hosszú évek után, pár hónapja akadtunk egymásra s most úgyszólván szétválhatatlanok lettünk. * Már bennt voltam az öltözőben, amikor a Morei bejött. Barátságosan kezet szorítottunk s mig ő letörölte arczárói a rizsport és festéket, én végighevei tem a kanapéján s a boldog gyermekéveink apró emlékeit eleveníthettük fel Mikor azonban Morei elkészült az átöltözéssel felkeltem és egy szerény inditványnyal álltam elő: — Tudod mit, Fréderic, — szólítottam meg kedvenez szerepe után — menjünk ma együtt vacsorázni s légy az én vendégem. Sőt ha megengeded, meghívom a menyasszonyodat, Vivette-et is. Ez a menyasszony csak olyan színpadi menyasszony volt, Darneullieles kisasszony, aki a Vivette szerepeben méltó | partnere volt Morelnek. — A menyasszonyomat . . . ? kérdé Morei meglepetve, de észrevettem, hogy ezt a szót olyan hangsúlyozással ejtette ki, körölbelül annak a gyénge ezélzásnak megfelelően, amint én mondtam. — Nos igen. Mit találsz ebben olyan csodálatos dolgot? A színpadi menyasszonyok nem olyan veszedelmesek. De ni, épp itt jön. Már a folyosón vzltunk, mikor a művésznő, Carneuielles kisasszony, mosolyogva közeledett felénk. — Jó estét, kicsi tündér, — szólítottam meg — nem lenne kedve ma este Fréderic-szel s velem vacsorálni ? A művésznő halk kaczagással nyújtotta felém kicsiny kezeit: — Tudtam, hogy még ma valami kedves véletlen fog érni. Miért ne ! Menjünk. Két perez múlva már elhagytuk a színházat, de nekem sehogy sem ment ki a fejemből az előbbi jelenet s újra megkérdeztem Moreit: — Hallod öreg, miért ütköztél meg az előbb, amikor a „menyasszonyt" említettem ? — Meat bizonyára volt már menyaszszonya — vágott közbe Darneuielles kisaszszony — Haha ! Morellnek menyasszonya ! Morei mint vőlegény ! No, ez pompás lehetett ! Morei mngállt, kivette a szivart a szájából s botjára támaszkodva, lassan, vontatottan szólt: — Igen, Vivette, maga igazat mondott. Voltam vőlegény, de ebben én nem találok semmi nevetni valót. Közben éppen az étterembe érkeztünk és elfoglaltunk egy kis sarokasztalt. Most már Vivette feszegette tovább a dolgot: — Kedves Morál, reménylem lesz szives elmondani nekünk a vőlegénysége történetét. — Hiába gúnyolódik, — válaszolt Morei — mert ha hiszi, ha nem, igenis voltam vőlegény. Igaz, hogy a menyasszonyom csak olyan „színpadi menyasszony" volt. — Ah ! Kezdem már sejteni! Milyen darabban? — kérdé a művésznő. — Annak a durabnak nincs czime. — De a színháznak csak van neve ? — Van ! Az élet! Vontatottan, halkan ejtette ki e szavakat, s látszott rajta, hogy az emlékek fel-