Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-10-20 / 42. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP." MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén interpelláló intéztetett a polgármesterhez, melyben a pápa—devecser—sümegi vasút napirendre tűzése lett megsürgetve. A polgármester válaszában kijelentette, hogy ha egy hó alatt a vicinális törvény benyújtásról nem értesül, akkor okvetlenül érdemleges határozatot provokál. Az interpelláló felszólalásába aggodalmát fejezte ki ezen halogatás felett és kétkedéssel néz ezen reánk nézve nagyon fontos vasútvonal létesítése elé. Bizony-bizony nagyon jogos a kétkedés. Tekintsünk csak a múltba. Hisz annyi szép eszme halt ki, oly sok életre való terv dőlt dugába nálunk, hogy igazán lehetetlen egy-egy életre való eszmének megvalósítását mindjárt reménylenünk, vagy mi több azt már megvalósitottuak tartanunk. A létesítésre váró pápa-devecser i sümegi vasút ügye erős kezekben van, megbízható egyének látnak a terve1 zet kiviteléhez, ezt nem tagadhatjuk, de ki biztosit bennünket arról, hogy a fellobbanó tüz, az általános lelkesedés nem lesz megint pillanatnyi, nem lohad-e le, ki mondja meg, mit hoz a jövő ? Mert ha nem elég a mult, ha nem elégítenek ki az elrettentő példák, akkor vegye figyelembe mindenki azon akadályokat, melyekbe majd ütköznie kell, de különben figyelje meg Pápa lakosainak sajátságos jellemvonásait s rögtön tisztában lesz azzal, mennyiben helyes és jo gos a kétkedés a félelem. Mert hisz Pápa lakosságát jellemzi a gyakran jelentkező, megmagyarázhatlan közönyösség. Képes lelkesülni, képes áldozni valamely célra, de csakhamar visszsesik előbbi álomszerű állapotába, a melyből később csak nehezen ébreszthető fel. Aggasztóbb ennél egy másik, egy jóval szomorúbb körülmény, mely már anyagi bajunknak volt kútforrása. A társadalom szörnyszülötte az, s hogy nevén nevezzük a gyermeket, egyenetlenkedésnek mondjuk. — Ki tudja, nem ismétlődik-e az eset most, mikor ily fontos munka várja méltó befejezését. De elfordulunk-e szomorú képektől s egy jobb jövő reményében fordulunk Pápa lakosságához: Uraim \ j Pápa polgárai! Kérjük Önöket, hagy I janak fel ez alkalommal a közömbösséggel, hagyjanak fel minden egyenetlenkedéssel s vállvetve, egyesült erővel törekedjenek elérni azon célt, hogy a pápa-devecser-sümegi vasút létesítése biztositassék. Kétségtelenül be lett igazolva | ezen vasútvonal fontossága, itt Tan tehát az ideje, hogy az állandó vá! lasztmány is, mely ez érdemben vasúti bizottsággá alakult ezen vasútvonal fontosságát elismerje és végre valahára tegye meg javaslatát a kép! viselőtestületnek. \ ARCZA. Taedium vitae. Mire bealkonyodott, Molnár István véglegesen elhatározta, hogy megválik az elettől. Végre is, nem hagy itt senkit és semmit. Se apja, se anyja, se senkije, akit ö sajnálna, vagy aki őt sajnálná. Csak még azzal nem volt tisztában, elbucsuzzék-e levélben . attól, aki nélkül nem akar élni, vagy ne ? Minden érzése, sőt minden ösztöne arra sarkalta, hogy elbúcsúzzék, csak éppen a gavalleriája tiltakozott ellene. Minek szerezzen egy rossz órát éppen annak, akit szeret ? Másrészt azonban csaknem elengedhetetlennek találta, hogy megmagyarázza a világnak, vagy legalább is valakinek, miért dobta el magától az életet. Mert csaknem érthetetlennek találhatta mindenki, hogy egy fiatalember, akinek semmi különös baja nincsen, egészséges, szerény igényű, aki előtt, ha nem is fényes de biztos életpálya állott, akit nem gyötörtek sem anyagi gondok, sem különös nagy lelki problémák, csak ugy egyszerre, minden megokolás nélkül szépen elcsöndesüljön örökre. Meg akarta magyarázni, hogy nem volt sem tulmohó, sem elfogultan makacs, meg akarta magyarázni, hogy éppen csak azért hal meg, mert semmi különösen vonzót nem talál az életben. Ha Márta szeretné, azért talán érdemes volna élni, vagy élni legalább is addig, amíg meggyőződik róla, hogy elérve ezt a szerelmi czélt, az élet mégis csak czéltalan vegetálás. Igy azonban ? — Tényleg semmi, de semmi nem köt az élethez, — mondta csendesen — mért kössem én magamat hozzá. — Minek is élnek a középszerű emberek — meditált tovább. — Az végre is nem ok, hogy derék hivatalnokokra van szüksége az államnak, a megyéknek, a városoknak, a bankoknak, meg mit tudom én kinek mindenkinek. Ha én nem leszek, előlép Szabó István. Kádár János, Balog Ferencz meg Kiss Antal s Kiss Antal helyére uj gyakornokot neveznek ki. Azzal pont. A világ forog tovább. Nagyon lassan sötétedett. Igy világosan nem akart magával végezni. Nagyon Ízléstelen dolognak találta volna, ha felzavarja a ház csöndjét s egy egész sereg embert megfoszt az éjszakai nyugalmától. Igaz, hogy amerikai légnyomásos pisztolya nem szólt nagyot, sőt csaknem némán végzi el kötelességét, de a zuhanásra bizonyosan bejönne valaki s ha nem is, akkor amikor bejönnének ágyát vetni, megtalálnák holtan. Reggel az ilyesmi mégsem olyan borzalmas s estére elfelejti mindenki, vagy éppen csak ugy emlékezik vissza reá, mint valamely rossz tréfára. Fölvette tehát a felöltőjét, vette a kalapját, botját s mint mindennap, megini dúlt a rendes sétájára. Az utcza éppen olyan unalmas volt, mint máskor. A házak csak olyan bamba nyugalommal állottak s az emberek csak í olyan ostoba tülekedéssel siettek, mint más| kor. — És a házak holnap is igy fognak állani s az emberek holnap is igy fognak lótni futni, amikor én már nem leszek — gondolta magában. — És Márta? — Márta majd csak holnapután tudja meg az újságból, ha ugyan el szokta olvasni az öngyilkosságokat. Erről jutott eszébe, vájjon mit fognak irni róla az újságok ? Ézt szerette volna elolvasni. Egy pillanatig gondolkozott is rajta, azután megvonta a vállát. — Végre is, az tökéletesen mindegy. Talán meg sem írják. Nem vagyok olyan nagy pont. Egy fogalmazóval több vagy kevesebb, bánja az ördög. Ment tovább. Gépiesen, unottan, mint í rendesen. Egy-egy háznak benézett az udI varán, s elmosolyodott, hogy a gyermekek