Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-10-20 / 42. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP." MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén interpel­láló intéztetett a polgármesterhez, melyben a pápa—devecser—sümegi vasút napirendre tűzése lett megsür­getve. A polgármester válaszában kije­lentette, hogy ha egy hó alatt a vi­cinális törvény benyújtásról nem ér­tesül, akkor okvetlenül érdemleges határozatot provokál. Az interpelláló felszólalásába ag­godalmát fejezte ki ezen halogatás felett és kétkedéssel néz ezen reánk nézve nagyon fontos vasútvonal lé­tesítése elé. Bizony-bizony nagyon jogos a kétkedés. Tekintsünk csak a múltba. Hisz annyi szép eszme halt ki, oly sok életre való terv dőlt dugába ná­lunk, hogy igazán lehetetlen egy-egy életre való eszmének megvalósítását mindjárt reménylenünk, vagy mi több azt már megvalósitottuak tartanunk. A létesítésre váró pápa-devecser i sümegi vasút ügye erős kezekben van, megbízható egyének látnak a terve­1 zet kiviteléhez, ezt nem tagadhatjuk, de ki biztosit bennünket arról, hogy a fellobbanó tüz, az általános lelke­sedés nem lesz megint pillanatnyi, nem lohad-e le, ki mondja meg, mit hoz a jövő ? Mert ha nem elég a mult, ha nem elégítenek ki az elrettentő pél­dák, akkor vegye figyelembe min­denki azon akadályokat, melyekbe majd ütköznie kell, de különben fi­gyelje meg Pápa lakosainak sajátsá­gos jellemvonásait s rögtön tisztában lesz azzal, mennyiben helyes és jo gos a kétkedés a félelem. Mert hisz Pápa lakosságát jel­lemzi a gyakran jelentkező, megma­gyarázhatlan közönyösség. Képes lel­kesülni, képes áldozni valamely célra, de csakhamar visszsesik előbbi álom­szerű állapotába, a melyből később csak nehezen ébreszthető fel. Aggasztóbb ennél egy másik, egy jóval szomorúbb körülmény, mely már anyagi bajunknak volt kútforrása. A társadalom szörnyszülötte az, s hogy nevén nevezzük a gyermeket, egyenetlenkedésnek mondjuk. — Ki tudja, nem ismétlődik-e az eset most, mikor ily fontos munka várja méltó befejezését. De elfordulunk-e szomorú képek­től s egy jobb jövő reményében for­dulunk Pápa lakosságához: Uraim \ j Pápa polgárai! Kérjük Önöket, hagy ­I janak fel ez alkalommal a közömbös­séggel, hagyjanak fel minden egye­netlenkedéssel s vállvetve, egyesült erővel törekedjenek elérni azon célt, hogy a pápa-devecser-sümegi vasút létesítése biztositassék. Kétségtelenül be lett igazolva | ezen vasútvonal fontossága, itt Tan tehát az ideje, hogy az állandó vá­! lasztmány is, mely ez érdemben va­súti bizottsággá alakult ezen vasút­vonal fontosságát elismerje és végre valahára tegye meg javaslatát a kép­! viselőtestületnek. \ ARCZA. Taedium vitae. Mire bealkonyodott, Molnár István vég­legesen elhatározta, hogy megválik az elet­től. Végre is, nem hagy itt senkit és sem­mit. Se apja, se anyja, se senkije, akit ö sajnálna, vagy aki őt sajnálná. Csak még azzal nem volt tisztában, elbucsuzzék-e levélben . attól, aki nélkül nem akar élni, vagy ne ? Minden érzése, sőt minden ösztöne arra sarkalta, hogy el­búcsúzzék, csak éppen a gavalleriája tilta­kozott ellene. Minek szerezzen egy rossz órát éppen annak, akit szeret ? Másrészt azonban csaknem elenged­hetetlennek találta, hogy megmagyarázza a világnak, vagy legalább is valakinek, miért dobta el magától az életet. Mert csaknem érthetetlennek találhatta mindenki, hogy egy fiatalember, akinek semmi különös baja nincsen, egészséges, szerény igényű, aki előtt, ha nem is fényes de biztos életpálya állott, akit nem gyötör­tek sem anyagi gondok, sem különös nagy lelki problémák, csak ugy egyszerre, min­den megokolás nélkül szépen elcsöndesül­jön örökre. Meg akarta magyarázni, hogy nem volt sem tulmohó, sem elfogultan makacs, meg akarta magyarázni, hogy éppen csak azért hal meg, mert semmi különösen von­zót nem talál az életben. Ha Márta szeretné, azért talán érde­mes volna élni, vagy élni legalább is addig, amíg meggyőződik róla, hogy elérve ezt a szerelmi czélt, az élet mégis csak czéltalan vegetálás. Igy azonban ? — Tényleg semmi, de semmi nem köt az élethez, — mondta csendesen — mért kössem én magamat hozzá. — Minek is élnek a középszerű em­berek — meditált tovább. — Az végre is nem ok, hogy derék hivatalnokokra van szüksége az államnak, a megyéknek, a vá­rosoknak, a bankoknak, meg mit tudom én kinek mindenkinek. Ha én nem leszek, elő­lép Szabó István. Kádár János, Balog Fe­rencz meg Kiss Antal s Kiss Antal helyére uj gyakornokot neveznek ki. Azzal pont. A világ forog tovább. Nagyon lassan sötétedett. Igy világo­san nem akart magával végezni. Nagyon Ízléstelen dolognak találta volna, ha felza­varja a ház csöndjét s egy egész sereg em­bert megfoszt az éjszakai nyugalmától. Igaz, hogy amerikai légnyomásos pisz­tolya nem szólt nagyot, sőt csaknem némán végzi el kötelességét, de a zuhanásra bizo­nyosan bejönne valaki s ha nem is, akkor amikor bejönnének ágyát vetni, megtalál­nák holtan. Reggel az ilyesmi mégsem olyan bor­zalmas s estére elfelejti mindenki, vagy éppen csak ugy emlékezik vissza reá, mint valamely rossz tréfára. Fölvette tehát a felöltőjét, vette a kalapját, botját s mint mindennap, megin­i dúlt a rendes sétájára. Az utcza éppen olyan unalmas volt, mint máskor. A házak csak olyan bamba nyugalommal állottak s az emberek csak í olyan ostoba tülekedéssel siettek, mint más­| kor. — És a házak holnap is igy fognak állani s az emberek holnap is igy fognak lótni futni, amikor én már nem leszek — gondolta magában. — És Márta? — Márta majd csak holnapután tudja meg az újságból, ha ugyan el szokta olvasni az öngyilkosságokat. Erről jutott eszébe, vájjon mit fognak irni róla az újságok ? Ézt szerette volna elolvasni. Egy pillanatig gondolkozott is rajta, azután megvonta a vállát. — Végre is, az tökéletesen mindegy. Talán meg sem írják. Nem vagyok olyan nagy pont. Egy fogalmazóval több vagy kevesebb, bánja az ördög. Ment tovább. Gépiesen, unottan, mint í rendesen. Egy-egy háznak benézett az ud­I varán, s elmosolyodott, hogy a gyermekek

Next

/
Thumbnails
Contents