Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-18 / 33. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. [\W Véve\exu Pápa város polgármesteréhez. Nagyságos Polgármester Ur! Mint a város első tisztviselője, tudjuk, szivén viseli Nagyságod a polgárok érdekét s éppen ezen okból fordulunk azon kérelemmel (melyhez tudom városunk minden családos polgára csatlakozik) Nagyságodhoz, hogy egy a fogyasztó nagyközönség érdekeit mélyen sértő, annak megélhetését két ségessé, de legalább is rendkivöl súlyossá tevő körülményre hívjuk fel figyelmét. Nagyságos Uram ! Sokkal kisebb városok, mint Pápa törekednek arra, hogy polgáraiknak a megélhetési viszonyait lehetőleg megkönnyítsék, az életfenntartáshoz feltétlen szükséges élelmiszerek árait felcsigázni nem engedik, hanem alkalmas és célravezető szabályrendeletek hozatala és szigorú betartása mellett ügyelnek arra, hogy egyes lelketlen spekulán sok a polgárok kényszerhelyzetét ki ne zsákmányolhassák. Majd minden városában az országnak látjuk azt. hogy az élelme zési viszonyok lehető könnyítésére életben van a piaci szabályrendelet, mely korlátozza a viszontelárusitók telhetetlen kapzsiságát, csak mi, illetve városunk van azon szerencsétlen helyzetben, hogy az amúgy is drága húsárak mellett még a piaci áruk mesterségesen felcsigázott árviszonyait is nyomasztó teher gyanánt viselje. Nálunk nincs rendelet, mely korlátozná a viszontelárusitó nyerészkedési vágyát, nálunk nincs közeg, ki ellenőrizné egyes ily viszontelárusitó határozottan a szemtelenségig menő kapzsiságát. Nagyságos Uram ! Ne liigyjen a mi állításunknak, de legyen oly kegyes, kérdezzen meg egy pár háziasszonyt, aki maga is szokott bevásárolni a piacon, az 1—2 év előtti és a mai piaci árak közötti külömb ség felől ; kérdezze meg, vájjon tudnak-e ma bármi csekélységet direkte a termelőtől megvenni s tudjuk, az egyöntetű válasz az lesz, hogy az árkülömbség csekély 100—120%-ot tesz ki, a közvetlen beszerzés pedig le hetetlen. Az a termelő ma is éppen ugy beszállítja áruját a piacra, mit tette azt ezelőtt, a külömbség csak az, hogy ma még kocsiján, avagy kosárban a fején az áru s már a kofa ott megveszi ugy, hogy letenni ideje sincs, nem hogy eg^ kisebb fogyasztóval esetleges eladás miatt szóba is léphetne, mig azelőtt szépen eladta maga s a viszonteladó nyeresége megoszlott közte és a vevő között, az áru azonban mégis lényegesen olcsóbb volt. Meg vagyunk győződve, hogy egyesek a szabadkereskedelem tág palástjába burkolózva érvelnek ezen tarthatatlan vizsonyok szanálása ellen, de kérem azt hisz a nagyrész azt tartja, hogy az mi a létfenntartáshoz feltétlen szükséges, az oft^- ] ARCZA. Gedeőnének Budapesten jutott eszébe, hogy egy befejezetlen levele van otthon az Íróasztalának fiókjában, a kulcsot pedig a sietős csomagolás következtében benfelejtette. Egy pillanatig ugy érezte magát, mintha az ijedtség jéggé fagyasztotta volna minden csepp vérét, de később megadta magát sorsának. Jöjjön, aminek jönnie kell. Ha férje csakugyan felfedezte a nyitott fiókot és elolvasta a levelet, akkor természetesen nyomára jött az árulásnak és ugy is vége lesz mindennek. Ezzel a gondolattal járt kelt még egy darabig a fővárosban, aztán dolgait végezve, vonatra ült. Attól a pillanattól kezdve újra lázas, megőrjítő izgatottság vett rajta erőt. Egy halálra ítélt szorongásával tekintett ki minden állomásnál s hogy nem látta az urát, szinte csüggedten konstatálta, hogy a valószínűleg mégis csak otthon zudul reá a mindent elpusztító vihar: Gedeő a cselédjei szemelátára fogja a házából kiűzni. A végső állomásnál is csak a kocsi várta. Az ura nem volt sehol. Egy szó megjegyzést sem tett e szokatlan jelenségre, az arcza is közönyös, hideg maradt, de a lábai reszkettek, ' hogy alig tudott a kocsiba lépni. Azontúl alig tudott magáról valamit, csak mintegy félálomban hallgatta, amint Péter kocsis a régi cselédek megengedett bizalmasságával elujságolta neki, hogy a I szegény nagyságos ur nagyon beteg . . . Zsuzsa leányasszony mindenképpen táviratozni akart a nagyságáért, de az ur nem engedte. Azt mondta, hogy kiugrik az ágyból és nem engedelmeskedik semmi orvosi rendeletnek, ha azt megteszik. Így aztán bele kellett nyugodni, hogy felváltva minden éjjel más-más bérasszony virraszszon mellette. Rettenetes lázai voltak és kétszer is elájult. Még azon az éjjelen rosszul lett, hogy a nagyságos asszonyt a vonatra kisérte és azóta mindig fekszik. Hazaérve, az asszonynak első gondja i is a levél volt. A fiókban a kulcs még most is benne volt és legfelül, teljesen érintetlenül a befejezetlen levél, melyet sebtiben akkor dobott be, mikor a férje közeledő lépteit hallotta. Az ominozus néhány sor igy hangzott: „Édes. Most egy hétre el koll távoznom hazulról; Budapesten van sürgős elintézni valóm. Ezt nem azért írom meg, hogy kövess, mert jól tudora, hogy az a fenforgó körülmények között lehetetlen, de hogy tudd, hogy hol vagyok és honnan gondolok reád, mindig csak reád . . . Nem tudom felfogod e szerelmem nagyságát, mely minden pillanatai csak növekszik és végzetszerüségével valóságosan megdöbbent. Ugy érzem sokszor ..." ... Itt hagyta félbe az írást egy héttel ezelőtt és most, hogy elboruló szemmel újból végigolvasta e szenvedélytől izzó sorokat, ugy tetszett neki, mintha teljesen idegen nyelven, idegen kéz irta volna. Az a kínos, aggodalommal tejjes hét, mely azóta elrepült fölötte egy örökkévalóság volt, melyen tul alig látta már a tiltott szerelem kertjének homályba boruló rózsafáit . . . Binlok FIGYELMÉBE ! Tankötelesek részére intézetek által előirt ruhanemiiek © legelőnyösebben szerezhetők be Krausz József M. Fia és lársa divatáruhá^ában. S

l! * IU _ 111 0 FIGYELMÉBE!