Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-18 / 33. szám

már csak mégsem képezheti a sza­bad kereskedelem tág fogalmának tárgyát. Az pedig, mit nem egy, de több esetben saját szemeinkkel láttuk s tudom láttak igen sokan, hogy egy fogyasztó kezéből kivegye a kofa az alku tárgyat képező élelmi czikket s arra akkor, midőn az eladó és vevő között az árra vonatkozó megegyezés folyik, ez már azt hiszük oly kinö­vése az úgynevezett szabadkereske­delemnek, mit a törvény szigorával kell megtorolni. Nagyságos Uram láttuk, midőn inteligens urinők s egyszerű polgár háziasszonyok kezéből kikapta a kofa az alku tárgyat képező baromfit s arra ráígérve, az eladó beleegyezé­sét be sem várva, vitte azt azon helyre, hol az igy elragadott többi áruját lerakta. Azt hiszem ehhez bő­vebb kommentár nem kell. Képzelje el Nagyságod, milyen tojástáncot kell járnia azon tisztvise­lőnek, ki csekély 800—900 forint fi­zetéséből nagy családját kénytelen élelemmel és ruhával ellátni, gyer­mekeit taníttatni. Nagyságos Uram ! Tudjuk a jó­indulat meg van e kétségbeejtő hely­zet javítására Nagyságodban, csak arra kérjük, intézkedjék addig, mig a már most is kétségbeejtő helyzet csakugyan teljes lehetetlenné nem teszi a megélhetést. —Hozzon a ta­nács vagy a rendőrkapitányság egy rendeletet, mely a viszonteladók vá­sárlási idejét a nyári hónapokban 8, a téli időszakban pedig 9 órai kez­dettel állapítja meg, hogy igy a kö­zönségnek alkalma legyen szükség­letét közvetlen a termelőtől besze­rezni s ellenőriztesse ennek betartá­sát oly szigorúsággal, hogy a vissza­élés lehetetlenné váljék. Nagyságod ezen tette maradandó emléket fog a polgárság előtt állítani. Közeledik az uj iskolai év. A tanév bezárulásával és egy ujabb iskolai év kezdetével minden­kor fölmerül az a nehéz kérdés: minő pályára lépjen az ifjúság, me­lyik téren célszerű haladni és me­lyik téren lehet boldogulni ? A szülők, kik a legnagyobb ál­dozatot hozzák gyermekeik érdeké­ben, latba vetették erőiket, képes ségeiket, támogatták, segítették fiai­kat, aggódva csüngnek ezen az ösz szebogozott, zűrzavaros kérdésen : mi­lyen foglalkozásra adják a gyerme­ket ? Ha a középiskolák végeztével érdemes tovább taníttatni, hát tanít­tatják ; ha nem mutat komolyabb haj­landóságot a rejtelmes tudományok iránt, hát kereskedőnek, iparosnak, vagy másnak adják. Annyi tény, és ezzel a körülménynyel minden szü­lőnek számolnia kell, hogy jóra nem vezet, ha a fiút oly pályára erősza­kolják, amely iránt az se kedvet, se hajlandóságot, se tehetséget nem mu­tat. Ha nem érez képességet, erőt, ambicziót a továbbtanulásra, kár is­koláztatni s le kell mondani a szü­lőnek arról a szép tervéről, gyönyörű reményéről és legforóbb vágyáról, hogy a fiúból tanár, orvos, ügyvéd vagy mérnök legyen, — szóval: nagy ur, előkelő egyén, tekintélyes pályán működő férfi váljék belőle. Ha nem megy a dolog, fölösleges minden kí­sérlet, erőfeszítés, serkentés és buz­dítás. Idővel belátja maga az ifjú is, hogy könnyedén vette tanuló korá­ban az életet, ami nem is volt élet, csak játszik, gondtalan vidámságu nyitánya a tulajdonképeni életnek. De még helytelen nézete az a mai szülőknek, hogy egyre-másra, szinte válogatás nélkül diplomás em­bereket akarnak fiaikból nevelni, mi­kor manapság tulzsufolás, túltengés van ezeken a pályákon s ha ennek­annak sikerül is boldogulni kiváló, kimagasló kvalitásai, figyelmet keltő tehetsége révén, — ezrekre megy a tengő, sovány jövedelmű diplomá­sok száma, kiknek számos évi tanu­lása, képessége és ismerete egyálta­lán nem áll arányban jövedelmükkel, egzisztencziájukkal, keresetükkel. Tehát nem oly fényes egészen az értelmi, az előkelő pálya, mint a hogy a laikus szülők vélik. A kül­sőség után ítéletet mondani igen ba­Kábultságából Zsuzsa riasztotta föl, aki erősítőül párolgó teát hozott asszonyá­nak. Gyorsan tépte szét és dobta az öblös cserépkályhába a levelet, ahol az éhes láng­nyelvek egy pillanat alatt raegsemmisitet ték a bűnös szenvedély e megnyilatkozását, aztán rohant az urához, aki akkor is 40 fokos lázban feküdt. Ez tél utóján történt és a rákövetkező tavaszszal, hogy visszatértek Riminiből és az asszony újra összejött Bogáty Vinczével, csak olyan ész nélkül szerette megint, mint annakelőtte, vagy, ha ez lehetséges, még jobban. Pedig akkor már a fiatalember csak halálos közönynyel tudta nézni az asszony vergődesét és minden erejével azon lett volna, hogy széjjeltépje a megunt kötelé­ket, mig egy alkalommal csakugyan . . . De ez már a történet második részé­hez tartozik. Igy volt ez egész nyáron át és most már hiába is esnék. Erre az esztendőre ugyan keresztet lehet vetni! A Gedeőék kuriátából is hat tehenet most hajtanak ki. Gedeő Imre az ambituson állt és mel­lette az asszonya, a törékeny kis szőke semmiség, akit nem tudni, miféle kóbor szellő söpört aranyos falevélként, a nagy, darabos ember útjába. . — A sors határozottan|üldözőbe vett, — szólalt meg végre Gedeő, mikor az ál­latok már künn voltak és a mindenes be­hajtotta a nagy kapu két szárnyát, (hogy micsoda éktelen nyikorgást tud az a rozs­dás sarokvas is ilyenkor véghez vinni.) — A pert, amiben ugy bíztam, elvesztettem, a betegségem is rengeteget emésztett fel és most hozzá ez az irgalmatlan szárazsági Az asszonynak az volt erre a válasza, hogy egy türelmetlen pillantást vetett titok­ban a nyitott ajtón át az ebédlő nagy inga­órájára, melynek mutatója, ő szerinte, gyötrő lassúsággal czammogott előre. Erre a délutánra ugyanis már régen el Ígérkezett a Bulyovszkyék nagy garden partiejára és ugy volt, hogy Bogáty jön át érte, mert Gedeő előre kijelentette, hogy semmi szin alett nem mehet el. viszont azt határozottan megkövetelte, hogy a felesége, „akinek tél óta elég kijutott a bajból és nyomorúságból", ott legyen és mulasson. Es Dóra. az őrülten szerelmes asszo­nyok beszámithatatlanságával, nem törődve semmi mással, ujongva üdvözölte magában azt a kis kékséget az égen, mely jelezte, hogy már derülni fog, a sötét felhők hirte­len megjelenése megint csak puszta fenye­getés volt. Egy óra multán már csakugyan egy­• más mellett ültek a Bogáti könnyű kis ho­mokfutójának vászonernője alatt s mig a két fiatal lipiciai madárkönnyüséggel repült i az országúton, az asszony kéjjel engedte ái finom kis arczát a meleg, sorvasztó szél­nek. — Húzza le a fátyolát, tele lesz a szeme porral — parancsolt rá a férfi. Gedeoné meg se mozdult. Talán nem is hallotta jóíormán, hogy mit mondott a kedvese, annyira át volt hatva a tudattól, hogy most itt ül mellette és ebbe a rövid félórába, melyet igy tölt el háborítatlan egyedüllétben vele, közepén a nagy pusz­taságnak, bele van szorítva talán egész élete boldogsága, a túlvilág minden üdvös­ségével egyetemben. Bogáty újra feléje fordult. — Egy félóra múlva ott leszünk. Az egész társaság ügyelni fog reánk, mert ész­revették viszonyunkat és a kávénikék már együtt emlegetik a neveinket. Ezért okosan ÁGNES­forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhnruttól Sza­badulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyitaui akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? | S3,u nJ m o! a i Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i nv! mi, m nhai csakis a természetes szénsavas W 1*"* muM d| ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A. mohai Ágnes-forrás, m'nt természetes szé..savdus ásványvíz, föltétlenül tisz fa, kelleme 1; és olcsó savanyúvíz ; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óv­szer fertőző eleinek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebizo­nyosodott, hogy m ;g ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkimeltett-k ások, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes moh ti Agnes-vizzel él­tek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajanlva. Számes ajismerö. nyihtkoz.it a forrás ism ri'ető fúxetébm olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, síit a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás S/arlupll' hnPl#Í7 I vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szervezte!tek, ugyanott a forrás leírásának is- IXöUVüll Ulli Vlfc * imertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kaphátó minden fííszerüzletben ós elsőrangú vendéglőben. Főraktár : Oszvald .FilllOS lirtlál PApílU. (19j

Next

/
Thumbnails
Contents