Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-27 / 4. szám

fekszik és a kik nyugodt tárgyilagossággal tudják a helyzetet nézni : beláthatják, hogy ez tovább ily módon nem mehet. Bizonyos, a városra nézve hátrányos javaslatoknak elfogadását megakadályozandó, taktikai szempontból, helyesnek kell elfogadnunk az obstruktiót is, de minden különösebb indok nélkül, csakhogy „aliquid di cere videatur" — elitélendő az ily magatartás. Ugy tudjuk, hogy a képviselőtes tületí tanácskozási reudszabályok a napirend előtti felszólalásokra minden képviselőt jogosítanak, de néze tünk szerint ezt akkép kellene módosítani, hogy csakis előleges bejelentésre, igy aztán eleje volna véve az ilyen tömeges napirendre való felszólalásoknak vagy legalább is elérnek azt, hogy — egy francia közmondást citálva — egyes képviselőnek „evés közben nem jönne meg az étvágya". Legutóbbi közgyűlésen tényleg ugy tör:ént, hogy felszólalá sok közben jött meg egyeseknek étvágya az interpellátióra. Néhány szavunk volna még a polgármester úrhoz is. A szabályok értelmében az interpellációkra azon nal válaszolni nem kell sőt követelheti, hogy azok Írásban adassanak be. Ha a polgármesterül* elnöki jogkörében eme törvényes rendszabályokat megtartja, — a mire szives figyelmét ezennel felhívjuk, — reméljük, hogy jövőre a jelzett anomáliák ! megszűnnek és a képviselőtestület | komoly munkáját egyes aprólékos kérdések nem fogják zavarni. A város közérdeke, hogy igy leI gyen! dr. A huszárlaktanya átalakítása, Már évek óta halljuk hangoztatni, hogy a helybeli huszárlaktanya nem j felel meg rendeltetésének, amenyiben helytelen berendezése, süppedős taI laja a helyiségek célszerületlen beI tisztása ugyszinte az istállók szűk volta sok kellemetlenségeknek voU kútforrása. Ezen bajok többszöri felszólalásra késztették az ezred paranc 0.ii, mig végre a honvédelmi miniszter belátva a helyzet tarhatatlan voltát 1 az idei honvédelmi tárca költségvetésében a hely bei i huszárezred laktanya teljes átalakítását bevette és e célra 1500000 korona összeg lett engedélyezve. A huszárlaktanya — mint érte sülünk — nagyrészt le lesz bontva és az építkezés már május havában kezdetét fogja venni. Ezen átalakítás tervezetéhez a kincstár a Honvéd utcában négy ház telek megvásárlásra van szüksége és e végből az ezredparancsnoksága felkérte városunk polgármesterét, hogy ez érdemben az érdekelt tulajdonosokkal a vételár kérdésében tárgyalásokat folytasson és annak eredményéről az ezredparancsnokságot értesítse. Városunk polgármestere készséggel tett eleget ezen kérelemnek és átiratilag értesítette az ezredparancsnokságot, hogy nevezett telektulajdonosok hajlandók a kincstárnak ; átengedni a kijelölt háztelkeket, és egyidejűleg a vételár összeget is megjelölte. Ugyancsak ezen átirat kapcsán közérdek szempontjából ajánlja I az ezredparancsnokságnak, hogy ha már ily nagy összeg lett ezen régi laktanya átalakítására szánva ugy sokkal helysebben cselekedne a honvédelmi minister, ha más helyen teljesen uj laktanyát építene. Erre vonatkozólag a polgármester a következőkre reflektál : A mi az uj laktanya számára szükséges telket illeti, a mostani kisgyakor 16 teret hozza a polgármester javaslatba. Ezen terület dombos és homokos, miért is az építkezés ott minden nehézség nélkül volna foganatosítható és mig az uj laktanya elkészülne addig az ezred legénysége a jelenlegi laktanyában maradhatna. A kis gyakorló-tér számára az uj laktanyával szemben fekvő területet lehetne megszerezni. A mostani laktanya kis átalaki— És te komolyan íel akarod adni ezt a táviratot. — Föltétlenül, mert biztosra veszem, hogy Dijonban, vagy Maconban már választ kapok. Azt hiszem, hogy legkésőbb Maconban már váini fog atyám távirata, melyben ez fog állni : „Gyere haza. A házassági terveket feladtam." A vonat Larocheben megállt. Raoulnak csak éppen annyi ideje volt, hogy feladhassa a táviratot, s aztán sietett vissza a helyére. — Megvan! — szólt elégedetten. — És most gyerünk reggelizni. Mindketten megindultak az étkezőkocsi felé. A hadnagy ment elől s amikor felnyitotta az ajtót, egész váratlanul egy nagyon szép, bájos szőke leány esett a karjaiba. —• Ah bocsánat Maurice ! - szólt a szép leány csengő hangon. — Nini ! Marthe. — felelt Revoille hadnagy a legnagyobb meglepés hangján. — Párisból utazik ? — kérdezte Marthe. — Igen, és Algírba megyek. — Mi csak Marseillebe. Várjon egy cseppet, amig elhozom a mama kendőjét. Itt vagyunk az étkezőben. Raoul majd elnyelte a feltűnő szépségű leányt a tekintetével s azután bement az étkező kocsiba, ahova nemsokára megérkezett Marthe is, Maurice kíséretében. A hadnagy üdvözölte a leány anyját és kis fivérét s azután Roul mellé ült, aki mohón kérdeí te : — Ki ez a gyönyörű teremtés ? Mondd gydrsan! Ezt már nőül venném, akár rögtön, még itt a vonaton. — Anyám egyik barátnőjének a leánya. -- Gazdag ? — Gazdag. — Barátom, ezt nőül venném, ha nem volna egy fillérje sem. Hogy hívják ? — Marthe Derame. — Marthe Üerame ? Hisz ez valóságos vígjáték. — Nos, mi az, mi lelt ? — Nem annak a gazdag szállítónak a a leánya? — De igen ! — Hát akkor ő az atyám harmadik jelöltje. Az ő apjával játszik minden este a klubban. Oh, hogy én már meg sem akartam őt ismerni. Kérlek szépen, tedd meg azt a barátságot és reggeli után mutass be. Elmondok az anyjának mindent. — Micsoda ? — Várj csak, mindent lói fog kiütni. Legelőször is telefonálni fogok a pápának, ha ugyan van összeköttetés. Pinczér! — Parancs ? — Lehet Parissal telefonon beszélni ? — Szolgálatára uram 1 — No ez pompás lesz. Tehát holnap reggel atyám már megkéri a kezét ! Barátom, telefonon, expresavonaton ! Hát nem regényes dolog ez ? A fiatalember egészen nekihevült a gondolatnak. Alig tette le a villáját, már irta atyjának a másik táviratot, de azért közben folytonosan beszélt: - — Atyám megkapja a táviratot s azonnal beszélhet Derame-mai s kedves Maurice, mire te holnap Algírban leszel, az én dolgom is rendben lesz. — Olyan bizonyos vagy benne ? — Miért ne ? De most légy szives, muttass be az anyósomnak s a többit aztán már bizd csak rám. Maurice nevetett. — Az anyósodnak ? — Te rosszul ismersz engem. Nagyon jól tudom, mit kell beszélnem a mamával s mit a fiatal sógorommal s fogadok, hogy még nem leszünk Lyonban, már megnyertem az egész családot. Nézd csak, hogy idenézeget Marihe. Pompás! Rendben lesz minden. S aztán megtörtént a bemutatás. Amint madame Derame Chamblard nevét hallotta, be kellett vallania, hogy egész testén valami szokatlan, érzés futott végig. Mintha arra gondolt volna, hog) ez a Chamblard mily fényes partié lenne az ő a leányának, amelyről egyébként már esett is szó. Azután megindult a beszélgetés, amelyben Raoul rendkívül bőbeszédű, kedves társalgónak bizonyult. Sportról, színházról, divatról, lovakról, mindenről beszélgettek s Raoul bemutatta egy vasúti kocsinak a tervét, amelyet ő maga készített. Marthe érdeklődve hallgatta Raoul magyarázatát s végül az mondta, hogy ő is szeretne egy olyan kocsit, majd a ruháról, divatról kezdtek beszélgetni. A fiatal ember ezen a téren ís teljesen otthon volt. A vonat egy állomáshoz érkezett: — Macon! — hangzott a kalauzok kiáltása. — Ó Istenem, már Macon — szólt Marthe. És ez a „már" mint valami édes daL lam csendUlt íel Raoul szivében, de sietetf