Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-01-27 / 4. szám
ZXrVII. é^rfolya-m. rPárpa, 1907- j arn/iiáa? 27. 4. szám KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELFNLK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS "S KIADÓ: l % v* "mg H!RD£TESEK és NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R !»1 I N könyvkereskedésében. Közgyűlési anomáliák. Egy város képviselőtestülete akkor végez lelkiismeretes munkát, ha a város nagy gazdasági és anyagi érdekeit megvédi, annak vagyonosodását s anyagi jólétét üdvös intézmények létesítésével elősegíti. Ily nagy kérdések megvitatása, egymásnak kölcsönös meggyőzése, a létesítendő intézmény rendkívüli előnyeinek ismertetése, a részletes tárgyalás a városi közgyűlésen történik. Ugyancsak nem kevésbé fontos szerepe vau a képviselőtestületnek a városi vezetőség ellenőrzése körül; nem kicsinylendő a képviselők interpellálási joga sem, mellyel felelőségre vonhatják a polgármestert, vagy más városi tisztviselőt valamely lényeges mulasztás, vagy helytelen intézkedésért. Előre bocsájtjuk, hogy e kétségkívül nagy jelentőséggel bíró felszó lalási és interpelláltai jogot mi is szükségesnek tartjuk, mint felette alkalmas eszközt egyes kérdések felszínre hozása, mulasztások pótlása, vagy helytelen intézkedések korrigálására. Kötelessége is a lelkiismeretes vái ősatyának e jogokkal alkalomadtán élni. De nem helyeselhetjük és most már tovább szó nélkül nem hagyhatjuk azon, legutóbbi közgyűléseken tapasztalt sajnálatos anomáliákat, hogy egyes képviselők, — megengedjük ügyszeretetből, — napirend előtti tömeges felszólalásaikkal és éppen nem sürgős interpellátiójukkal olyannyira igénybe veszik a képviselütestület idejét, hogy a nagy fontosságú kérdések megvitatására, melyek tárgya lására lett tulajdonkép a képviselőtestület összehiva, már csak pár ember lézeng a teremben, annyira kifárasztották egyes képviselőknek figyelmét a napirend előtti felszólalások, hogy nincs türelmük tovább várakozni és a nagy gazdasági érdekkel és a városra nézve nagy fontosággal biró kérdések már csak ugy „inorzsoltatnak le". Kézen fekvő dolog, hogy ez nem szolgál a városi közügyek előnyére, a képviselők arra vannak kárhoztatva, hogy érdektelen és jelentéktelen ügyekben történő végtelen hosszú beszédeket és fejtegetéseket végighallgassanak, de az életbevágó dolgok megbeszélésére és részletes letárgyalására már nem marad idő. Városi tanácstermünkben egyes országos képviselők allűrjeivel találkozhatunk ; valahonnan előrántott, vagy mesterséggel kikeresett jelenség elég, hogy városatyáink szónoki képességüket kirakatba tegyék és kényszer meghailgattatásukat követeljék. És csodálatos, hogy a szónoklás minő ragályos betegség, — tapasztalhattuk a f. hó 24-iki ülésen. Alig fejezte be egyik atya „fontos" előterjesztését, nyomban követte a másik napirend előtti felszólalásával, majd a harmadik interpellátiójával. A kik komolyan veszik a város közügyeit és a kiknek a város anyagi és erkölcsi megerősödése szivökön mm TÁKCZA. Szerelmi házasság. — Még ha az ember gróf, vagy legalább is báró, van értelme, ha nevét nem engedi kihalni. De nekem valóban nem okoz gondot, ha a Chamlardok sírba szállanak is velem. Maurice Revoille, a fiatal hadnagy még jobban nekifeszítette hátát a marseillesi experessvonat első osztályú fülkéje bársonypamlagának, s Chamblard szavaira csak egy vállvonással felelt, ugy hogy az zavartalanul folytathatta : — Atyám mindenáron azt akarja, hogy nősüljek, de én az igazat megvallva, még szeretnék egy ideig legénysorban maradni, s veiliik együtt tölteni pár kellemes estét. Hanem. — Nos és mi akadályoz ebben ? Chamlard kissé lehangolva válaszolt: — Barátom, mikor az embernek alig van egy pár sousja. A hadnagy hirtelen közbevágott: —- Ugyan ne beszélj ilyen bolondságokat. Hisz gazdag vagy ! — Gondolod? No, akkor alaposan tévedsz. Három esztendővel ezelőtt kaptam meg anyai örökségemet. 600.000 frankot, de annak már sikerült is szerencsésen a nyakára hágnom s igy. — Es igy ? atyád dúsgazdag. — Azt mondják, van vagy tizennégytizenöt milliója. Közvetlenül ezt sem tudom, mert az apa utóvégre sem tartozik bemutatni könyveit a fiának, mindössze csak anynyit tudok, hogy atyám maga a megtestesült becsületesség és takarékosság. Minden szórakozása, amiért pénzt ad, egy páholy az operában, meg egy-egy partié piquet, amit néha játszik. Gondolkozásmódja ezekhez képest természetesen mindig gyakorlati. Tegnap reggel például felkeresett a szobámban s igy szólt! — Fiam, ez igy nem mehet tovább. Neked meg kell nősülnöd s én már ki is szemejtem részedre három leányt, válaszsz közülök. Előre is mondom, egyik kiilömb a másiknál. Ezzel aztán átadta a jelöltek névsorát. melyen a hozomány is fel volt tüntetve a hölgyek neve után. Kettővel közülök megismerkedtem, de ha kíváncsi vagy rájuk, engedd meg, hogy az elsőről ne is beszéljek. — Miért ?" — Tudod az egy gazdag gyárosnak a leánya, s atyámnak csak az volt a terve, hogy a millióit megszerezzem. Utóvégre ón sem vetem meg a pénzt, de ha már aszszonyról van szó, akkor az én ítéletem szerint legyen a nőben barátom stílus, sikk, Atyám nem hiszi, hogy pusztán a Chamblard névvel még nem lehet az előkelő társaságokba bejutni, s hogy egy elegáns, szép asszony révén minden ajtó önkényt tárul fel az ember előtt. Ott van Robineau esete, akit pár napja vettünk fel a klubba. Miért? Mert a felesége elragadóan szép s kedveli a sportot. Hanem ezt az öreg nem érti. Most gyerünk a másikhoz. — Nos, halljuk. —- Ez egy antverpeni nagykereskedőnek a leánya. Egy valóságos óriás, aki mellett a semmiségbe törpülök. A színházból hazajövet meg is mondtam atyámnak, hogy sem az első, sem a második jelöltje nem lesz a feleségem s hogy ezek után a harmadik már látni sem akartam. Erre aztán egy kis parázs szóváltás következett, ami azzal végződött, hogy atyám .spártai szigorral és mép spártaibb rövidséggel kijelentette hogy: „Vagy nősülsz, vagy nem adok egy figyinget sem." — Barátom, egész éjszaka nem tudtam aludni, folyon ezen járt az eszem. Végre egy mentő gondolatot leltem. Tudtam, hogy te ma utazol, fogtam tehát magamat és titokban elhagyva lakásukat, kimentem az állomásra és amint látod, most együtt utazunk. Most aztán a legközelebbi állomáson fel fogom adni ezt a táviratot atyámnak — és ezzel derűs arczczal húzott elő zsebéből egy papírszeletet s olvasni kezdte : „Maurice-val Marseillebe utaztam. Hat hónapi világkörüli utazásra indulok. Legközelebb Síngaporeba megyek, a nősülést terveid elűztek hazulról."