Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-07-21 / 29. szám
adott sok árut, most pedig áruhiány miatt a raktárak csak Konganak az ürességtől. Amiket mi most irtunk, az nem frázis, nem üres szavak, hanem a tények száraz konstatálása. Pápának ez oly nagy baja, hogy ez előtt szemet hunyni nem lehet és fürkészni, nyomozni kell ennek okait, hisz e város jelene és jövője függ tőle és kitudja, hogy a baj okainak feltárásával nem lehetne-e a bajt orvosolni vagy legalább javítani. Anyi bizonyos, hogy ezen hanyatlásnak részben oka a vasúti közlekedésünk Nekünk pápaiaknak megvan adva az alkalom, hogy többször napjában a szélrózsa minden irányában elutazhatunk és aznap még visz szatérhetünk és mindig marad túlságos időnk arra, hogy azon a helyen ahova utazhatunk, dolgunkat elvégezhetjük. Ez a vasúti közlekedés rendkívül kedvező az utazó pápai közönségnek, de annál kedvezőtlenebb a járás közönségnek. Mert a Pápára érkező vidékinek vagy az egész napot kell itt tölteni vagy pedig oly rövid az idő, hogy semmit sem végezhet. Ezen körülménynél fogva oly helyekre járnak ahonan könyen meg fordulhatnak a dolgukat jól és gyor san elvégezhetik. Azt hisszük tehát, hogy legtöbbet segíthetnénk ezen bajokon valami ügyes vasúti összekötetéssel, hogy mindazon községeket, amiket elvesztettünk a piaczunknak visszahódítsuk. Ezt elérhetnénk a pápa—sümegi vasút létesítésével. Mi az okokat és az adatokat feltártuk, az intéző körökön függ most, hogy ezekből okolva igyekezzenek megfeni, mindent amit csak lehet és mentsünk meg mindent ami még megmenthető. Szóval Pápán piacot teremtsünk, mert csak ezzel tudjuk városunk további hanyatlását megakadályozni. Levél a szerkesztőhöz. — A cselédügy rendezéséhez. — Szívesen olvasott lapjában már sok olyast olvastam, a mi Pápa város haladását nagyban elősegítené s mondhatom, mint hírlapíró megteszi kötelességét, amennyiben minden orvoslandó baj iránt fölkelti az intéző körök figyelmét, egyúttal megadja az utat és módot annak orvoslására. Nemrégebben a cselédügy rendezéséről közlött cikkben szinte egy nagy fontosságú baj orvoslására hivta fel a figyelmet, mely valóban megérdemli annak mielőbbi rendszabályozását, mert alig van család városunkban, mely ezen mizériát nem érezné. Engedje meg t. Szerkesztő Ur, hogy e fontos kérdéshez egy pár szót én is hozzáfűzhessek. Talán soha sem volt aktuálisabb ezt a kérdést felvetni, mint éppen most a cselédváltozás idejében, mert a cselédügy állapota évről-évre rosszabb s valóban elszomorító kalamitásoknak nézünk elébe. A tarthatatlan állapot s a visszafelé fejlődés legfőbb oka nézetünk szerint abban leli magyarázatát, hogy cselédeink erkölcsisége a rossznál is alacsonyabb fokon áll. — Ma már a cseléd azzal a kikötéssel szegődik el, hogy hozzá szeretője szabadon bejárhasson. Nőcselédet alig lehet kapni olyant, aki egész évre hajlandó volna lekötni magát. Csak hónapszámra szeretnek beállni s még igy is nagyon nehezen tudják kivárni, hogy az az egy hónap kiteljen s a legtöbbje már a második, harmadik héten a cselédszerzőhöz megy, kérni azt, hogy keressen neki jobb helyet, mert a mostani gazdaasszonyát nem lehet kiállani. Van számtalan olyan nőcseléd, a ki egy éven át 6 helyen is szolgál. A gyakori cselédváltozás nagy kárára és hátrányára van a családoknak, de Különösen a gazdaasszonyoknak, mert a cselédek előbbi gazdaasszonyuknak olyan doldokat beszélnek — s a legtöbbször ok nélkül — amik bizony-bizony nem válnak azoknak előnyére. Ezek valóban nagyon viszás állapotok. Az is igaz, hogy nemcsak a mi városunkban, de az egész országban panaszkonak a cselédek ellen s mégis csodálatos, hogy még sem találnak ki valami olyan eszközt, a mi ezeket az állapotokat megszüntetné. Ha az akaratot keressük a cselédek rosszlelküségére vonatkozólag, arra a meg| győződésre kell jutnunk, hogy a müvelet| lenségben, az erkölcsi állapot alásülyedtsé; gében leli ez magyarázatát. A régi, szolgálatában megőszült urát térdein ringató hü cseléd ma már oly ritka, mint a fehér holló s néhánv év múlva csak aki gyönyörűségedet találod benne, hogy engem püfölj, engem gyötörj, engem csúfolj, alázz meg. Nem vagy Isten, szeszélyes, kegyetlen ördög vagy, aki a mi sorsunkat intézed. Azután sírva roskadt le. — En szép malmom, én édes Öreg kerekem! Nem kattogsz, nem pörölsz, nem dúdolsz többé soha. Ellopták a levegődet, az éltető levegődet, ellopták a vizemet. — Hogyan is mondom meg ezt neked? Hogyan is mondom meg annak a két szegény árvának. — Most már igazán elmehetünk koldulni. Szárazon maradt molnár, ez lesz a gúnynevünk. Most már igazán megláthatom, mint hal éhen a két legszebb, a két legjobb, a két legderekabb leány. — Hogyan fogom ezt nekik megmondani, hogyan fogom megmondani. A két kezét az arczára szorította. —• 0, ha annyit tudnék sírni, hogy elhajtaná a malomkerekemet. A malomkerekemet, Látta maga előtt azt az öreg tisztes alkotmányt, s ugy érezte, nem tud eléje állani. Pedig már ment öntudatlanul hazafelé. Benn a folyócska kiszáradt medrében. Az elhagyott, a meghalt mederben. A földindulás ledöntötte az egyik rozoga homokbuczkát s uj völgyet nyitott a rohanó víznek. Simon Simonnak hiába, minden csapást meg kellett ismernie. Amikor meglátta messziről a malmot, ugy érezte, a szivébe szúrnak, kegyetlen, rettenetes szúrással. Felhördült, mint a sebzett vad s azután elkezdett futni, rohanni a malom felé. Rávetette magát a fekete falapátokra s azoknak panaszolta el nagy keserűségét, — Mihaszna maradtatok hűek hozzám, megcsalt az Isten, megcsalt a viz. A nagy jegenyén megszólalt a bugó gerlicze. Simon Simon föleszmélt egy pillanatra. Hallotta a gerlebugást s azt hilte, két tün dérszép leány zokog csöndesen ott fönn a malom ablakában. Sirathattok, bizony mondom, sirathattok, — dünnyögte szomorúan. — Nincs már nektek apátok, meghalt a malom, meghalt a viz, meghalt az Ister. is. Délelőtt, amikor a kereket javította, összekötözött egy meghasadt lapátot jó erős, uj lapátot farag, szolgáljon. Lassan forgatni kezdte a nagy kereket, kereste az összekötött lapátot. Meg is találta. — Nincs már neked szükséged erre a kötélre, — suttogta — ide adhstod kölcsön, nekem. Azután gondosan kiakasztotta a kereket, hogy meg ne mozduljon, ha nagy suly kerül majd az egyik lapátjára s azután a legfelső lapátra ráhurkolta a lenkötelet. Csak egyet billent a malomkerék. Alig egy arasztnyit. Azután fölsírt egy kicsit, talán csak megcsikordult attól a zuhanástól 1 amit egy ember leeső súlya okoz, azután megmaradtnyugodtan,mozdulatlanul, mintha ' nem is törődnék vele, hogy egy sokat szenvedett ember ott halódik, ott hal meg rajta, önszántából. Azután csöndesen leborult az éj. A | kegyes, a mindent eltakaró, az érzéketlen, ' hideg éjszaka. Fönn a malom ablakában pedig bus siránkozva várja haza az édesapját a két ! Simonleány. forrást, ha gyomor , bél- és légesöhuruttól Szabadulni akármik. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, lia étvágyhiáuv és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbaj októl és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? — Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert , . h csakis a természetes sxí.isavas W mu mone ü ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A mohai Agnes-forríls, mnt természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a 1 gkülönf-lébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Öti bebizonyosodott, hogy rn g ragályos betegségek iil is, mint typlius, cholera, megkimehettek a'ok, a kik közönséges ivóvíz helyett a bakteriummente-: moh á AgneS-vizzel élteV. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajanlva. Számes alismerö nyil.tkoz t a forrás ismertető fizeiében olvasható. Ház'ortások szá.nára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékii mesterségesen szénsavval tel'tett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás i/pr|i/pjí hfirVÍZ ^ vizét a legszegényebb ember is könnyen megsz rezhe>.se, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának is- IVulIVull UUI • imertető füzete ingyen kapható- A forrás kezelőség. Ivaphátó minden fííszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oizrald Jiluos uraíil PAp&u. (15)
