Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-07-21 / 29. szám

rXlVII- ó-vfolyam. Pápa, 1907. j-U-lArcLis 21. szébxxx. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELÖFIZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAP TULAJDONOS és KIADÓ: FGLL&TSEK Fftí&YIS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Vo%9agö\u& \é\es\\ése. Városunk képviselőtestületének legutóbbi közgyűlésen szóvá tétetett a közvágóhid létesítése és városunk polgármestere a hozzá intézett interpellátiójára azon választ adta, bogy a közvágóhíd létesítése már küszö bön van. Polgármesterünknek ezen kijelentése teszi most már újólag kötelességünkké, hogy a közvágóhid létesítésének kérdését nemcsak sürgésük, hanem napirenden tartsuk. Hogy mily fontos ezen közvágóhíd felállítása azt hisszük felesleges újból bizonyítanunk. Városunk kép viselőtestülete is belátta ezea intézmény fontosságát és már hónapokkal ezelőtt elhatározta a közvágóhid lé tesitését és utasította a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésére. Tudtunkkal ezen tervek és költségvetések már elkészültek és most már nincs más hátra, mint ezen terveket és költségvetéseket a közgyűlés elé terjeszteni. Hozzá kell már yégre valahára komolyan és érdemlegesen fogni ezen égetően szükséges intézmény létesítéséhez. Mi már több izben felszólaltunk ez ügyben, sürgettük ezen közintézmény létesítését már azon fontos szempontból, mert ezen közvágóhid létesítésével közjövedelmünk tetemes szaporítása van biztositva. Ismét felszólalunk ezen kérdés ben, mert megérett a dolog és nincs értelme a halogatásnak, annyival is inkább mivel ezen iutézmény felállításával nemcsak hasznot biztosit magának a város, de a közegészségügy terén számos visszaéléseknek és pa naszoknak vesszük elejét. Az eddigi halogatással egy jövedelmi forrásnak minél előbbi megnyitását mulasztottuk el, ami pedig - nem állhatott érdekében senkinek, legkevésbbé városunk vezető férfiai nak, kik legjobban tudhatják és látják városunk nekéz anyagi viszonyait. Ezeket előre bocsájtva, csak kötelesség mulasztás vádja érhetne bennünket, ha a közvágóhid létesítése kérdését újólag — nem tudjuk báuyadszor — újból sürgetjük. Igenis kötelességünknek tartjuk, mert első sorban a helyi sajtónak kötelessége a közvélemény előtt folytonosan ébren tartani a tervbe vett üdvös alkotásokat és intézményeket. De nemcsak nyilvántartani, hanem igenis a hivatott intéző férfiainkat sarkalni, biztatni, a tervbe vett üdvös újításoknak megvalósítására. Egy ily fontos és váiosunk haladását nagyban előmozdító kérdés a közvágóhid létesítése, melyet újólag sürgetünk. Sürgetjük pedig azért merfc a halogatásnak most már nincs értelme. Az eddigi halogatással is sokat vesztettünk, mert ezt közjövedelmezőségünk rovására Írhatjuk. Minél előbb létesítjük ezen közvágóhidat annál előbb szaporítjuk a közjövedelmünket. De nemcsak a közjövedelmet TÁRCZ/Y -^o Balszerencse. Simon Simont ugyancsak üldözte a balszerencse. Akármihez kezdett, balul ütött ki; ha aranyat vett a kezében menten sárrá vált. Szerelemből nősült s az első esztendőben rászállott az áldás a házára, de az is csapássá vált. Ikerlányai születtok s a felesége belepusztult. Ezzel kezdődött Simon Simon balszerencséje, a mely azután hűségesen kitartott mellette. A házat, birtokát elvitte a végrehajtó, s amikor beállott egy vasgyárba, hogy értékesítse a tudományát, harmadnapon porig égett a gyár. Valahogyan megmaradt valahol a harmadik határban egy rozoga vízi malma (nem tudtak róla a hitelezői, más hatóságnál volt telekkönyvezve) s nagy kegyetlen elkeseredésében a diplomás, jó módhoz, uri kényelemhez szokott Simon Simon elment vízi molnárnak a saját malmára. A régi, elnyűtt uri ruhái nagyon illettek a paraszt molnárnak, csak éppen a két kis ikerlánya rítt ki nagyon a szerény környezetből. Mert az is a balszerencséjéhez tartozott, hogy a két ikertestvér, akármibe öltöztette is őket az apjuk, olyan finom, hófehér. törékeny jósz; g volt, mint két herczegkisasszony. Piczi gyerekkoruktól ugy volt s a hitelezők éppen azért estek annyira neki szegény Simon Simonnak, mert azt hitték mindig, hogy kincseket tart titokban eldugva, hisz olyanok a leányai, mintha herczegkisasszonyok volnának. Tudj' Isten, vannak nők, akiken a darócz is selyemnek látszik, s akik ugy tudják viselni a legóczkább rongyot is, mintha valamely nagyon, nagyon értékes, ritka régi diszköntöst hordanának. Pedig máskülönben maguk voltak a testet öltött áldás Mariska és Marianka, a | két iker. Dolgosak, szorgalmasak, vidámak és ügyesek voltak. A hangos éneklésük túlharsogta a pille kattogását, igaz, hogy nem sok dolga akadt a garatnak. A falubeli asszonyok nem szívesen vittek őrülnivalót az uj malomba (igy hívták ezt a régi, rozoga alkotmányt, mert hogy vagy husz évig nem működött), már csak azért sem, mert nem volt kivel eltrécselni az idejüket addig, amíg a kő összemorzsolta a gabanaféléjüket. Pedig az már szent igaz volt, hogy a gőzmalom sem őrült különben, mint a Simon Simon ócska vízi malma, mert hiába no, nagyon tudott szegény dupla Simon mindenhez, meg is fogta a dolog boldogabb végét, csak éppen szerencséje nem volt. Ehen nem haltak a malomban, ennyi volt az egész. A két lisztes arczu, fehér, lisztszállott hajú Simon-lány pedig most már akkuráte ugy festett, mint két rokokoprinczessz. Angol blouse zefirek, sima és hímzett ruhayásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék TTTT'.J- - —- a legnagyobb kivitelben kaphatók ^ IRé-^réss Jenő cli^atáxíjLlbLázdloar^ Pápa 2rő-"CLtca,.