Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-07-07 / 27. szám
©NY KÖZÉRDEKŰ FÜGGE TLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Kultúrpalotát Pápának. Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén szóvá tétetett, hogy Pápán egy kultúrpalota létesítése iránt a szükséges lépések tétessenek meg, mely körülmény kötelességünkké teszi, hogy ezen kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. Öt templom fog épülni a magyar kultura érdekében, öt templomért indult meg versengés a városok kö zött. Ki tarthat arra jogosan, méltán igényt ? Az szálljon sikra és küzdjön a templom, a kultúrpalota elnyeréséért, Csak az emelheti fel szavát a palotáért ki érdemeket szerzett, ki küzdött a kulturáért, s kinek izmai már ebben a küzdelemben megaczélozódtak, de ez bátran emelheti a küzdelem hevében megérczesedet szavát, tul fogja harsogni a többieket és czélt ér. A városok küzdelmében Pápának ki kell vennie a részét és hisszük, hogy Pápa városa nem hiába küzdene. Alig van vidéki város, hol a kulturális élet, minden segítő eszköz nélkül annyira ki lenne fejlődve, mint nálunk. A város hivatottjai a művelődés szolgálatába állottak hajléktalanul, a nélkül, hogy a kellő eszközei meglettek volna. Nem nézzük rózsaszínű szemüvegen keresztül kulturális életünket és aránylag véve a helyzetet mégis rózsaszínűnek mondhajuk. De csak aránylag, mert az eszközök segítségével a város kulturális helyzete, nem ezen a fokon állna. Az erők szétforgácsolódása nem lehet semmi ilyen ügynek az előnyére a külön működés, ha nem is árt, de hasznos sem lehet, legalább is nem anuyira hasznos, mintha az erők együtt működnek. Eddig nem volt meg az eszköz, hogy sikeresen lehetett volna a kultura előharczosait egy táborba egyesíteni. Most kínálkozik az alkalom, ragadjuk meg küzdjünk érte. Pápa városa küzdött a kulturáért, Pápa városa megérdemli, hogy az egyik kultúrpalotát elnyerje. Oly államban, mely igényt tart a kulturállam elnevezésre, törekedni kell arra, hogy meglegyenek az eszközök, melyekkel sikeresen lehet küzdeni. Műkincseink, régiségeiuk, köny| veink elkallódnak. Hozzá nem értő emberek kezei közt, kik azoknak nagy mübecsét értékelni nem tudják, elvesznek, elpusztulnak. A kultúrpalota volna hivatva ezeket a műkincseket összegyűjteni és a nagyközönség elé tárni: A müveit nyugattól elmaradtunk, könyvekhez nem juthatunk. Nincs módunkban azokat a könyveket, melyeknek elolvasása lelki szükségletünket elégítené ki, megszerezni, mert az rengeteg pénzbe kerül. Pápa városa állított már fel közkönyvtárt, van több helyen olvasótermünk is, ] ARC/ A. CSÍ lk a lie vét ismerte, de annak forró, epesztő _ sóvár lázát nem. Egy kis, tizenkétéves fia volt házassága egyetlen gyümölcse. Anyjától elütőleg a gyerek, r mondhatni, nyugtalanítóan ideges volt. És az orvos melegen ajánlotta, hogy kímélni kell minden felindulástól. Ennek daczára — vagy éppen ennek | folytán Ivány grófné imádta a fiát és szive ; minden szeretetét az ő iránti kultuszában konezentrálta, arait a fiu igazi, szenvedéI lyes, féltékeny szeretettel viszonzott. A kis fiu szenvedélylyel tanult ós szabad óráiban, amig anyja hímzett, ő feí lolvasta neki kedvencz költői müveit. Áz áldozat, Bereghy Marié bárónőt tizenhat éves korában adták nőül Ivány Zsiga grófhoz, aki nála éppen negyven évvel volt idősebb és néhány évi házasság után özvegyen maradt. Magas, karcsú, elegáns termetű aszszony volt. Szép ovál-arezát „a la vierge" fésült fekete haja vette körül, amit nagy, szelid, nyugodt tekintetű szemei világítottak meg, — de amik nem voltak ragyogók. — Aki reá nézett, érezte, hogy lelkét soha nem zavarta fel az élet vihara és szive nem ismeri a szenvedélyek harczát. Mikor a férje meghalt, megsiratta keservesen. Azt hitte, hogy végtelen fájdalma van, pedig —• talán tudta nélkül — gyásza csak képzelt volt, hiszen ő a szerelemnek Iványné sokszor érezte magánya súlyos keserűségét. De szükségét érezte annak, hogy egy támasza legyen neki és kis fiának és most. hogy az idő oszlató keze megtette kötelességét és elsimította a gyász bánatát —• immár nem vonakodott a gondolattól, hogy végre férjhez menjen. c ^F ? " ~ A jövendő boldogság vágya mind erősebb gyökeret vert a lelkében, mert észrevette, hogy Dernyőy Béla gróf huszárkapitány szemeibe bárhol találkoznak is az övével, nem fejlenek le az ő sugár alakjáról, s aztán a társadalmi illem határai között lassanként bekerült az ő szokott társaságába. A folyton sűrűbbé vált látogatások folyamán a fiatal özvegy megtanulta ismerni a tiszt érdemeit ós komoly jellemét. Ösztonsztönszerüleg megérezte, hogy a kapitány szereti őt és a látogatásai után érzett felindultsága megmagyarázta neki, hogy ő sem közönyös iránta. Egy áprilisi délután történt. A fák rügyei már kipattogtak, a bokrok fehér rózsaszín — a szilva- és almafák virágai — kifakadtak és a természet újra támadó élete besurrant az ablakon a szép asszonyhoz és a növények illata, a kis madarak csicsergése belopódzott a szivébe. Vele szemben ült a kapitány és beAngol blouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék —•a legnagyobb kivitelben kaphatók ISé^rosz JennLŐ ciiTr©,téir"CLlb-siziéLToeia. Pápa rő-ntca. -EÜ 5
