Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-16 / 24. szám

kOZLO\l KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám Ara 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : SGLL&tsek: WBI&TfiS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunk fejlesztése. Városunk fejlődése kettős irányban érvényesül. Egyik a külső az alaki fejlődés, mely utcák nyitásában, uj városrészek alakításában, a régi utczavonalak szabályozásában, összekötő utczák létesítésében és terek kiképezésében nyer kifejezést. Másik pedig a belső, a tartalmi fejlődés; mely minél számosabb kultu rális és közgazdasági instituczió létesítésében valósul meg. A városok külső és belső fejlődésének méreteit és arányait, a gyakorlatban jelentkező igények szabályozzák. Amely város fejlődésének alapvető tényezői adva vannak és a lakosság szaporodásának rohamos sága garancziát nyújt a megvalósításra váró közintézmények prosperitásának : ott nem szabad ölhetett kézzel, tétlenül nézni az események tovább fejlődésének automatikus játékát, hanem meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat. Alkotni teremteni kell. Mert, hisz az alkotás tényével előmozdított örvendetes népesedési mozgalom eredményezi a rendabilitás érdekében jelentkező adótárgyak és adó alanyok rohamos felszaporodását is. Invenczió, dologtevés és energia. E három tényezőnek kell megvalósulnia a városok fejlesztésére hivatott tényezők tevékenységében; még pedig a megfelelő tapasztalatok ezzel a disztiukvált érzékével, mely meg tudja mindig szabni az életerős és egészséges fejlődésnek objektív határait és tul nem lőve a czélon, csa pongásaival nem veti koczkára a város áldozatkészségének erkölcsi és anyagi erőit. A város lakosságának rohamos szaporodása bizonyos határvonalig magától folyik feltartóztatás nélkül. De bármily örvendetes legyen is e látomány, nem szabüd, hogy elvakulttá és elbizakodottá tegye a város vezető férfiait oly mértékig, hogy a boldog megelégedés kéjes érzéseinek hatása alatt a puszta véletlenségre bízzák a tovább fej'ődésnek folyamatát. Mert a modern irányban és modern indukcziókban gyors fejlődésnek indult város területére siető uj népesség fokozott igényeket fűzvén ideköltözésében, hogy az uj otthonban meggyökeresedhessék és itt kényelmes és kellemes maradást is találjon: ehhez ismét oly instuticziók szükségesek, melyek az ide költözködőket lekötik ; a költözni kívánókat pedig ide vonják, ide édesgetik. Ám, ha a város hivatott vezető erői és tényezői a modern alkotások anyagi goudjaitól elhúzódva, felelősségük tudatában lankadni érzik tettre buzduló erőiket: akczióba kell lápnie az őrtálló társadalomnak ! A társadalom önmaga ismeri leginkább saját vágyait és jogos igényeit. Lépjen tehát sorompóba. Egyesítse erőit és álljon ki a produktív alkotások azon terére, mely a közintézmények létesítésének programmszerü sorozatában, hiányt pótlólag és kiegészítőlég, csakoü^ ] ÁKCZA. A szakácsné a vásárcsarnokba ment, a szobalány pedig szarvasbőrdarabbal az ezüsttálczákat tisztogatta. A gyerekszobában a franczia bonne a kisleányt fésülte, és összerezzent, amint az ajtókat hallotta becsapódni odaát. Kivirult arczán világosan lehetett látni a meghunyászkodó félelmet, mely azt panaszolta: az asszony megint haragszik. Hátha most engem fog elkergetni. De az asszony nem jött ide. Fehér selyemfátyolos párisi kalap volt a fején és a fiileiből se felejtette ki a boutonokat. Pedig nagyon izgatott volt. A szemei ki voltak sírva. A hálószobából még reggel ki tó latta a férje bútorait, és azt mondta, főzzenek ebédre, amit tetszik, mert ő nem lesz itt. Aztán letépte magáról kaczér csipkés pongyoláját, felöltözött és a legkedvesebb barátnőjéhez. Keresztesnéhez ment, aki odaát lakott egy másik belvárosi palotában. — Az uram megcsal. Az uram mást szeret, — tört ki belőle egyszerre a kétségbeesés. Keresztesné rémükén csapta össze a kezét. — Ne mondd. És kiről van szó ? Egészen előrehajolt, mintha nem hallhatná meg elég hamar a nagy újságot. — Egy özvegyasszonyról. — Ezt is tudod már ? — Hogyne tudnám. Hisz ugyanabban a házban lakik. Hiszen mindennap látom az ablakból, amint az arczát kifesti. — Borzasztó. Szép ? — Csúf, utálatos, közönséges, — hadarta Bácskiné. — De meg fogom mondani az uramnak ; vagy én, vagy ő. Válasszon köztünk. — A te urad. Az a jólelkű, engedékeny, békeszerető ember. Ki hitte volna, tűnődött tovább a másik asszony. — Aztán honnan tudod ? tudakolta nagy részvéttel. —• Hogy honnan tudom ? Mindenki tudja. Mindenki nevet-rajtam a hátam mögött. — De mégis, ki mondta meg neked ? — Az ilyet nem kell megmondani. Aztán az uram maga megmondta. Ma reggel. —• Lehetetlen, — borzongott össze Keresztesné; de a székét közelebb húzta. hitte, hogy roppant érdekes dolgokat fog hallani. — Először azt mondta, hogy a háztartártásunk nagyon sokba kerül. Hogy öszszébb kell huzódnunk. Én pedig azt mondtam, hogy a konyhapénz még igy is nagyon kevés. Minden drágább lett. És a gyermekek is nőnek. Többet kell adni. Akkor mindenféle kifogással állt elő. Hogy az üzlet rosszul megy. Ugyan kérlek, egy üzlet, amely ötven évig jól ment. Én elkezdtem sirni. 0 meg az asztalra vágott az öklével, ! és azt mondta, más asszony az én helyemAngol Mouse zeflrek, sima és himzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék a legnagyobb kivitelben kaphatók ESéTrész Tean.© ca.I-^atéixia.lxá.zé.'ba.ri Pápa Fő-utca.