Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-20 / 3. szám

keuderpiacon időközben beállott rendkívüli áremelkedéshez. A kendertermelés körül még nagy téi nyílik a minőség megjavítására, aminek karöltve kell járni a kikészi tését hozzájárulásukkal elősegítik. Magában véve a kender és len termelése és kikészítése is, ott a hol a szüKséges előfeltételek megvannak, minden körülmények között egyike a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termelésnek és iparnak. De a kendernek, (lentermelésünk még kezdetleges, ezért mint meglévőről csakis a kenderről szólhatok) mai értékesítése távolról sem belterjes, mert termelésünknek a kivitelre kerülő meny nyiségéből csaknem 95% nyers és tiJolt kender alakjában lesz értékesítve, holott a kendernek teljes feldolgozásáig még számos előmunkálaton kell keresztül mennie, a melyek mind egyike jövedelmező üzemnek nyújt alapot. A gerebenezés, a fonás, sok munkásnak ad foglalkozást, hatalmas vállalkozásoknak jövedelmező üzemet és az ezzel nyer' anyag még mindig félgyártmány, amely a külföldön legjobb értékesítést talál de itthon is, ujabb üzemnek nyújt előnyös foglalkozást. Kicsinyes szempont az, amely a létesülő- avagy létesítendő kender és len feldolgozó gyárakat azon alapon mérlegeli, hogy azok a hazánkban már meglevő ily gyárak mellett indokoltak e. Hisz ezen iparág fényes jövőjét hazánkban ép azon körülményben találjuk, hogy termeivényeink értékesítésénél nem kell a belfogyasztásra szorítkoznunk, nyitva állanak előttünk «m7. összes világpiaczok, a melyek leg többjén félgyártmányaink, sőt sok helyütt teljesen kikészített gyártmányaink is előnyben vannak a piaczot ma uraló gyártmányokkal szemben, mert a feldolgozást a kitűnő nyerstermény forrásnál végezhetjük. És itt óriási prespektiva nyílik meg szemünk előtt. Kitűnő kenderünk és lenünk nem a német, angol, stb. iparosnak, gyárosnak, hanem saját munkásainknak nyújt majd jövedelmező foglalkozást, amely egy versenyképes világkereskedelemnek teremtené még alapját, hazánkban. Ez nem utópia, hanem biztosan elérhető valóság. Az ipar fejlesztést intézőköreink, nagybirtokosaink és iparosaink czéltudatos együtt működése ezt fokozatosan aránylag rövid idő alatt megvalósíthatja. (A munkáskérdésre, amely az összes textil ágakban ezúttal kitérni). Előre törnünk kell oly iparágakban, amelyeknek fejlődése elé Ausztlia féltékenysége akadályokat nem gördíthet, mert az Ausztriával szemben teljes paritásban viruló Magyarország azt ugy sem teheti meg, a mit például a gyarmat India anyaor szágával szemben kíméletlenül megcselekedett. a mely hirtelen óriási méretekben megteremti Kalkuttai jutaiparát, és ezzel a tőnk szélére juttatja Skoczia régi és hatalmas jutaiparát, mely utóbbiunk tétlenül kell néznie, hogy gyarmata az eddig neki juttatott nyersterményeit most miként dolgozza fel maga és bocsátja világgá készáruként. Mi már megindultunk a helyes uton, haladjunk azon tétovázás nélkül előre ! Termeljük minél több kendert és lent, ezáltal kisebb lesz a gabonafeleslegünk, amelynek kizárásával Ausztria előszeretettel ijesztget. Segítsük elő minél hathatósabban a kender és lenkikészitö telepek létesítését, ezek mindegyike iparunk egészséges fejlődésének lesz irányitója. Fordítsunk az eddiginél .nagyobb figyelmet a kendert és lent feldolgozó gyárakra, ezek lesznek legversenyképesebb elöharczosaink a külföldi piaczok megszerzésében, megteremtendő nagyiparunk részére. Jubiláris színielőadások, - 1907. január 12 és 13. — Városi színházunk hsszonöt éves fenállását méltó ünnepélyek keretében ünnepelte meg városunk közönsége. Az ünnepély rendezését a Jókai kör vállalta' magára, mely két estén műkedvelői színielőadást rendezett a városi színházban, mely eleadások tiszta jövedelme a Petőfi és Jókai I szobor alap javára lesz fordítva. A Jókai kör ezen ünnepély rendezésére valóban büszke lehet. Már hetekkel az előadások előtt az összes jegyek le voltak foglalva és az előadásokkal elért siker valóban fenomenális volt. Két tényező segítette ezen fényes sikert. A műkedvelő, műértő, a szép és jó iránt fogékony hálás közönségünk másrészt pedig u megválasztott szereplők, kik fellépésükkel a legkényesebb követeléseknek és várakozásnak megfeleltek. Szerencsés volt a kör vezetősége a szereplők felkérésénél, mert azok mindegyike művészies előadásokba művészi élvezetet nyújtott a színházat mindkét estén zsúfolásig megtöltő közönségünk. Az estélyek lefolyásáról a következőkben számolunk be. Az első est. Színházunkban már rég volt alkalmunk ily diszes közönséget együtt láthatni mint ez alkalommal. A páholyokban és nézőtéren estély öltözékben jelentek meg és színházunk nézőtéré valóságos „theátre parré" jelleget vett magára. — Juliska, takarékoskodnunk kell. Összébb kell szorítani a kiadásainkat. A fiatal asszony meglepetve tekintett férjére, aztán az ő szelid, csöndes hangján felelt : — Nagyon sajnálom, ha miattam baja és gondja van. De bocsásson el engem. Én nem fogok, azért szemrehányást teni. Váljon el tőlem. Én majd elmegyek valahová szolgálni. Csabayéknál sem voltam sokkal több, mint szolgáló. Ne féljen, meg fogom én keresni a kenyeremet. — Ugyan Juliska, hogy beszélhet ilyet ? — pattant föl Tar Béla. S aztán abbamaradt a beszéd. A gond azonban nem repült el, ;iz bele kapaszkodott karmaival a szegény gyönge ember agyába. Akik ismerték korábban, csodálkozva vették észre, hogy öregszik szemlátomást, hogy ránezosodik homloka, hogy meggörnyed a háta. — No ennek is kellett a fiatal feleség ! — mondták félig gúnyolódva, félig szánakozva. Minden este a kaszinóban látták. Ott ült órák hosszáig, szótlan, újságokat olvasva mintha kerülné otthonát. Ha hazs ment, nem sok öröm várt rá. Hideg fogadás az asszony részéről, durczásság e gyerekek részéről. A két fiu ellenséges viszonyban élt mostohaanyjukkal s napról-napra jobban elidegenedtek atyjuktól is. Tar Béla tudta, hogy a nagyapa lovalja a gyerekeket,az biztatja, hogy ne fogadjanak szót mostohaanyjuknak, az tanítja őket gyűlöletre a vén ember makacsságával ; de segitni nem tudott. Nem zárhatta el a fiukat, nem szakíthatta meg az összeköttetést az öreggel. Hiszen amilyen konok ember, még képes volna kitagadni az örökségből unokáit. Hát i.nnyira-amenyire jóbarátságban kellett vele maradni, meglátogatni, tűrni szemrehányásait, még ebédre is meghívni amit az öreg elfogadott, mert ilyenkor bő alkalma nyílt kedve szerint csipkedni és gorombáskodni. Az utolsó szükségben mégis csak hozzá fordult Tar Bela, mikor már az adósságba ugy elmerült, hogy mindjárt átcsapnak a hullámok a feje fölött. — Én segítsek rajtatok? — vigyorgott gúnyosan az öreg. — Nem ettem bolondgombát. Nincs kiszórni való pénzem. — Legalább azt az évenkénti ezer forintott adja meg apa, — könyörgött a veje. — Hiszen az'ágyis a fiuk nevelésére kell. Az öreg hajthatatlan maradt: A fiukat magamhoz veszem, ha már nem birod eltartani őket. De neked nem adok pénzt. Megmondtam előre, hogy tőlem ne várj. A fiukat nem adom akarta mondani Tar Béla. De mégsem mondta. Jobban megfontolva, csakugyan okosabb dolog, ha enged A fiuknak is jobb lesz ugy. Isten tudj", milyen nyomorúságos napok következnek most. Jobb. ha a fiuk ott vannak a nagyapjuknál. Különben ők maguk is oda kívánkoznak ; hát menjenek. Legalább vége lesz ennek az áldatlan állapotnak is itthon, ennek a sok keserűségnek a fiuk és mostohaanyjuk közt. Igaz, hogv nagyon fájdalmas nap volt az mikor a fiuk elmentek. Csaknem olyanforma érzés volt, mintha eltemette volna őket, az ő kedves drága gyermekeit, akiket ugy szeretett. Most már csak a felesége maradt itt, a csöndes, hideg fiatal asszony, akit Isten tudja miért vett el s akitől bármely pillanatban fájdalom nélkül tudna megválui, de azért nem vál meg s együtt marad, szokás! ból, gyöngődségből, lovagiasságból. Nem lehetne megmondani, hogy micsoda okból. Egyikből is, másikból is, harmadikból is lehet valami. Az ember olyan összetett lény, akinek az érzéseit, gondolatait nem lehet szálainkat szétválasztani. Néha eszébe jut, hogy milyen jó volna, ha a halál megváltaná őket. Ha vagy ő, vagy a felesége meghalna. De ameddig élnek, addig hurczolni kell ezt az igát. Czudarság volna azt a szegény fiatal asszonyt elhagyni. Hát együtt élnek, karonfogva sétálnak, meg is c^V oljiiK egymást, noha nem sóvárognak az egymás csókjáért, uj adósságokat csinálnak, hitelezőkkel, ügyvédekkel, foglalásokkal kínálódnak, nélkülöznek, talán koplalnak is ; de az asszony föntartja előkelő társadalmi állását. Hiszen azért ment férjhez, hogy úriasszony legyen.