Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-20 / 3. szám

Az estély egy „Ünnepi nyitány"*nyal vette kezdetét, melyet a szerző Gáthy Zol­tán személyesen vezényelt. A nyitányt egy műkedvelő zenészekből álló gárda remek kivitelben és precízen adta elő, melyből ki is jutott nekik bőven a tapsból. Ezt követte dr. Körös Endrének ez al­kalomra irt „Prolog"-jn, melyet Ölé Sándor nagy hntassal adta elő. A tapsok elhangzása után egy káprá­zatos élőképben „Hódolat Tháliának" volt alkalmuk gyönyörködni, melyet Herz Dávid rendezett és Amelyet a közönség zajos tap­saira több ízben kellelt bemutatni. Az élőképet ábrázolták : Kakas Hilda Melinda : Karlovitz Adolftié Dili: Polonyi Mariska, Finum Rózsi: Kör­mendy Béláné. Iluska: Kis Ilonka, Alézia, bíba: Rosenfeld Irénke, Gésa: Koritschoner Margit, Lili: Bottka Mici. Kháriszok: Zsi linszky Valérka és Margitka, Bánk bán; Ga­lambos János, Ocskay brigadéros; Varga Dezső. Kukorica János; Seefranz Sándor Plinchard: Szombathely István, Cigány: Sáhó János. Rövid időközben újra felgördült a füg­göny és „Megjött a papa" cimü egyfelvo­násos vígjáték előadásában gyönyörködtünk, melyben Galamb Laura nagy színészi talen­tumát érvényesítette. Kedves játéka és sze­repének teljes átérzése biztosította részére azon tüntető tapsokat melyben részesült. Méltó partnerje valt Oöbel Károly, ki sze­repét ügyes pointirozással játszta. Igen ügyes volt Sándor Pál a pa >a szerepében nemkülönben sikkes volt Hányt Mici a szo­baleány kis szerepében. A darab kitűnő rendezése dr. Körös Endre szakértelmét igazolta. Ezután következett az est fénypontja, Havas Gáborné éneke. Már előkelő megje­lenését valóságos tapsviharral fogadták és tisztelői által felnyújtott remek virágállványt méltán kiérdemelte. Kellemesen csengő és behízelgő hanggal rendelkezik és előadása művészi nivon áll. Ének számaival valóság­gal elbűvölte a közönséget és bar a műso­ron négy ének számmal szerepelt a közön­ség meg megujuló tüntető tapsoknak engrdve még két dalt énekelt zugó tapsok kiséreté­ben. Kis Vilma zongorákisérete csak emelte az énekszámok fenomenális sikerét. Az estély műsorát „A betörő" cimü egyfelvonásos vígjáték előadása fejezte be, melyben Wajdits Ilonka fényes tanújelét adta színpadi rutinjának. A férfi szerepeket Pósa Béla és Szombathy István igen ügye­sen adták. Pentz Anna a komorna és Ke­resztes Béla a kapus szerepében az előadás méltó keretébe beváltak. Az előadás Ha­nauer Zoltánné kitűnő rendezése mellett folyt le. Ezzel az első estély befejezést nyert. A második est. Az előző est fényes sikerének hatása alatt ugyanazon díszes közönség töltötte meg színházunk nézőterét, mely egész es­tén át tüntető tapsokkal honorálta a mű­kedvelők remek játékát. Ezen est „A Gyurkovits leányok" elő­adásával telt be. Túlzás nélkül mondjuk, hogy ezen alkalommal nem műkedvelőket, hanem a szó szoros értelmében véve ruti­nirozott szinész talentumokat láttunk a szín­padon. Kiváló tetszésben részesült Koritscho­ner Margit, ki az ezredesné szerepében bril liro^ott. Sok vidéki színigazgató büszke le­hetne, ha Katinka szerepét ily kvalitású színésznővel tölthetné be. Ugyanezt mond­hatjuk Gelger Editről, ki Mici szerepében felülmúlt minden várakozást. Sikkes megje­lenése, rendkívül kellemes organuma és sze­repének teljes átérzése biztosította azon tüntető tapsokat, melyben részesült. A marna szerepében Vikár Böske remek alakítást nyújtott. Rendkívül kedves és hercig volt Polonyi Mariska nemkülönben Hammer Mici. A többi leán) ok szerepében Haupt Mici, Zsilinszky Valéria és Margitka ügyeskedtek. A férti szereplők között dr. Adorján Gyula Horkay es Nyárády János az ezredes sze­repében kiváló játékot produkáltak. Nem műkedvelőktől de még professionáris sziné széktől sem lehetett volna különbet kívánni. Igen ügyes volt továbbá Saáry Tibor a kép­visriő szerepben. Kisebb szerepeikben Vegh István, Pósn Béla és Balogh Imre igen jók voltak és az est sikerében osztozkodtak. Az előadás kitűnő és kifogástalan rendezéséért Körmendy Bélát kiváló dicséret illeti meg. Előadás után a közönség nagy része a Griff szálló nagytermében társasvacsorára gyűlt egybe,- melynek végeztével a fiatalság ráncra kerekedett és folyt a tánc reggeli 5 óráig oly kedvvel és animóval, melyet rit­kán volt alkalmunk tapasztalni. A társasestélyen a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok : Bermüller Alajosné, özv. Blau Samuiié, Bencellits Erzsi, Bottka Je­nőné, Fürst Sándorné, Faragó Jánosné, Ga­lamb Józsefné, Horváth Lajosné, Havas Gá­borné, dr. Hoffner Sándorné, Hanauer Zol­tánné, Hammer Károlyné, Jakabházy Ist­vánné, Jákói Gézáné, Kovács Kálmánné, dr. Körös Endréné, dr. Koritschoner Lipótné, dr. Kende Ádámné, Karlovitz Adolfué, Kör­mendy Béláné, özv. Kovács Antalné (Kapu­vár), Kis Józsefné, Mayer Lajosné (P. Gyí móthj, dr. Nagy imrené (P.-Kováesi), Po­lönyi Gyuláné, Rosenfeld Sámuelné, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Seregély Gyu­láné (Mezőlak)), Tar Gyuláné, dr. Weltner Sándorné, Wajdits Károlyné, özv. Vikár Kálmánné. Leányok: Antal Ella (Komárom), Ber­müller Magda, Bottka Emma és Mici, Gel­ger Edith, Galamb Laura, Hammer Mici, Haupt Elza és Mici (Sopron), Hlatky Ida, Jakabházy Gita (Felső Törk), Kis Ilonka, Koritschoner Margit, Kokas Hilda. Kis Vilma, Kluge Matild, Nagy Gizi (P.-Kovácsi), Pentz Anna, Polonyi Mariska. Rosenfeld Irén, Vi­kár Nelly, Vikár Böske, Wajdits Ilonka. KARCZOLAT­a m~CLl-b .txé tzr-őIL­Miről is szólhatna a heti krónika, mint a jubiláris szinielőadásokról, melyet a Jókai kör két esíén át íMidezett színházunkban. Mindkét e.-tén a műkedvelők oly rekordot értek el, amelyre mi csak azt mondhatjuk, amit a mádi zsidó szokott volt mondani, hogy „zűss". A dicshimnuszok egész ariadne fona­lára volna szükség, ha a jubiláris színielő­adások minden egyes részleteit a krónika részére megörökíteni akarnám, de mind azonaltal amennyire lehetséges szűk keret­ben igyekezni fogok az estélyek egyes ki­magasló epizódjait „generálshaft" nélkül kitüntetni. Az első estre el lehet mondani, hogy „poutpurri" műsorral rendelkezett. A mű­kedvelői tisztség minden ágazatának kiju­tott a szereplésből. Zeneszám, prológ, élő­kép, ének és színielőadás összes változatai­ban gyönyörködött és szórakozott közönsé­günk. Annyi taps és kihívás volt színhá­zunkban, hogy egy rendes sziniidényt is eltarthattak volna belőle. De meg is érde­melték nemcsak a közreműködők, de a ren dezők is. Rendezőket jelzek, mert minden egyes műsorszámnak külön rendezője volt. Azt hiszem, hogy nem lépem tul a krónika határkörét, ha ez alkalommal, ha Clionak szánt följegyzéseimet a közhangu­lattal egyeztettem Össze. A közhangulat ugyanis azt hangoztatta, hogy ezen estély „piece de ressistance"-ját az énekszámok dominálták, melyek valósággal tüntetés számba mentek és az egész közönséget ex­tázisba hozták. Ez volt a közhangulat, meg­jegyzem azonban, hogy ez a hangulat nem befolyásolta az estély egyebb műsorszámait és ennek konstatálását 'nem ezek rovására említem meg a krónikában. A második estélyen ugyanazon díszes társaság ugyancsak az előző estély hangu­latával jelent meg. Ez már nem volt „egy­veleg" műsoru, hanem „solo" színielőadás. Ennél a szinielőadásnál még a legsötétebb szemüvegen át néző színikritikusnak is ki­rózsásodott volna a szemüvege és műked­velőinket hivatásos színészeknek nézte volna. Szükségtelen talán azt is megemlíteni, hogy taps és kihívás „quantum satis" volt. Most jut eszembe, hogy ezen estélynek is volt némi egyveleg ize, amenyiben a színielőadás után a közönség túlnyomó ré­sze a Griff-szálló nagytermébe vonult be és ott társasvacsorázott. Ez volt a műsor második száma, melyet asztalbontás után egy harmadik követett az elmaradhatlan tánc. Az hírlett, hogy ez alkalommal Kar­neval herceg is ünnepélyesen bevonul ud vartartartásával, de Ó fensége az utolsó pillanatban máskép intézkedett. Tekintve, hogy a társasvacsora hosszú létre lett eresztve és a tánc is későn vette kezdetét Karneval herceg az ünnepi bevonulását a Tulipán estélyre halasztotta el és ez alka­lommal csak inkognító volt jelen az esté­lyen — úgymond a helyzet szondirozására. 0 fenségének volt alkalma sok mindent lát ni és hallani és igy a tulipán estélyen való ünnepélyes bevonulása és udvartartásának kijelölése' sok érdekes momentunokra fog kiterjeszkedhetni. Ugyancsak ez alkalommal lesz ama bizonyos „Kiáltvány" kihirdetve, mely — mint hivatalosan értesülök — szá­mos kitüntetést tartalmaz. karneval herceg különben inkognitójá­ban és kitűnően érezte magát, számos höl­gyet és urat megszólítással megtisztelt, cerc­let is tartott es azzal búcsúzott el a társa­ságtól, hogy a Tulipán estélyen a hivatalos : Viszontlátásra 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sok cson­ton rágódik. Az hirlik, hogy Pápa városának a hu­sus fazekakbvil nagyon kevés jutott. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnknek a jubiláris társasvacsorán so­kan udvaroltak. Az hirlik, hogy a polgármester valami uj dolgot szorongat a kezében. (Még nem dörzsképes. Szedő). Az hirlik, hogy a rendőrségnél nagy­mosásra készülnek. Az hirlik, hogy a villamos telepen nemcsak üzem- hanem személyi zavarokat is bolygatnak. Az hirlik, hogy a jubiláris színielőadá­sok első estélyén a „hang" dominált. Az hirlik, hogy a jubiláris szinielőadá­sodik estélyén az „orgánum" aratott fényes sikert. Az hirlik, hogy a jubiláris táncesté­lyen néhány par erősen indult. Az hirlik, hogy a jubiláris táncesté­lyen boszton versenyt tartottak. Az hirlik, hogy a jubiláris táncesté­lyen egy fiatal ember vesztett párját siratta. Az hírlik, hogy Gergelyi községben borbély tanfolyamot rendeznek. Az hirlik, hogy N.-Szalókon egy név­napi estélyen a kislődi himnuszt énekelték. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője csak példának okáért alszik.

Next

/
Thumbnails
Contents