Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-20 / 3. szám

Az estély egy „Ünnepi nyitány"*nyal vette kezdetét, melyet a szerző Gáthy Zoltán személyesen vezényelt. A nyitányt egy műkedvelő zenészekből álló gárda remek kivitelben és precízen adta elő, melyből ki is jutott nekik bőven a tapsból. Ezt követte dr. Körös Endrének ez alkalomra irt „Prolog"-jn, melyet Ölé Sándor nagy hntassal adta elő. A tapsok elhangzása után egy káprázatos élőképben „Hódolat Tháliának" volt alkalmuk gyönyörködni, melyet Herz Dávid rendezett és Amelyet a közönség zajos tapsaira több ízben kellelt bemutatni. Az élőképet ábrázolták : Kakas Hilda Melinda : Karlovitz Adolftié Dili: Polonyi Mariska, Finum Rózsi: Körmendy Béláné. Iluska: Kis Ilonka, Alézia, bíba: Rosenfeld Irénke, Gésa: Koritschoner Margit, Lili: Bottka Mici. Kháriszok: Zsi linszky Valérka és Margitka, Bánk bán; Galambos János, Ocskay brigadéros; Varga Dezső. Kukorica János; Seefranz Sándor Plinchard: Szombathely István, Cigány: Sáhó János. Rövid időközben újra felgördült a függöny és „Megjött a papa" cimü egyfelvonásos vígjáték előadásában gyönyörködtünk, melyben Galamb Laura nagy színészi talentumát érvényesítette. Kedves játéka és szerepének teljes átérzése biztosította részére azon tüntető tapsokat melyben részesült. Méltó partnerje valt Oöbel Károly, ki szerepét ügyes pointirozással játszta. Igen ügyes volt Sándor Pál a pa >a szerepében nemkülönben sikkes volt Hányt Mici a szobaleány kis szerepében. A darab kitűnő rendezése dr. Körös Endre szakértelmét igazolta. Ezután következett az est fénypontja, Havas Gáborné éneke. Már előkelő megjelenését valóságos tapsviharral fogadták és tisztelői által felnyújtott remek virágállványt méltán kiérdemelte. Kellemesen csengő és behízelgő hanggal rendelkezik és előadása művészi nivon áll. Ének számaival valósággal elbűvölte a közönséget és bar a műsoron négy ének számmal szerepelt a közönség meg megujuló tüntető tapsoknak engrdve még két dalt énekelt zugó tapsok kiséretében. Kis Vilma zongorákisérete csak emelte az énekszámok fenomenális sikerét. Az estély műsorát „A betörő" cimü egyfelvonásos vígjáték előadása fejezte be, melyben Wajdits Ilonka fényes tanújelét adta színpadi rutinjának. A férfi szerepeket Pósa Béla és Szombathy István igen ügyesen adták. Pentz Anna a komorna és Keresztes Béla a kapus szerepében az előadás méltó keretébe beváltak. Az előadás Hanauer Zoltánné kitűnő rendezése mellett folyt le. Ezzel az első estély befejezést nyert. A második est. Az előző est fényes sikerének hatása alatt ugyanazon díszes közönség töltötte meg színházunk nézőterét, mely egész estén át tüntető tapsokkal honorálta a műkedvelők remek játékát. Ezen est „A Gyurkovits leányok" előadásával telt be. Túlzás nélkül mondjuk, hogy ezen alkalommal nem műkedvelőket, hanem a szó szoros értelmében véve rutinirozott szinész talentumokat láttunk a színpadon. Kiváló tetszésben részesült Koritschoner Margit, ki az ezredesné szerepében bril liro^ott. Sok vidéki színigazgató büszke lehetne, ha Katinka szerepét ily kvalitású színésznővel tölthetné be. Ugyanezt mondhatjuk Gelger Editről, ki Mici szerepében felülmúlt minden várakozást. Sikkes megjelenése, rendkívül kellemes organuma és szerepének teljes átérzése biztosította azon tüntető tapsokat, melyben részesült. A marna szerepében Vikár Böske remek alakítást nyújtott. Rendkívül kedves és hercig volt Polonyi Mariska nemkülönben Hammer Mici. A többi leán) ok szerepében Haupt Mici, Zsilinszky Valéria és Margitka ügyeskedtek. A férti szereplők között dr. Adorján Gyula Horkay es Nyárády János az ezredes szerepében kiváló játékot produkáltak. Nem műkedvelőktől de még professionáris sziné széktől sem lehetett volna különbet kívánni. Igen ügyes volt továbbá Saáry Tibor a képvisriő szerepben. Kisebb szerepeikben Vegh István, Pósn Béla és Balogh Imre igen jók voltak és az est sikerében osztozkodtak. Az előadás kitűnő és kifogástalan rendezéséért Körmendy Bélát kiváló dicséret illeti meg. Előadás után a közönség nagy része a Griff szálló nagytermében társasvacsorára gyűlt egybe,- melynek végeztével a fiatalság ráncra kerekedett és folyt a tánc reggeli 5 óráig oly kedvvel és animóval, melyet ritkán volt alkalmunk tapasztalni. A társasestélyen a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok : Bermüller Alajosné, özv. Blau Samuiié, Bencellits Erzsi, Bottka Jenőné, Fürst Sándorné, Faragó Jánosné, Galamb Józsefné, Horváth Lajosné, Havas Gáborné, dr. Hoffner Sándorné, Hanauer Zoltánné, Hammer Károlyné, Jakabházy Istvánné, Jákói Gézáné, Kovács Kálmánné, dr. Körös Endréné, dr. Koritschoner Lipótné, dr. Kende Ádámné, Karlovitz Adolfué, Körmendy Béláné, özv. Kovács Antalné (Kapuvár), Kis Józsefné, Mayer Lajosné (P. Gyí móthj, dr. Nagy imrené (P.-Kováesi), Polönyi Gyuláné, Rosenfeld Sámuelné, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Seregély Gyuláné (Mezőlak)), Tar Gyuláné, dr. Weltner Sándorné, Wajdits Károlyné, özv. Vikár Kálmánné. Leányok: Antal Ella (Komárom), Bermüller Magda, Bottka Emma és Mici, Gelger Edith, Galamb Laura, Hammer Mici, Haupt Elza és Mici (Sopron), Hlatky Ida, Jakabházy Gita (Felső Törk), Kis Ilonka, Koritschoner Margit, Kokas Hilda. Kis Vilma, Kluge Matild, Nagy Gizi (P.-Kovácsi), Pentz Anna, Polonyi Mariska. Rosenfeld Irén, Vikár Nelly, Vikár Böske, Wajdits Ilonka. KARCZOLATa m~CLl-b .txé tzr-őILMiről is szólhatna a heti krónika, mint a jubiláris szinielőadásokról, melyet a Jókai kör két esíén át íMidezett színházunkban. Mindkét e.-tén a műkedvelők oly rekordot értek el, amelyre mi csak azt mondhatjuk, amit a mádi zsidó szokott volt mondani, hogy „zűss". A dicshimnuszok egész ariadne fonalára volna szükség, ha a jubiláris színielőadások minden egyes részleteit a krónika részére megörökíteni akarnám, de mind azonaltal amennyire lehetséges szűk keretben igyekezni fogok az estélyek egyes kimagasló epizódjait „generálshaft" nélkül kitüntetni. Az első estre el lehet mondani, hogy „poutpurri" műsorral rendelkezett. A műkedvelői tisztség minden ágazatának kijutott a szereplésből. Zeneszám, prológ, élőkép, ének és színielőadás összes változataiban gyönyörködött és szórakozott közönségünk. Annyi taps és kihívás volt színházunkban, hogy egy rendes sziniidényt is eltarthattak volna belőle. De meg is érdemelték nemcsak a közreműködők, de a ren dezők is. Rendezőket jelzek, mert minden egyes műsorszámnak külön rendezője volt. Azt hiszem, hogy nem lépem tul a krónika határkörét, ha ez alkalommal, ha Clionak szánt följegyzéseimet a közhangulattal egyeztettem Össze. A közhangulat ugyanis azt hangoztatta, hogy ezen estély „piece de ressistance"-ját az énekszámok dominálták, melyek valósággal tüntetés számba mentek és az egész közönséget extázisba hozták. Ez volt a közhangulat, megjegyzem azonban, hogy ez a hangulat nem befolyásolta az estély egyebb műsorszámait és ennek konstatálását 'nem ezek rovására említem meg a krónikában. A második estélyen ugyanazon díszes társaság ugyancsak az előző estély hangulatával jelent meg. Ez már nem volt „egyveleg" műsoru, hanem „solo" színielőadás. Ennél a szinielőadásnál még a legsötétebb szemüvegen át néző színikritikusnak is kirózsásodott volna a szemüvege és műkedvelőinket hivatásos színészeknek nézte volna. Szükségtelen talán azt is megemlíteni, hogy taps és kihívás „quantum satis" volt. Most jut eszembe, hogy ezen estélynek is volt némi egyveleg ize, amenyiben a színielőadás után a közönség túlnyomó része a Griff-szálló nagytermébe vonult be és ott társasvacsorázott. Ez volt a műsor második száma, melyet asztalbontás után egy harmadik követett az elmaradhatlan tánc. Az hírlett, hogy ez alkalommal Karneval herceg is ünnepélyesen bevonul ud vartartartásával, de Ó fensége az utolsó pillanatban máskép intézkedett. Tekintve, hogy a társasvacsora hosszú létre lett eresztve és a tánc is későn vette kezdetét Karneval herceg az ünnepi bevonulását a Tulipán estélyre halasztotta el és ez alkalommal csak inkognító volt jelen az estélyen — úgymond a helyzet szondirozására. 0 fenségének volt alkalma sok mindent lát ni és hallani és igy a tulipán estélyen való ünnepélyes bevonulása és udvartartásának kijelölése' sok érdekes momentunokra fog kiterjeszkedhetni. Ugyancsak ez alkalommal lesz ama bizonyos „Kiáltvány" kihirdetve, mely — mint hivatalosan értesülök — számos kitüntetést tartalmaz. karneval herceg különben inkognitójában és kitűnően érezte magát, számos hölgyet és urat megszólítással megtisztelt, cerclet is tartott es azzal búcsúzott el a társaságtól, hogy a Tulipán estélyen a hivatalos : Viszontlátásra 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sok csonton rágódik. Az hirlik, hogy Pápa városának a husus fazekakbvil nagyon kevés jutott. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek a jubiláris társasvacsorán sokan udvaroltak. Az hirlik, hogy a polgármester valami uj dolgot szorongat a kezében. (Még nem dörzsképes. Szedő). Az hirlik, hogy a rendőrségnél nagymosásra készülnek. Az hirlik, hogy a villamos telepen nemcsak üzem- hanem személyi zavarokat is bolygatnak. Az hirlik, hogy a jubiláris színielőadások első estélyén a „hang" dominált. Az hirlik, hogy a jubiláris szinielőadásodik estélyén az „orgánum" aratott fényes sikert. Az hirlik, hogy a jubiláris táncestélyen néhány par erősen indult. Az hirlik, hogy a jubiláris táncestélyen boszton versenyt tartottak. Az hirlik, hogy a jubiláris táncestélyen egy fiatal ember vesztett párját siratta. Az hírlik, hogy Gergelyi községben borbély tanfolyamot rendeznek. Az hirlik, hogy N.-Szalókon egy névnapi estélyen a kislődi himnuszt énekelték. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője csak példának okáért alszik.