Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-09 / 23. szám

uum KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R SV1 I N könyvkereskedésében. (IBt, Nem megszólalási viszketegségböl, hanem közügyeink iránti ügyszeretetéből kifolyólag kénytelenek vagyunk a már annyira hangoztatott vármegyei gyámság káros következményeit újólag felszinre hozni. Igenis kötelességünk ezt szóvá tenni. A szomorú tapasztalatok, melyek a törvényhatósági gyámság hatása alatt városunk rovására észlelhetők, teszik kötelességünkké, hogy ez érdemben újra felszólaljunk és fel fogunk szólalni mindakkor, amidőn közügyeink rovávására ujabb és ujabb gátot látunk ezen vármegyei gyámság miatt. Lehet, hogy rekrimiváciokba bocsáltkozunk, de ezt megengedhetőnek tartjuk, mert a jő ügy érdekében teszszük. Ml ezt a gyámságot eddig csak tűrtük, de utóbbi időben már a helyzet tűrhetetlenné kezd válni. Valósággal nyögjük már ezen gyámságot és mondhatjuk, hogy számos tervbe vett közügyeinknek kerékkötője volt és jelenleg is az. Tudjuk, hogy honnan fuj a szél ; és ez serkentsen bennünket arra, hogy ezen gyámság alól, minél hamarabb 1 megszabaduljunk. Veszprém városa féltékeny szemmel nézi minden egyes törekvésünket és iparkodik ezt tőle telhetőleg ellensúlyozni. Veszprém városának ezen testvéri szeretetéről a vármegye is ha nem is közvetve de közvetlenül ki veszi a részét. Alig múlik el hét, hogy a vármegyétől ne kapnánk oly rendeleteket és utasításokat, melyek határozottan megnehezítik városi közigazgatásunk menetét. Ez ellen csak ugy védekezhetünk, ha önálló törvényhatósági várossá alakulunk. De máskülönben is számos érveket tudnánk felsorolni melyek a vármegyei gyámság következtében kerékkötői voltak városunk haladásának és fejlődésének és ha nem is dűltek dugába a tervek és egyes üdvös eszmék, de mindenesetben meglasitotta és megnehezítette az eljárást ezen gyámság, amit csakis közügyünk rovására kell betudnunk. Nagyon jól tudjuk, hogy közügyeink elintézésénél az előirt formaságokat mellőznünk nem lehet. De ezen formalitásokhoz való merev, túlságos ragaszkodás nemhogy előmozdítaná, de hátráltatja a közügyet. Sajnos, utóbbi időben ezen vármegyei gyámság miatt városunk közügye sok anyagi áldozatokat követelt. De nemcsak anyagi kárunkat okozta, hanem ezáltal közügyeink elintézése csigalépésekkel halad előre s nem ritkán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátot. Megesik, hogy míg egyrészről a városi hatóság erélylyel sürgeti bizonyos ügyek rendbehozását és jóváhagyását, másrészről a megyei hatóság a formasághoz merev, görcsös ragaszkodás és esetleg lassúság ugy mondjuk közönye által ujabb és ujabb akadályoTÁKCZA. Az, ami támad... az, ami elrepül. Az őszi nap egész kévéje áradt be a kastély góthstilü ablakán. Bearanyozta az öreg Darieux grófné hajdan szőke, ma már hófehér fejét. Az étteremből jött ki. Letelepedett megszokott helyére, a nagyon ódivatn karosszékbe s amig a társalgónéja kiszolgált ;, a fekete kávéját, elhaló szemei bágyadt mosolyával — kimondhatatlan szeretettel nézte unokáját, az atléta-termetű, deli huszárkapitányt. A társalgónő kiment. A kapitány szomorúan nézte czigarettje felszálló, kék füstjét. — Tomim ! Jöjj, mond el nekem a szived bánatát. Az arczodról látom, hogy fáj a szived. Ne titkold azt el egyetlen jóbarátod, a nagyanyád előtt. A kapitány odatelepedett a nagyanyja lábai elé helyezett zsámolyra s fejét az öreg asszony ölébe hajtotta : — Mamám, szerelmes vagyok ! (— Ez az, ami támad ... ez az, ami elrepül, —• sóhajtott, az öreg asszony, — ez az én mesém.) — Nem, mamám, ez nem repül el. Te azt akarod, hogy házasodjam meg, hogy vegyem el, akit szeretek, de hát légy itélőbirája: kit szeretek én, és ha szeretek valakit, élhetem-e az után, amit elkövettem ? — Mamára, szerelmes vagyok, de halálosan | szerelmes ! (— Ez az, ami támad ... ez az, ami elrepül, — gondolta az öreg asszony.) Megsimogatta unokája bodor szőke fejét. — Mond el, kicsi fiam. A kapitány, mintha mondhatatlan fáji dalma volna, fejét odaszorította a nagyanyja térdeire s aztán halkan, alig hallhatólag susogta : g

^

3 — Mamám: . . . Őrült alternatívába kerveredtem. Az öreg asszony a nagy fiu izzó két arczát kicsi kezében fogva kérte : — Kis fiam, mondd hát el a mesédet 1 — Mamám ! .. . Egész életemben nem volt titkom előtted. Beszámoltam minden lépésemről. Te voltál nekem egész családom, amióta apámat, anyámat elvesztettem. Te neveltél. Neked köszönöm az egész életemet, amelyben nem volt csak egyetlenegy hazugság, amit most árulok el — hogy szerelmes vagyok. (— Ez az, arai támad ... ez az ami elrepül! . . .) Akkor jöttem ki a hadapród-iskolából. Egy kicsiny, de nagyon heves, nyári zápor bekergetett a Palais-Royal korridorja alá. Ez volt a fátumom. Ott ismerkedtem meg a villámok és a menydorgések közepette d,André Mimi grófnövel. Mamusora ... a villám volt-e a hibás, vagy a mennydörges, vagy talán maga a jó Isten : a vége mégis Angol Mouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék —--• a legnagyobb kivitelben kaphatók —^ — — Bévész T&jolö d-i"vsLtá,r"CL]cn.áuzái"bsm. DE?átp>ei HTő-ia/tcst. ==