Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-09 / 23. szám

uum KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R SV1 I N könyvkereskedésében. (IBt, Nem megszólalási viszketegségböl, hanem közügyeink iránti ügyszerete­téből kifolyólag kénytelenek vagyunk a már annyira hangoztatott vármegyei gyámság káros következményeit újólag felszinre hozni. Igenis kötelességünk ezt szóvá tenni. A szomorú tapasztalatok, melyek a törvényhatósági gyámság hatása alatt városunk rovására észlelhetők, teszik kötelességünkké, hogy ez érdemben újra felszólaljunk és fel fogunk szólalni mindakkor, amidőn közügyeink rová­vására ujabb és ujabb gátot látunk ezen vármegyei gyámság miatt. Lehet, hogy rekrimiváciokba bo­csáltkozunk, de ezt megengedhetőnek tartjuk, mert a jő ügy érdekében tesz­szük. Ml ezt a gyámságot eddig csak tűrtük, de utóbbi időben már a hely­zet tűrhetetlenné kezd válni. Valóság­gal nyögjük már ezen gyámságot és mondhatjuk, hogy számos tervbe vett közügyeinknek kerékkötője volt és je­lenleg is az. Tudjuk, hogy honnan fuj a szél ; és ez serkentsen bennünket arra, hogy ezen gyámság alól, minél hamarabb 1 megszabaduljunk. Veszprém városa fél­tékeny szemmel nézi minden egyes törekvésünket és iparkodik ezt tőle tel­hetőleg ellensúlyozni. Veszprém városának ezen testvéri szeretetéről a vármegye is ha nem is közvetve de közvetlenül ki veszi a ré­szét. Alig múlik el hét, hogy a várme­gyétől ne kapnánk oly rendeleteket és utasításokat, melyek határozottan meg­nehezítik városi közigazgatásunk mene­tét. Ez ellen csak ugy védekezhetünk, ha önálló törvényhatósági várossá ala­kulunk. De máskülönben is számos érve­ket tudnánk felsorolni melyek a vár­megyei gyámság következtében kerék­kötői voltak városunk haladásának és fejlődésének és ha nem is dűltek du­gába a tervek és egyes üdvös eszmék, de mindenesetben meglasitotta és meg­nehezítette az eljárást ezen gyámság, amit csakis közügyünk rovására kell betudnunk. Nagyon jól tudjuk, hogy közügye­ink elintézésénél az előirt formaságokat mellőznünk nem lehet. De ezen for­malitásokhoz való merev, túlságos ra­gaszkodás nemhogy előmozdítaná, de hátráltatja a közügyet. Sajnos, utóbbi időben ezen vár­megyei gyámság miatt városunk köz­ügye sok anyagi áldozatokat követelt. De nemcsak anyagi kárunkat okozta, hanem ezáltal közügyeink elintézése csigalépésekkel halad előre s nem rit­kán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátot. Megesik, hogy míg egyrészről a városi hatóság erélylyel sürgeti bizo­nyos ügyek rendbehozását és jóváha­gyását, másrészről a megyei hatóság a formasághoz merev, görcsös ragasz­kodás és esetleg lassúság ugy mondjuk közönye által ujabb és ujabb akadályo­TÁKCZA. Az, ami támad... az, ami elrepül. Az őszi nap egész kévéje áradt be a kastély góthstilü ablakán. Bearanyozta az öreg Darieux grófné hajdan szőke, ma már hófehér fejét. Az étteremből jött ki. Letelepedett meg­szokott helyére, a nagyon ódivatn karos­székbe s amig a társalgónéja kiszolgált ;, a fekete kávéját, elhaló szemei bágyadt mo­solyával — kimondhatatlan szeretettel nézte unokáját, az atléta-termetű, deli huszárka­pitányt. A társalgónő kiment. A kapitány szo­morúan nézte czigarettje felszálló, kék füstjét. — Tomim ! Jöjj, mond el nekem a szived bánatát. Az arczodról látom, hogy fáj a szived. Ne titkold azt el egyetlen jó­barátod, a nagyanyád előtt. A kapitány odatelepedett a nagyanyja lábai elé helyezett zsámolyra s fejét az öreg asszony ölébe hajtotta : — Mamám, szerelmes vagyok ! (— Ez az, ami támad ... ez az, ami elrepül, —• sóhajtott, az öreg asszony, — ez az én mesém.) — Nem, mamám, ez nem repül el. Te azt akarod, hogy házasodjam meg, hogy vegyem el, akit szeretek, de hát légy itélő­birája: kit szeretek én, és ha szeretek va­lakit, élhetem-e az után, amit elkövettem ? — Mamára, szerelmes vagyok, de halálosan | szerelmes ! (— Ez az, ami támad ... ez az, ami elrepül, — gondolta az öreg asszony.) Meg­simogatta unokája bodor szőke fejét. — Mond el, kicsi fiam. A kapitány, mintha mondhatatlan fáj­i dalma volna, fejét odaszorította a nagyanyja térdeire s aztán halkan, alig hallhatólag su­sogta : g ^ 3 — Mamám: . . . Őrült alternatívába kerveredtem. Az öreg asszony a nagy fiu izzó két arczát kicsi kezében fogva kérte : — Kis fiam, mondd hát el a mesédet 1 — Mamám ! .. . Egész életemben nem volt titkom előtted. Beszámoltam minden lépésemről. Te voltál nekem egész csalá­dom, amióta apámat, anyámat elvesztettem. Te neveltél. Neked köszönöm az egész életemet, amelyben nem volt csak egyetlen­egy hazugság, amit most árulok el — hogy szerelmes vagyok. (— Ez az, arai támad ... ez az ami elrepül! . . .) Akkor jöttem ki a hadapród-iskolából. Egy kicsiny, de nagyon heves, nyári zápor bekergetett a Palais-Royal korridorja alá. Ez volt a fátumom. Ott ismerkedtem meg a villámok és a menydorgések közepette d,André Mimi grófnövel. Mamusora ... a vil­lám volt-e a hibás, vagy a mennydörges, vagy talán maga a jó Isten : a vége mégis Angol Mouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék —--• a legnagyobb kivitelben kaphatók —^ — — Bévész T&jolö d-i"vsLtá,r"CL]cn.áuzái"bsm. DE?átp>ei HTő-ia/tcst. ==

Next

/
Thumbnails
Contents