Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-20 / 3. szám

is foglalkozott, eloszlatná ezen felhangzott panaszokat és mint mondani szokás egy csapással két legyet fognánk. Meg volna oldva a városház kibővítése kérdése és a pápai takarékpénztár által létesítendő monumen tális épület felépítése. A megoldás kérdésében lehet, hogy rekrimínációkba esünk, de a jó ügy érdekében tesszük ezt mindaddig, míg ezen kérdés megoldást nyer. A pápai takarékpénztár háza — mint szomszédos épülete a városhá zának, átengedtetnék bizonyos méltányos összegért Pápa városának és a takarékpénztár igazgatósága egy más helyen telket vásárolna — mondjuk, ahol jelenleg a Nenbauer utóda vaskereskedése van — és ott egy az intézethez méltó monumentális épülettel gazdagítaná városunkat, Ezen tervvel mint halljuk már foglalkozott az igazgatóság, de hogy miért maradt csak terv, azt valóban nem tudjuk megérteni és ép ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy ezen városház kibővítése kérdését újra napirendre tegyük és a terv megvalósítását forcirozzuk. Az általános közérzületnek vélünk kifejezést adni, midőn az igazgatóságnak és mindenkinek, kik ezen üdvös eszme létrehozását elősegítik, már jó eleve a legnagyobb elismerésse

1 adózunk. Mert tény az, hogy első sorban a pápai takarékpénztár van hivatva, több ily elhangolt kérdést magáévá tenni és a hagyató vállalkozási szellemet városunkban fejleszteni. Egyelőre nincs mit mondanunk e kérdésben, de reméljük, hogy Pápa város hatósága, tervünket megsziveli és a fennfogó tervet megbeszélés tárgyává fogja tenni a pápai takarékpénztár igazgatóságával. Városunk érdeke határozottan követeli, hogy a városháza kibővítessék és annak érdekében a szükséges lépések a leg rövidebb idő alatt megtétessenek. Itt van az alkalom erre, tessék foglalkozni ezzel az ődvös eszmével. A kenderkikészitő-gyár érdekében, Városunkban mint már említettük a már egy ízben elejtett kenderkikészitögyár létesítése egy ujabbi mozgalom folytán felelevenítetett. Az ez érdemben megtartott értekezleten ugyanis elhatároztatott, hogy a kenderkikészitö-gyárat Pápán szövetkezeti utón létesitik és a kendertermeí lésre a gazdaközönség figyelmét felhívják és egyben a gyár létesítésére szükséges termelő földet biztosítják. A kendertermelésre vonatkozólag vettük ezen szakcikket, melyet aktuáli| tásánál fogva egész terjedelmében közöljük és gazdaközönségüuk figyelmét különösen felhivjuk : Hazánk ipari fejlődésének egyik legörvendetesebb és biztató jelének tartom azon körülményt, hogy az utóbbi években létesített ipari vállalkozások között ugy számra mint tőkebefektetésre nézve a kender és len-kikészitő és az e termékeket feldolgozó gyá»*ak az elsők között állanak. Ipari vállalkozóink helyes és egészséges érzékére vall, de egyúttal hazánk iparfejlesztési mozgalmának élén álló vezetőink céltudatos, éleslátással körültekintő munkásságának eklatáns bizonyítékát nyújtja e tény, mert amíg gazgaságilag sajnos olyannyira függő helyzetben vagyunk, rendkívül fontos dolog, ho^y ha az iparfejlesztés terén megindulunk, nagyobb mérvben csakis oly iparágak talajára lépjünk, a melyek minden körülmények között függetlenithetők azon törekvésektől, amelyek ipari haladásunknak mindé.íképeu gátat vetni igyekeznek. Ezen mindenekelőtt mérlegendő szempontot előre bocsátva, elsősorban a kender- és len-ipar az, a mely ugy a hazai, mint világpiaci helyzetet tekintve, hazánkban a legnagyobb fellendülésre tarthat számot. Az ország nagy részében a talaj és éghajlati viszonyok a kender és len termelésére rendkívül előnyösek. Fejlett kendertermelésünk a világpiacon kedvelt, kiváló minőségű anyagot produkál, amelyett sok tekintetben nem csak az orosz, hanem az olasz kenderrel szemben is előnyben részesítenek, és ha itt ott panaszt hallunk a magyar kenderre, az csaknem kivétel nélkül oda konludál, hogy nem eléggé nagy és egyöntetűen megmunkált mennyiségek kerülnek kivitelre. A világpiacon tehát többet kérnek a terményeinkből, a melyeknek kelendőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy összes kikészítő gyáraink egész évi termeivényét exporteurők és külföldi gyárosok mindjárt az évad elején lekötötték, amely körülmény szintén hozzájárult a belföldi kellett lennie, mert Csabayné is olyanformát emlegetett. Persze az ilyen szemérmes liatal leány nem mutogathatja azt. Sőt mikor már eljegyzett. menyasszonya lett Tar Bélának, még akkor is oly hideg és taitózkodó maradt. Csabayné azonban megnyugtatta Tar Bélát: Az ilyenekből válnak a legjobb aszszonyok. A leány előtt viszont a vőlegényt dicsérték : — Derék ember. Jó dolgod lesz nála. Most már nyakra főre siettek Csabayék. Azt a kis kelengyét hamar összeütötték. Ilyen szegény árva leánynak nem sok kell. Aztán hiszen van Tar Bélának mindene még az első feleségétől, nem szükséges oda a házhoz vinni semmit. Az esküvő előtt azonban egy kis baj támadt. A Tar Béla apósa, az első asszonynak az atyja, nagyon dühös lett, hogy a veje újra házosodik. Kijelentette, hogy tőle többé egy fiiért sem kap az a félbolond, akinek negyvennégy éves korában sem nőtt be a fejelágya s orránál fogva hagyja magát vezetni. Az öreg ur dühöngést? meghökkentette Tar Bélát. De már nem lehetett visszalépni. Mit mondana a világ ? Mit mondanának Csabayék? Csak nem fog attól a vén embertől megijedni ? Nem gyerek ő, akinek parancsolni lehet. Mindamellett kissé mégis elszontyolodott állapotban ment az esküvőre. Az a pénz, amit az apósától évenkínt kapott, hiányozni fog neki. Hát hiszen megélni megélhet a fizetéséből is, de annak az ezer forintnak a hiját megfogja érezni s ez a gondolat nagyon lehangolta. Semmiképp sem bírt jókedvre derülni. S mialatt az anyakönyvvezetőtől a templomba mentek, azon járt az esze, hogy talán mégis ostobaság ez, amit elkövetett. Tulajdonképp mi a mennykőért áldozta föl szabadságát, kényelmét s miért vette nyakába ezt a fagyos szentet, aki csak kárt és alkalmatlanságot szerez neki ? A menyegző vacsora sem esett jól a boldog embernek. Néhány pohár pezsgő kissé fölmelegítette ugyan s azt gondolta magában: már úgyis késő busulni. Nem mentek nászútra. Tar Béla nem tudotí volna mit csinálni heteken át egyedül ezzel a nővel. Miről beszéljenek egymással V Csókolózni mindig nem lehet. S nincs is rá kedve az embernek, ha látja, hogy a másiknak sincs kedve. Itthon legalább a hivatal elfoglalja az embert, az asszonyt meg a háztartás. Nem lógnak folyvást egymás nyakán. A háztartással nagyon buzgón foglalkozott a fiatal asszony. Hogyne, mikor most saját háztartása van : Saját konyhája, saját bútorai, saját cselédjei. Nem

; kell másokat kiszolgálnia, őt szolgálják ki. O rendelkezik, ő parancsol, uzt tehet, ami neki tetszik. Sápadt arcza kissé megelevenedett, fénytelen szemeibe sugár lopódzott. — Nézze, hogy megszépült ez a maga kis felesége, — mondta Tar Bélának Csabayné. Tar látta, de nem érteit. Mi mozdulhatott meg ennek a csöndes, fagyos teremtésnek a lelkében ? Bizonyos, hogy nagyon megváltozott, de Csabaynénak nem nagyon örömére. Bezzeg, most már nem oly alázatos, kezet sem csókol s egészen ugy viseli magát, mintha egyforma volna Csabaynéval. — A szemtelen hálátlan, teremtés ! Az elkeseredett úriasszony igazon nem tudja, mit mondjon. Vele akar vetélkedni ez a beke ? Talán még tál is akar tenni rajta. Olyan drága ráhukat csináltat, hogy Csabaynénak sincs különb s olyan bútorokat vásároltat azzal az oktondi urával, hogy elhomályosítja a Csabayné szalonját. — Szeretném tudni, hogy miből telik, — mérgelődött Csabayné. No hát bizony, ezt Tar Béla maga sem tudta volna megmondani, elég fejtörest is szerzett neki; de ha az asszony valamit akart, nem tudta a férje azt mondani: nincs, nem lehet. Az a hideg tekintet, az a csöndes nyugodt beszéd szinte megbénította Tar Bélát. Nem lehetett ezzel az asszynnyal szembeszállni. Ez sohasem követelt, sohasem indulatoskodott, sohasem panaszkodott. Mindaz, amit kívánt, olyan természetes volt, mintha nem is lehetne másképp. Az első év vége felé már látta ugyan Tar Bála, hogy ez igy nem mehet tovább. Néhány szóval meg is próbálta, hogy segítsen a dolgon :