Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-20 / 3. szám

ELÜFtZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : ?Q£LAT8ÉÍ£ wbiüyes. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R ffl I N könyvkereskedésében. FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP KÖZERDEKU A városház kérdése. Nem uj téma amiről szólni ki" vánunk. Több izben hangoztattuk, hogy városházunk helyiségei szűknek bizonyulnak és hogy ezen kérdéssel újólag foglalkozzunk, tesszük azt azért mert tudvalevő dolog, hogy városunk képviselőtestülete számos képviselő vei szaporodott és városházunk tanácsterme már az eddigi helyzetnek sem felelt meg, igy tehát aktuálitásánál fogva újólag szóvá kell tennünk városházunk kibővítését. Senki sem tagadhatja, hogy alig van vidéki város, mely olyan rohamosan haladna a korral, mint Pápa városai. Nálunk utóbbi időben miu den üdvös ügyet lelkesen felkarolnak ugy a város atyái, mint annak szá mottevő polgárai. Nem az ' optimista felfogás mondattja azt to'lunkba, mert elismert tény, hogy Pápa városa az utóbbi időben minden lehető anyagi áldozatot nem kiméi, hogy a modern városokat a haladás terén kövesse. Mostanában a városház kibővítése foglalkoztatja a város intéző férfiait. Ez a kérdés már nagyon is a körmünkre égett, mert egy impozáns városház mintegy kiáltó jele annak, hogy milyen műveltségi fokon áll a város társadalma. A közigazgatás kiinduló pontja a városház és azért méltán büszke Győr város az ő nagyszabású városházára. Mi nem tehetjük azt, hogy olyan nagy áldozattal épitsünk egy uj vá rosházát, de igenis kötelességünk az, hogy a meglevő és szűknek, kényelmetlennek bizonyult várnsházunkat kibővitsük. A mostani városház épülete nem felelhet meg a feladatának. Derék polgármesterünk első sorban már hónapok ötre töprenkedik, hogy miként lehet az égető kérdést megoldani. Már pedig ez égető kérdés. Tessék csak benézni a városi adópénztár helyiségébe, azt kell tapasztalnunk, hogy a városi közpénztár helyiségei olyan ósdiak és kényelmetlenek, hogy a városháza kibővítése már csak hónapok kérdése lehet, nemcsak kényelmi, de egészségi szempontból is, ugy a hivatalnoki karra, mint a közönségre nézve. Városházunk kibővítésére több tervvel foglalkoztak már, de mindezen tervek ugy látszik dugába dőltek és marad a régi tűrhetetlen állapot a városházánál. A felhozott érvek késztetnek újólag ezen kérdést felszínre hozni és a már több izben hangoztatott üdvös tervet a városi hatóság figyelmébe ajánlani, mely terv véleményünk szerint realizálható és ezzel nemcsak a városházunk kibővítése kérdését, de egyszersmind egy ujabb monumentális épület nyerését eredményezné. Benfentes körökben általánosan hangoztatják, hogy a pápai takarékpénztár jelenlegi helyiségei szűkek és nem felelnek meg azon követelményeknek, — melyek ezen intézet presztízsét vannak hivatva előmozdítani. Jelenlegi tervünk, mellyel mint halljuk, már az intézet igazgatósága c^ TÁKCZA. ^o Házasitás. Tar Béla már két év óta volt özvegy s talán ugy is maradt volna, ha aí a sok jó ismerős, főképp az asszony-féle békét hagy neki. De egyre nógatták, biztatták : csak nem marad igy özvegyen ? Most van javakorában (negyvennégy éves volt), meg kell házosodni, asszonyt kell a házhoz hozni, anya kell a gyerekeknek is. Két kis fia volt; tiz éves a nagyobbacska, nyolcz a kisebb. A boldogult anyjuk sokat betegeskedett, az bizony nem igen bajlódott a gyermekekkel. Idáig szépen el voltak anyai gondviselés nélkül ; de most | az asszonyok fejükbe vették, hogy a gye- j rekeknek anya keli s mindenképp rajta voltak, hogy szerezzenek is nekik. Legjobban buzgólkodott ebben Csabayné. De segített az is. Valami rokonuk volt a háznál, valami sápadt, fénytelen j szemű, csöndes, szótlan, árva leány, akit j mód nélkül ajánlgattak, dicsérgettek : milyen derék leány, milyen jó leány, milyen dolgos, milyen takarékos, jól jár vele, aki nőül veszi. Ternó az ily en feleség a mai világban. Tar Béla minden alkalommal hallotta ezt a beszédet. Nem volt az a házias erény, amiben ez a sápadt leány ne bővelkedett I volná. Nyílván szerettek volna rajta túladni Csabayék. De Tar Bélának, ugy látszott, nagyon vastag feje van. Semmiképp sem akarta megérteni, hogy miért dicsérik olyan nagyon azt a Juliskát. Nem volt csúnya leány, de egyáltalán nem az ő ízlése szerint való leáuy s ami fő, különben sem érzett semmi kedvet a házasságra. Elég volt neki abból egyszer. Nem sok öröme telt az első feleségeben sem. Az asszonyok azonban tudják _a módját., hogy kell az embert rábeszélni. S mit felelhetett volna szegény ember, amikor Csabayné olyan szépen magyarázta neki: — Látja, ilyen leány kellene magának. Még-sohasem volt olyan nagy a barátság köztük, mind ebben az időben. Minduntalan majd ebédre, majd vacsorára hívogatták, etették, itatták. - No még ebből,— kínálgatta a szíves háziasszony ; — ezt Juliska csinálta. Mindig csak Juliska, Juliska. Az asztalnál melléje ültették. Meg kellett mondani mik a kedvencz ételei? Juliska majd olyat főz jövő vasárnapra. Mik a kedvencz nótái? Juliska majd eljatszsza a zongorán. Egyszer csak azon vette észie magát Tar Bóla. hogy nyakig bent van a szószban s nem r.ml n u v ki tisztességesen. Egyik-másik jó ismerős már gratulál is neki. Tar Béla mentegetődzött : — Ej, dehogy 1 Ki mondta ? Szósincs róla. Az én koromban ! De az ismerősök az ilyen beszédre nem adtak semmit. A korával áll elő ! Lárifári. S tovább vitték a hírt. Már bizonyos. Mikoriesz az esküvő? — Ördög tudja, hogy jutottam bele, — gondolta Tar Béla — de csakúgy- i valamiképp kompromittálnom kellett azt a lányt, mert az egész város beszei róla. Cseppet sem volt kellemes ez a gondolat. Mit csináljon már most ? Végre igazán nem tehet egyebet, el kell vennie azt a leányt. % Lassankint megbarátkozott azzal a gondolattal. Hát hiszen nem is olyan rettenetes, ha van az embernek valakije, aki gyöngéden gondoskodik minden kényelméről. Aztán itt vannak a gyerekek, igaza van Csabaynénak, hogy már csak azok miatt is meg kell házosodnia. Napról-napra több okot talált, ami mind a házasság mellett szólt. Ha az ember nem tud szabadulni, hát elhiteti magával, hogy tulajdonképp az az ő akarata. És belevegyül a hiúság is. Negyvennégy éves korában hízeleg az az embernek, hogy meghódít egy fiatal leányt. — Ördöngös ficzkó vagy pajtás, — ImnyorgaLc j Jsaoay Józsi; — megbabonáztad azt a leányt, fülig szerelmes beléd. Nem látszott ugyan, de mégis ugy