Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-11 / 10. szám

Minden jog a népből folyik, az uralkodó csak akkor gyakorolhatja hatalmát, ha a nép akaratából való törvényeket megtartja. Ezt hirdeti alkotmányunk, ehhez van jogunk, de ma a gyakorlat arcul veri az elvet, ma más akarat nem érvényesülhet, mint a császáré. Példa rá ő maga, ki a nép megbízásából ;

il

4 éve képviselő s három izben nem léphette át a törvényhozás kapuját s ma is zárt helyen kell szólnia a néphez, amivel a hatalom talán azt kívánja jelezni, hogy nem vagyunk szabadok. Sokak szerint ez állapot nem következett volna be, ha a koalíció a kormányt elfogadja. A tények bebizonyították, hogy ez tévedés Két feltétel alatt juthatott volna a koalíció kormányra, ha megalázza magát s a nemzetet s ha alkotmányunk legsarkalatosabb jogairól lemond. Szó sincs róla, hogy az önálló vámterülettel megkínálták volna. Megkínálták oly feltétellel : ha — az osztrákok beleegyeznek ! Egy nemzetnek sok mindenre van joga, csak arra' nem, hogy alkotmányát eladja. Ezt őseink szerezték, ez nem is a mienk. Magunk szolgává sülyedhetűnk, de szolgává tenni utódainkat, ahhoz nincs joguuk. Aki ezt tenné, megérdemelné, hogy a sir kivesse. Államférfiú ki ezt ajanlaná, megérdemelné, hogy az utódok sirliantját meggyalázzák. 1867 óta egy nagy hazugság uralkodott. Az alkotmányosság hazugsága. Formákban megmegvolt az alkotmány. Amit a képviselőház akart, azt a király szentesitette, mert a képviselőház mást nem akart, mint amihez a király hozzájárult. Azt hittük: csak a többség hibás, hogy a nép akarata nem érvényesül. íme jött uj nemzeti többség s az alkotmányosság hazugsága rút kelevényként felfakadt. A nemzet akarata nem érvényesülhet, —• jobb volt ezt előbb megtudnunk, mint utóbb. Ma még legalább jogaink foszlányai megvannak. Pedig sok jogunkról magunk lemondtunk már. A főispáni hatalmat mindenhatóvá tettük. Egy hajszálon függött — s itt érdekes reminiszcenciót mond el a Szapáry lex történetéről, hogy közigazgatásunkat állomositsnk. A csendőrséget a megyéttői elvettük. Minden hatalmat, befolyást a fővárosba központosítottuk, maly igy gazdag lett, de nem magyar. Ha vége nem lett volna a nagy hazugságnak, a bűnös politika ment volna tovább a maga utján. Igy a hazugságnak vége s a nagy küzdelem, melyben arról van szó, hogy a nép szava dönt-e vagy a kamarilláé-e, még talán megoldható. Nem csak a vezényszóról van szó. Magyar szellemet és nyelvet akartunk a hadseregbe bevinni. Mint a levegőhöz, oly jogunk van ehhez. A magyar szellem által a hadsereget jobbá, bátrabbá, dicsőbbé akartuk tenni, az ősi hadi erényeket felkelteni. Mi a magyar, csak ágyutölteléknek jó. Pedig — s itt példákat idéz a történelemből —• a magyar hadi erénynek nincs párja a földön. A katonai pálya régi magyar világban a szegények érvényesülési pályája volt s a szegény földmives abban a reményben, hogy ha ő nem is, de fia viheti valamire, megnyugvással végezte nehéz munkáját. A jövőről szólt eztán. Mi lesz most? Józan ész szerint nem lehet rá felelni. Tényekből következtetni nem lehet Lehet, hogy szenvedéseink véget érnek, de legyünk elkészülve a hosszú harcra is A király Bécsben lakik. A miniszterelnök katona, azok közül, kiknek hazájuk az országút, otthonuk a laktanya Amitől Madách féltette nemzetét : zsarnokság, ostor, érdemetlenekre | mosolygó kegy, minden meg van. Szomorúság fog el bennünket. De kötelességünket mindnyájan tudjuk : megállni az alkotmány í alapján s kitaszítani keblükből a hazaárulókat. Igy megjő a jobb jövő. Lesz még egyszer ünnep a világon ! Végül megható szavakban köszöni meg a választóközönség bizalmát éf; jó in- j dulatát. Hálája, szeretete e szép város iránt 1 ; megmarád — a sírig. A zajos éljenzések és tapsok elhangzása után dr. Kende Ádám ügyvéd szólalt 1 fel, ki nagy lelkesedést keltő remek szónoki j képességével illusztrálta a jelenlegi alkot. mány ellenes állapotokat. Végül határozati javaslatot nyújtott be, melyben a párt Hoitsy Pálnak rendithetlen bizalmat szavaz, ugyszinte elítéli mindazokat, kik önként adót fizetnek és mint újoncok önként jelentkeznek. Miután még Hajnóczky Béla elnök ezen | javaslat elfogadását egyhangúlag konstatálta és ezen beszámolóból kifolyólag a párt vezéréhez Kossuth Ferenchez üdvözlő távirat tát felolvasva, ugy a volt képviselőnek a beszámoló megtartásáért, valamint a megjelenteknek a részvételért köszönetet mondva az ülést lelkes éljenzés közepette berekesztette. A beszámoló alatt a közeli Anna-téren egy szakasz csendőr volt készenlétben, akiknek azonban nem nyilt alkalmuk a beavatkozásra. mert a beszámoló a legnagyobb rendben folyt le. Este Hoitsy Pál tiszteletére társasvacsorát rendezett a párt vezetősége a Hungáriának kávéházi helyiségében, amelyen mintegy 100-an vettek részt Az első pohárköszöntőt Hajnóczky Béla mondotta Hoitsy Pálra. Utánna Győri Gyula a pártvezért Kossuth Ferencet éltette, dr. Fehér Dezső az eszme diadalára ürítette poharát. Ezután Hoitsy Pál szólalt fel és hazafias talpraesett tósztjában Pápa város polgárait éltette. Köveskuty Jenő városunk polgármesterét Mészáros Károlyt éltette, mire Mészáros Károly városunk volt orsz. képviselőjére Hoitsy Pálra emelte poharát, ugyszinte dr. Hoffner Sándor is. Ekkor lepett be Gubody Sándor ceglédi polgármester élén egy küldöttség, mely városunkban a világítás tanulmányozása céljából városunkban időzött és kiket a pártvezetőség ez alkalomra meghívott. Dr. Kende Ádám felhasználva az alkalmat poharat emelt Gubody Sándor polgármesterre, ki rögtön válaszolt és Pápa város lelkes közönségére emelte poharát. Utánna a küldöttség két tagja Takács ref. lelkész és Molnár Albert volt orsz. képviselő szólaltak fel és a párt vezetőségére emelték poharukat. Pohárköszöntőket mondottak még dr. Kőrös Endre, dr. Hoffner Sándor, Hajnóczky Béla és dr. ( Lakos Bela. Éjfélkor asztalbontás volt és Hoitsy Pál az összes jelenlevőkkel kezet szorítva a közönség lelkes éljenzése közepette vett bucsut a társaságtól és ezzel a társasvacsora hivatalos jellege is véget ért. Színészet Pápán. Megjöttek régi jó ösmerőseink ! Micsay F. György színtársulata befejezve Székeselő, de akkor nem törődtem velők, ringatván magam abban az illúzióban, hogy idővel, mielőtt még hites felesége lennék, sikerül nékem lassan, de annál erősebben ható eszközökkel e meregfogakat ártalmatlanná tenni. Érintkezésünk mint tudja ezután főleg a levélváltásra szorítkozott, eltekintve azon rövid néhány napot, melyet szabadsága idején körünkben töltött. Láttam ilyenkor, hogy lelki fájdalmai vannak és bármennyire is igyekezett azokat előttem takarni, a lepel mögött még is meg láttam azt az ádáz harcot, mely lelkében dúlt. Közben hírűi hozták nékem, hogy könnyelmű, kicsapongó, ledér életet folytat; minden szabad idejét füstös levegőjű, alsóbbrendű kávéházakban tölti el, a kasszatündéreknek nagy hódolója, a cigányoknak egyik legnagyobb pártfogója. Igyekeztem Önt szép szóval, majd később keményeim hangon a jó útra terelni. Számtalanszor tett fogadalmat a régi bűnök elhagyására, de hasztalan. Nem mondom, hogy az akaraterő hiányzott volna Önben, de meggyőződtem, hogy ez az élet már megrögzött magában, melyet legfeljebb rönid időre, de vegleg soha el nem hagyhat. Aztán meg később megtudtam, hogy Ön a női szivet csak az utcán vagy a bujaság fészkében tanulmányozta. Fontolja jól meg, Ön ki kedveseit érzéki élvezettel, pénzzel és ékszerrel hitte boldoggá tehetni ; gondolja meg, hogy én mindenekelőtt szeretni akarok, hogy föl I akarok hevü'ni egy férfi leheletétől s magamat egészen egy férfi hü karjaira bizni. Azt akarom, hogy élettársammal a kire büszkén tekintek éreztethessem, hogy őt óhajtom, őreátn nézve a legdrágább kincs. De fájdalom, erre a multakból ítélve i sivár kilátásaim vannak, vagy épenséggel : nincsenek. Tőlünk azt kívánják, hogy szerelmünkkel szemben mondjunk le arról, amire vágyódunk ; küzdjünk a vágy ellen a mely éget bennünket, utasítsuk vissza azt kit szeretünk, fukarkodjunk a mikor minden pazar nagylelkűségre sarkal, szedjük össze minden erőnket, hogy egy heves támadást visszaverhessünk, tartsuk magunkat féken attól, kit pedig kéjjel szorítanánk szívünkhöz. Helyes 1 Igy is legyen, ez a társadalom és erkölcs örök törvénye. De annak ellenében ép oly joggal mi is méltán meg| követelhetjük, hogy az a férfi, ki leoldja fejünkről a menyasszonyi fátyolt, a ki az erkölcsi torlaszokat lerombolja, ment legyen minden olyan érzelmektől, melyek őt a négylábú állatokkal egy sorba helyezik. lm láthatja, mi nők is követelhetnék jogainkat a férfiakkal szemben és mégsem támasztunk oly nagy igényeket ellenük, mert tudjuk, hogy azok amúgy sem elégíthetők ki. Követeléseinkkel tehát egy fokkal lejebb szállunk s mi kik az eszményiség frissen zöldülő berkeit járjuk, már csak azt kívánjuk, hogy a férfi, ki liliomaink hímporától megfoszt bennünket, ne tekintsen közönséges eszköznek, hanem legalább is a szó nemeseLb értelmében vett nőt tisztelje bennük legelőször is. Ennyi a legkevesebb a mennyit mi Önöktől, férfiaktót jogosan megkövetelhetünk. Es ime, én kit az idealizmus fáklyavivőjének ismernek és neveznek, vőlegényemtől borközi állapotban irt leveleket kapok, melvekben világra szóló tivornyázáj saiu elég vakmerően és őszintén tárja elém s nem vagyok biztos benne, midőn levelében lenge alakomat emlité, nem egy közönséges céda teremtéssel osztotta meg a kéj poharát. Nem igy kedves jó barátom ! Nem ezek voltak leánykori álmaim és ábrándjaim. Sokkal jobban szeretem Önt, semhogy a biztos romlásba döntsem csak azért, hogy puszta igéretét velem szembe beváltsa. Feloldom Önt szava alól, visszaadom I egészen szabadságát, hogy most már minden idejét annak a világnak szentelhesse, melyben Öa valóságos tényező s a mely nélkül a házas élet Önnek unalmas, nyűg lenne.

r Érzem és biztosan tudom, kpgy én az Ön házában rabnője, foglya volnék ki kezére hajtja le fejét és sir, ki ura ellene esküdnék, elpusztítva a gyönyörű kertet amelyben az egykor nemes és büszke uralkodónő sugározva fogadta urát és dicsőséges fáradozás után kéjes üdülést nyújtott néki — a férfl-nak. Isten Önnel ! { Irma.