Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-08 / 14. szám

(I \ Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Bgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : &03EA&TBSK ffEI-MTSS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunk pénzügyei. Városunk községi adóterhei mind súlyosabban nehezednek alakosságra. A civilizáció, a .haladás szakadatlan vágya folytonosan reformokat követel, s bizony csak nagyon kevés város van abban a kedvező helyzetben, hogy a modernizálás legtöbbnyire költséges eszközeit rendes bevételeiből fedezhesse. Ha már most az a kér(ks merül föl, hogy telj esi tj ük-e azokat a követelményeket, a melyeket a haladás szinte természetszerűen állit elibénk akkor is, ha azok kivitelére megfelelő rendes bevételi forrásokkal nem rendelkezünk, vagy pedig mellőzzük, mert azok ujabb és ujabb terheket jelentenek a közre, mégis azt kell felelnünk, hogy a haladás elől képtelenség, sőt esztelenség lenne elzárkóznunk. Csatornázás, utak, középületen, városrendezés, kö vezés stb., mind mind olyan követelmények, a melyeket részben a közegészségügy, részben az üzleti és általán forgalmi érdekek parancsolóan követelik. Kétségtelen, hogy csak a 'mellőzhetlen kiadások sok fejtörést okoznak városunk vezető férfiainak annál is inkább, mert a legnagyobbrészt pótadó utján lehetséges a pénzalapot előteremteni. A rendes mód persze az, hogy a szükséges tőke egy öszszegben szereztetik be valamely pénzintézettől s a törlesztést eszközlik a községi jövedelmekből. Ezen községi kölcsönök felvételi és visszafizetési módjairól már igen sok szó esett a városok vezető emberei részéről s a tervek eléggé elágazók voltak mindig. Felmerült például az a törekvés, hogy a községi kölcsönök kedvezőbb lebonyolítására egy-egy központi pénzintézetet állítsanak fel a városok, továbbá hosszú ideig tartotta magát az a terv is, egyegy körzetbeli város és kisebb község alakítson e célra pénzintézetet, s ugyancsak megbeszélés tárgyát képezte az is, hogy a városok mint szövetkezeti tagok alakitanának egy tekintélyes pénzcsoporttal karöltve igyekeznék a támasztott hiteligényeket kielégiteui. Mindezenn tervek jórészt csak a papíron maradtak meg, mert kivitelük meglehetős nagy pénzügy-teknikai akadályokba ütközött. Mostanában ismét élesztgetni próbálják a már elaludni készülő ideákat. Uj csapáson az ujabb mezgalmak sem haladnak, de ennek dacára mégis figyelemremeltó minden ez irányú kezdeményezés. Nevezetesen arról van szó, hogy a városok két irányban igyekszenek anyagi terheik viselésében némi könynyebbséget biztosítani maguknak. Egyrészt ugyanis községi bankok felállítását tervezik, másrészt pedig arra akarják kérni a kormányt, hogy a pénzintézeteket a városi hitelügyletek lebonyolításánál mentse fel az adó és illetékek fizetésének kötelezettsége alól. A mi az első részét illeti a törekvéseknek, t. i. hitelügyleteiket saját pénzintézettel bonyolítsák le, — aligha sikerül kedvező irányba terelni. Nem mintha kivihetetlen, vagy viszszatetsző lehetne ez a törekvés. Szó sincs róla. Az eszme maga tetszetős, a kivitel elé azonban ezernyi akadály tornyosul, a melyeknek eltüntetése épenséggel nem állana arányban a nyerendő előnyökkel. Igy először is az alakulás formája igen prob lematikus, másrészt a támasztható igények elbírálása oly számos eltéTÁRCZA. Pápai séták, — Csevftffís. — Irta : BEKÉÜTY MJÉJLA. — A »P i p a i Közlöny* eredeti tárczája. — Száz szónak is egy a vége, benne vagyunk már nyakig a holt szezonban. Mert hát tetszik tudni, minálunk is, miként az egy kellőleg civilizált városhoz illik, kétféle szezon van u. m. haute saíson és morte saison. Ami a mi viszonyainknak megfelelő stílszerű fordításban azt jelenti, hogy : hótt szezon és holt szezon. Aminthogy minálunk az egyik idény valójában : hótt idény, a másik, meg holt idény. És a mi legfurcsább a dologban, alig alig érkezik el egyiknek vagy a másiknak az ideje, sőt jóformán még el sem érkezett, máris nyakig vagyunk benne. Azaz, hogy a kényelem teljes lelki nyugalmával és a lelki nyugalom teljes kényelmével bele illeszkedünk, mintha az a természet megfellebbezhetetlen rendelkezése és megváltoztathatatlan törvénye lenne. Farsang vagy böjt, nekünk mindegy. Mi végig surranunk az egyforma, minden napi életen cse-ndesen, akárcsak az elisiumi árnyak, amidőn hitelezőikkel találkoznak. Ugy vagyunk a szezon élettel, mint a fiatal Körülszagos a papájától kapott fogatával. Körülszagos ur, az öreg. igen zsoviális ur volt. Azt mondják, hogy német hangzása családi neve volt, de az utcájabeiiek csak ezen magyar nevén szóllitották, ők tudják miért. — Nos, hát Körülszagos ur a fiának egy ekvipázst ajándékozott, melyet neki a következő szavakkal adott át a család összes

( számottevő tagjai jelenlétében ünnepélyesen : fiamkám, togadd e csekélységet tűlem, de vigyázz : ha dombos az ót, ne ülj fel a kacsira, mert von a lónak ógyis mit húzni fülfelé, ha lejtős az ót, ne üli fel, mert a kacsi legorolhat és te kitörheted a nyakt, ha szép ídű van, ne kacsikázz, hanem gyalog menj, mert az von nadjon egészseges, ha rossz az ídű ne kacsikázz, hanem kíméld a lovakat. De papácskám, hát akkor én mégis mikar kacsikázzak? — kérdi az ifju. — Ha etetc — szép makzatom. Nos hát, ha az egyik szezonunk hótt a másik még holt, nálunk is az a kérdés, hogy hát kérem alásan — mikor élünk ? Mi akkor élünk, ha a bors szagái érezzük, melyet kedves embertársaink az orrunk alá törnek vagy melyet azok arra alá mi törünk. Élünk, ha egy kis éther befecskendezést kapunk vagy eret vágnak rajtunk. Ilyen éther injekció egy-egy bál, hangverseny műkedvelő előadás, zinház. Az érvágás jótékony operációját rendszerint az u. n. jótékonyság végzi rajtunk. Calderon mi ránk gondolhatott, mikor öt felvonásos drámáját arra a névre keresztelte : Az élet álom. Mert a helyi életünk valósággal álom. Van téli és nyári álmunk. A kettő közül a téli álom az édesebb, mert felolvasás, deklamáció, muzsika, ének szó mellett csak tagadhatatlanul édesebb az álom, mint nyáron amikor legforróbb vágyainkat hideg vizbe mártogatjuk, hogy lehűljenek. Ha rajtam állna becsukatnám az uszodát és elkoboznám a részvényeit. Én szörnyen haragszom az uszodára, de van is okom reá. Nem mintha a Tapolcza sima tükrétől vagy zuggótól félnék avagy a hideg zuhanytól irtóznám, hanem egyszerűen azért, mert a helyett, hogy lehütött volna, szörnyűségesen kiniuxegiiett, fei'/.evitett; velem az uszodában a legnagyobb méltánytalanság történt. Majdnem ugy vagyok az uszodával mint az a bizonyos egyszeri ember a kitől a biró azt kérdezte, volt-e már büntetve, és ez azt felelte, a hogy vesszük biró ur. Hogy értsem ezt, hiszen a vizsgálati iratokból ül vasom, hogy ön 6 esztendővel ezelőtt nárom hánapra el volt zárva ? — Mmm, igaz. Hát kérem a dolog ugy történt, én fürödni mentem, a fürdésért kértek 60 krajczárt. Hm, gondolám egy kis Hazai gyártmányú divatkelmék és mosó czik- RÉVÉSZ JENŐ kek a legujabD divatilruházában