Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-01 / 13. szám

4430 korona, tanított ezen iskolákban 34 tanerő. Összeállítottam és felterjesztettem az ez idő szerint tanítói fizetés és korpótlékok címén állami segélyekben részesült községi és felekezeti iskolák kimutatását is e szerint van államsegély tanítói fizetés kiegészítésére 69.715 korona tanítói korpótlékokra 36.000 korona, ezt élvezi Veszprémvármegyében 165 iskolának 310 tanítója. A mulasztási lajstromokat átvizsgáltam Bánk, Herékteleki, Vöröstó, Németbarnag, Magyar Barnag, Mencshely, Dudar és Csetény községek részéről. Utalványozta a vallás és közokt. m. kir. ministerium a vármegyénkben iparosés kereskedői tanonc iskolák folyó tanévi segélyeit, nevezetesen kaptak Veszprém 300 és 700 koronát, Pápa 1000 koronát. Devecser 450 koronát és Zirc 800 koronát, Folytatólagosan kaptak segélyeket a következő tanítók Czuczay Gyula 40 kor. Várallyai Mihály 30 kor., Oszdy Mihály 30 koronát és Eplényi János is 30 koronát. Iskolai jótevőink voltak dr. báró Hornig Károly megyés püspök, a ki a veszprémi Irgaltnas-Nőverek rkath. elemi "iskolájának több tanteremmel való kibővítését 30.000 koronányi építési költséggel eszközölte nem • különben a veszprémi Angol-kisasszonyok tanintézeteinek kibövitő építkezéseihez szintén 16.000 kor-t nagylelkűen adomyozott. Az almádi-kör vezetősége pedig bpesti balatoni báljának tiszta jövödelméből 72 koronát juttatott az almádi iskola felszerelési költségei fedezésére. A balatonfőkajári elismerésre méltó tarsadalmi buzgóságu tanítók élén vezetett rendezőség, ugy az ottani rkath. mint az ev. ref. iskolák könyvtárai javára egyenkint 67 koronát jutatott egy szini előadás elért tiszta jövödelméből. Fiatal, derék szál vitéz jelentkezett nála. mint parancsnoknál. A szolnoki táborból jött haza, meglátogatni apjaurát, Dienes Andrást. Nehéz volna leirni hányfé'e szint játszott a vicekapitány arca. Jó időbe került. míg ki tudta mondani erőltetett, gőgös gunynyal, hogy itt már nincs semmi keresi valója a vitéz urnák, mehet Isten hírével Kékkővárába, ha ugyan onnan is már tovább nem lábalt a vén gonosztevő. A fiatal Dienes elhalványult a sértő szavakra, de uralkodott magán. — Még volna egy kis keresni valóm, — mondta csaknem alázatos hangon — egy igazi drága kincs, a kigyelmed leánya, kapitány uram. Az Isten is megáldja, ha leteszi a régi gyűlölséget s hitestársul adja nekem Annát . . . Tovább nem folytathatta. Jakabházy félelmesen, vadul fölkacagott s félrecsapta balkarjáról a mentét. — Látod ezt a kötélrongyot, fattyú — üvöltötte állati bőszültséggel — jól nézd meg, ez az egy, amit Dienes kaphat tőlem. A düh elfojtotta rikácsoló hangját s az ajtóra mutatott. Az ifjú most sem vesztette el az önuralmát. —• Majd beszélünk még máskép is, kapitány uram — mondta csöndesn s kifordult a szobából. Odakünn felült a lovára s kivágtatott a várból. Észre sem vette, hogy az emeleti ablakban egy zokogó leány néz utána. Mint a fergeteg, jelent meg Jakabházy uram az asszonyok között. Itten öntötte ki minden mérgét, szitkozódott, káromkodott, mint a jégeső, míg Annácska összeesett, mint egy letört liliom. Akkor aztán megményeinek teljesen megfelelő helyiségben uyerjen elhelyezést. Azon feltevésben tehát, hogy a város közönsége támogatni fogja a kincstárt azon törekvésében, hogy a posta és táv. hivatal elhelyezésének ügye kedvező és végleges megoldást nyerjen, a posta és táv. igazgatóság tájékozás végett kijelenti, hogy alkalmas és méltányos ajánlat tárgyalásába hajlandó azonnal belemenni és a szükséges 600 m. padlóterületü helyiségekért a többi nagyobb, illetve a Pápával egyező viszonyok között levő városokban a hasonló terjedelmű helyiségekért fizetett 4600—4800 K. évi bért itt is hajlandó megfizetni. Minden esetre legalkalmasabb volna, ha maga a város venné kezébe az ügyet, mert ez esetben a város közönségének bő alkalma volna a posta és táv. hivatal végleges és kedvezőbb elhelyezése iránt befolyását érvényesíteni. Eddig az igazgatóságnak mosakodása. Ez alkalommal még nem reflektálunk ezen közleményre, annyit azonban már most is jelzünk, hogy ezen kérdés megoldása csakis a kincs tár szükkeblüségén nyert hajótörést. Hogy miért ? Azt bővebb komeutárokkal együtt lapunk legközelebbi számában szellőztetni fogjuk. Tanfelügyelői jelentés. A kir. tanfelügyelő a vármegye közigazgatási bizottságban előadott február havi jelentésében a Balatonfökajár, Bánd, Berliida, Kéttornyulak, Kiskovácsi, Lepsény, Létér, Mihályháza, Pápa, Peremarton, Rátót, Szentistván. Takacsi, Vinár, Veszprém községekben telyesitett iskolalátogatásairól beszámolván jelentését kővetkezőkben folytatja. Voltam tehát 15 községben 20 iskolában, annak 22 osztályában és 108 tanfolyamán. A tanulók iskolalátogatásával s a tanítási eredménynyel három iskolának kivételével megvoltam elégedve. A bándi rkath., a mihályházai és rátóti ev. ref. iskolák a rendtartás nehézségeivel s a szülők közönyével küzdenek. A tanítók ügybuzgoságától azonban a mennyiben tőlük függ a nehézségeknek részben való leküzdése jövöre bizton remélhető. Egyébiránt pedig jelentem : Az óvó és iskolakötelesek 1906/7 tanévre való összeírását folyamatba tettük, ez legkésőbb julius l-ig, elkészítendő s annak ! községek szerinti eredménye folyó évi szeptember 20-án az ugy nevezett „D° mintájú nyomtatványon a kir. tanfelügyelőséggel közlendő. A tavaszi iskolázási rendtartásra vonatkozó körrendelet, ugy mint tavai az idén is megküldetett a községeknek. A Gerence-pusztabek tanköteleseknek a bakonybéli rkath. iskolába való beiskolázása és főtiszt. Kemény Fülöp derék bakonybéli rkath. plébános körültekintő nagy buzgósága folytán sikerült. Az iskolázás ellenőrizése érdekében 58 községgel érintkeztem s mondhatom kielégítő eredménnyel. Az iparos- és kereskedői tanonc iskolák statisztikáját Összeállítván, járt a lefolyt évben az Öt iparos-tanonc iskolába 862 tanonc és két kereskedőibe 92 tanonc, ezen iskolákra fordított összes költség felment 21.627 koronára, miből állami segély volt szeppent az öreg, három cselédet is elszalasztott a kirurgusért s el se mozdult mellőle, míg.magához nem tért. Legjobban az özvegy nagynéni vette lelkére liuga keservét. Egy reggel kikocsi7, ' kve s csak késő éjjel tért vissza. Masnap korán reggel magához kérette a kis Huyn bárót. A hadnagy azt hitte, álmodik, oly kedvesen fogadta a veszedelmes, szép özvegy. — Edes bárócskám — szólította meg hízelkedve — legyünk jövőre jóbarátok. Ennek zálogául beavatom egy nagy titkomba. A gyerek melle majd kipattant a nagy boldogságtól. Az asszony közelebb húzódott hozzá. — Pirulva beszélek, de elvégre aszszony vagyok. Szeretek valakit, aki nyíltan, a viíág láttára nem jöhet hozzám. Ma este várni fog a kis kapunál, ahol maga lesz az őrségen. Ugy e kibocsát egy órára engem meg a szolgáló lányomat, akit magammal viszek. A hadnagy elfeledte, hogy hadireglama is van a világon, a lelkét is odaadta volna a sátánnak, csakhogy ez az asszony jó szívvel legyen hozzá. Igy osonhatott ki két lefátyolozott nő az alkonyat leszálltával a várkapun. Reggel, midőn Jakabházy uram leánya ágyához ment, hogy szokása szerint homlokon csókolja, érintetlenül, üresen találta. Ijedten kutatta végig a szobákat, föllármázta az egész várat, de Annácska csak nem került elő. A kis báró szeppent meg még igazán. Sejtette, hogy az este valami nagy bolondot tett s legcélszerűbbnek találta, hogy meggyónjon híven a parancsnoknak. Most már Jakabházy uram tudta, hogy merre keresse a lányát. Gyorsan nyergelhetett s nagy, fegyveres kísérettel rohant Kékkőre, Lipthay István, a kékkői parancsnok maga is felindult, midőn a leányrablást Jakabházy elpanaszolta. Parancsot adott, hogy azonnal vezessék hozzá a Dienes fiút, hogy adja elő a leányt. Nemsokára meg is jött Soós Ambrus özvegye, vidáman mosolyogva, mint akinek rendben var zénája. Mögötte jöttek kezénfogv'i .«, ..zerelmes fiatalok. Jakabházy uram vérben forgó szemmel ugrott előre, hogy leányát magához ragadja. De nem volt ereje hozzá, csak nézte lomhán, mit sem értve, azt az avult kócmadzagot, amivel a fiatal pár keze szorosan össze volt kötve. Önkéntelen aztán a balkarjára nézett és szörnyűködve látta, hogy nincs már azon a hosszú kötele. A szökevény leány azt is magával vitte, igy kerülhetett a Dienes fiu kezére. Az igaz, hogy nem éppen ugy, ahogy ő óhajtotta, de mégis ott volt. Súlyos szikla gördült le az öreg ur szivéről s elpárologtak lelkéből a dühös indulatok. Csaknem jókedvűen szólt oda a sietve érkező idősebb Dienesnek. — No, Dienes uram, a kötéllel kvittek vagyunk. Mégis csak visszakerült a Dienesfajra. S elfeledve fényes terveit, a bárói vőt, csak leánya boldogságtól sugárzó arcát látta és hatalmas parolát csapott násztársa széles tenyerébe.