Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-01 / 13. szám

KARCZOLAT a TDQ.-u.lti Ita_é-t^ől. Nem történt esemény ! Nem lesz krónika a héten ! Ez a jelszó keringett az utolsó pillanatig elmémben. Még ilyen semmi jelentőségű hetet nem töltöttem el. El is határoztam magamban, hogy e heti krónika megirását azáltal fogom lerázni, hogy a szerkesztőnek beteget jelentek. A kávéházban irtani a betegségről szóló jelentésemet, de ebben is pechem volt. A szerkesztő megijedt betegségem miatt elment lakásomra, ott aztán útbaigazították. El is jött meglátogatni, meg is talált a kávéházban. Ilyen pech csak engem érhet! Eleinte meg akartam győződtetni, hogy az előttem levő italt orvosság gyanánt iszom, de ugy látszik jól van informálva, hogy én egész éjjel orvosságot szoktam bevenni, csakhogy nem otthon, hanem a kávéházban. Mikor már láttam, hogy az orvossággal való kimentésem hiábavaló dolog is lenne, bevallottam őszinte, hogy biz én olyan egészséges vagyok mint a makk csakhogy hiányos „krónika" betegségben szenvedek. A szerkesztő ugy látszik ezen betegséget már régen ösmerheti, mert ezt nem fogadta el oly betegségnek, mely egy heti krónikást ágyba dönthet, s lelkemre kötötte, hogy legkésőbb szombat délelőttre adjam be a kéziratot. Én megígértem, de csak azért, hogy már ne rontsa a levegőt a kávéházban s visszatérhessek az orvosság bevevéshez. De még csak most kezdődött a valódi pechem. A helyett, hogy eltávozott volna elkez" dett a mesterségemben kontárkodni, Adta a szépet, mintha nem én, hanem ő venné be minden éjjel reggeli négy óráig az orvosságot. Eltekintve, hogy kellemetlen volt a helyzet, de még lokális informátiókat szerzett magának és minthogy éjjeli konkurencia^elég van, végeredményében megtudta, hogy biz ilyen lump nincs az egész városban mint én vagyok és én minden éjjel a kávéházban virasztok. De ha nem is hitte volna ezt, meggyőződött személyesen erről. Egész 4 óráig ő is szedte az orvosságot, ha nem is oly sűrűn mint mi a társaságban s csak akkor hagyta el a kávéházat, mikor én, azon Iliszemben, hogy majd megcsip és rám olvassa majd a litániát. Ez azonban nem sikerült a szerkesztőnek. Nem hiába vagyok én nála nagyobb favorit az éjjeli helyi viszonyok ismeretében semhogy el nem tudtam volna illant előle. Keresni, pedig hiába keresett volna, mert ez oldalról, a mi kevésbbé világos utcáink biztosítottak. Dühös voltam. Nem elég, hogy nem sikerült a heti krónika megírásától megszabadulni, de még ráadásul egész éjjel Cerberusként őrzött egész reggeli 4 óráig. Másnap délben még morfeussal társalogtam, midőn a szedőgyerek azzal köszönt fel álmomból, hogy a szerkesztő küldi a „krónika

6 kéziratáért. Hogy mit üzentem a szerkesztőnek, arra már nem emlékszem, de hogy a közvetítő szedőgyereket nem kínáltam meg székkel arra emlékszem, mert egy perc lefolyása után már nem volt szobámban. Tegnap reggelig nem is zavartak a kéziratért, de hiába is zavartak volna. A hol nincs, ott ne keress. Szombat reggel, azaz jobban mondva délbe, mert nálam a dél a reggel, kezdtem gondolkozni mi tevő legyek. Elmentem a szerkesztőhöz s kijelentettem, hogy bárha megígértem, hogy szombaton lesz kézirat a heti krónikáról, de biz én a semmiből nem krónikázhatok s e hét karcolat rovata üres marad. A szerkesztőnek nolens volens bele kellett törődni, hogy e héten nem én irom a karcolatot, de abba sehogy sem egyezett bele, hogy a karcolat rovat hiányozzék. Kijelentette, hogy e heti krónikát ő irja meg még pedig az éjjeli excursíóját a kávéházban, mint legérdekesebb eseményt e héten. Igy lettem felmentve a heti krónika megírásától, de meg kellett ígérnem, hogy többé ez nem történik meg. Jó tanácsot is adott egyúttal a szerkesztő, hogy azon esetben, ha heti eseményekben szegények is leszünk, írjam meg az én heti éjjeli élelményeimet. Most veszem észre, hogy a szerkesztő mégis okos ember. Hisz lehet-e váhozatosabb műsora egy hétnek, mint az, ha egy pápai riporter éjjeli élelményeit irja meg, kivált ha a riporternek a neve : Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az illetőség iránti folyamodókkal ugy bán el, mint Hanzi a meggyel. Az hirlik, hogy Pápa városa kémények dolgában muszkául áll. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál csak volt városunk orsz. képviselője. Az hirlik, hogy a polgármesternél a Kossuth Lajos-utca meghosszabitása már dörzsölés alatt áll. Az hirlik, hogy a rendőrség a drágasági pótlékot újra nyomozza. Az hirlik, hogy Pápán a tulipán még nem nyílt ki. Az hirlik, hogy Pápán a magyar ipart pártoló egyesületben nói lábnyomok láthatók. Az hirlik, hogy Micsey színtársulatának néhány tagja Pápára vissza kérődzik. Az hírlik, hogy a plébánia templom második tornyát húsvét után feltámasztják. Az hirlik, hogy az Erzsébet-ligetben többen települési engedélyt kértek. Az hirlik, hogy az Esterházy-uton faltámasztókat építenek. Az hirlik, hogy a Wahrmann egyesület Purim ünnepélyén a kecske is jól lakott a káposzta is megmaradt. Az hirlik, hogy Pápán a szembeköpést nem tartják becsületsértésnek. Az hirlik, hogy Pápán két marhakereskedö ökörharcot vívott. Az hirlik, hogy Pápán közbiztonsági szempontból a gőzgépekre is tégla kéményt kell felépíteni. Az hirlik, hogy Pápán a „ílirt"elés nincs berendezve, Az hirlik, hogy az esteli korzón az érintkezés nagyon vicinális. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének a déli harangszó az ébresztője. (Igaz ! Szedő.) TT "H -T—t -TT"! XI -L Jz^t JLlj — Személyi hir. Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát, a helybeli bencés rendház meglátogatása céljából, a hét folyamán városunkba érkezik. — Huszárezredünk köréből. SibriJc Sándor, hadnagy, urlovas, az alagi versenyeken saját lovain fog nyeregbe ülni. — Lelkigyakorlatok: A kath. kör ez idén, ugy tagjai, mint pedig a nagyközönség részére lelkigyakorlatokat fog tartani a plébániai főtemplomban. A lelkigyakorlatok ápril hó 6, 7, 8, 9-én lesznek este hat órakor. 6-án a hitről, 8-án a szeretetről 7-én a fájdalom elviseléséről, 9-én pedig a lélek gondozásáról lesz szent beszéd, s utána litánia. A lelkigyakorlatokat, Szekeres Bónis bencés tanár, a kör társelnöke fogja tartani. — Ipartestületi közgyűlés. A pápai ipartestület mult vasárnap délután 2 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését Hajnoczky Béla elnöklete alatt. Ugy az elöljáróság évi jelentését valamint a számvizsgálók által megvizsgált zárszámadásokat tudomásul vették és Pethö József pénztárnoknak a felmentvényt megadták. Jíajnoczky Béla elnök indítványára az elöljáróságot megbízták, hogy egy nyugdíjintézet létesítésére részletes javaslatot készítsen. Ezután megválasztották közfelkiáltással Dr. Hirsch Vilmost ügyésszé, Nagy Károlyt titkárrá. Az elöljárósági tagok titkos szavazás utján lettek megválasztva. Megválasztattak : Ádám János cipész, Bodai István kárpitos, Braun Miksa szabó, Bodó Ignác kályhás Buchsbaum József sütő, Balogh Gyula szobafestő, Edelényi József ifj. kovács, Erdélyi József id. csizmadia, Eőry István lakatos, Faa Mihály ifj, épitő, Ferenczy Antal kádár, Frauendienst Viktor fodrász, Grábics Vendel csizmadia, Gaál Gyula mészáros és hentes. Horváth József ács, Hercz Béla órás, Hoffmanri István id. cipész, Kocsis Pál csizmadia, Kolui Zsigmond cipész, Keszei Ferenc szűcs, Magyar Gyula kefekötő, Pilzl János cipész, Paulics János bognár, Pálfy Jízsef épitő, Rumpold János szabó. Szekeres Ferenc csizmadia, Szabó István csizmadia, Szeift István bádogos, Szollás Pál szabó, Varjú János asztalos : póttagoknak : Vincze József esztergályos, Tokay István kőmives, Leiner Ignác kötélgyártó, Rosinger Vilmos asztalos. Vída János hentes, Fekete Ferenc szigyártó, Szabó Imre cserepes, Nobel Ármin könyvkötő, Hujter Pál csizmadia, Manheim Ármin cipész; számvevőknek: Kluge Károly kékfestő, Kis Tivadar könyvkötő, Szeglethy Józseí önkéntes tag. — A postahivatal köréből. A soproni posta- ós távirda igazgatósága Bán Károly helybeli postatisztet Győrbe áthelyezte. — Igazolt városi képviselő. Pápa város igazoló választmánya tudvalevőleg tíutlkay László dohánygyári aligazgatónak városi képviselővé való megválasztását, a beadott fellebbezés folytán megsemisitette. Huttkay ezen határozatot a közigazgatási bizottságnál megfellebezte, mely ez érdemben a következőkép határozott : A vármegye közigazgatási bizottsága Huítkai László fellebbezésének helyt adva, Pápa város igazoló választmánya 1906. február hó 15 napján fenti tárgyban hozott véghatározatának azon részét, melylyel Huttkai László mandátumát megállapítván az 1886. évi XXII. t.-cz. 37. §. e) pontjában és 40 §-ában előirt kizárási okot — megsemmisítette és helyébe a hivatkozott törvény 42 §-a értelmében a legtöbb szavazatot nyert póttag behívását rendelte el — megváltoztatja és Huttkai László pápai lakos dohánygyári aligazgatót Pápa város képviselőtestülete igazolt tagjának jelenti ki. Az igazoló választmány a véghatározat azon részét pedig mely Nagy Vilmos panaszának a szavazatok uiból való összeszámlásának elrendelésére irányuló részét elutasította, indokainál fogva helyben hagyja. — Elismerés a pápai vörös-keresztnek. A Pápa városi vörös-kereszt választmány a központi igazgatóságtól március hó 26-án a következő elismerő sorokat vette, válaszul az igazgatósághoz felterjesztett 1905. évi jelentésére : „Köszönettel vettük a választmány 1905. évi jelentését és pénztári számadását s ez utóbbit központi irodánk felülvizsgálása alapján helyesen vezetettnek