Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-01 / 13. szám

ható, ha magyar hölgyek állanak a mozgalom élére. Ha pedig be fog következni azaz áldott idő, mikor a magyar ipar érdekében az egész ország népei közreműködnek, akkor uj hajnalhasadás tör magának utat a nemzet borult egén, mely megfogja gyógyítani azt a sebet, melyet a magyar nemzeten idegen kezek ejtettek. A magyar ipar pártolása lassanként ide fogja vonzani a külföldi gyárosok ezreit a kik munkát és kenyeret fognak adni szegényebb néposztályunknak. Szóval szép kilátások a jövőre, ha a magyar hölgyek nem feledkeznek meg arról, hogy mivel tartoznak a magyar nemzetnek, a magyar hazának, Azt pedig nem szabad róluk feltételezni senkinek sem. A postaépület elhelyezése. Évek hosszú soráu át felhangzott közönségünk körében azon panasz, hogy a helybeli posta- és távírda hivatal helyiségei nem felelnek meg a mai kor követelményeinek és ugy lapunk valamint laptársaink a felszólalások egész sorozatával jogosan követeltük, hogy ezen hivatal megfelelő helyiségben nyerjen alkalmazást. Ezen felszólalások a kincstárnak szóltak, de mindezidig nem reagáltak reá. Annál örvendetesebben veszszük most a soproni posta- és távírda igazgatóságának hozzánk beküldött azon átiratát, melyben végre-valahára meggyőződött arról, hogy a kincstár érdeke is megkívánja, hogy a hely beli posta- távírda hivatal a mai kor követelményeinek teljesen megfelelő helyiségében nyerjen elhelyezést. Lakosságunk tájékoztatása céljából közöljük egész terjedelmében a soproni posta- és távírda igazgatóságnak hozzánk ez érdemben beküldött értesítését a következőkben : A pápai posta és távirdahivatal jelenlegi helyiségeinek célszerűtlen volta miatt a folyó évi január hóban megindult hirlap közlemények kapcsán felkérem a tek. szerkesztőséget, hogy az alábbi közleményt becses lapjában a napihírek rovatában díjmentesen közzétenni szíveskedjék. Több oldalról történt felszólalás és ezzel kapcsolatban támadt hírlapi véleméüy nyilvánítások által indíttatva érzi magát a soproni posta és táv. igazgatósag, hogy Pápa rend. t. város közönségével megismertesse azon okokét, a melyek miatt az ottani posta és távirdahivatal helyiségeinek kérdése végleges megoldást nem nyerhetett. A posta és távirdaigazgatóság évek óta tudja, hogy a pápai posta és távirdahivatal mostani helyiségei a mai forgalom igényeinek már nem felelnek meg és iparkodott is ezen segíteni, de részint az ajánlattevők tulcsigázott követelésén, részint a közönség közömbösségén minden kísérlete hajótörést szenvedett. Ezen igazgatóság már az 1903 év folyamán tárgyalásba bocsátkozott Iglauer József pápai lakossal uj postaház felépítése iránt, de mielőtt az ügy dűlőre jutott volna, a nevezett ajánlatát viszszavonta. 1904-ben egymásután két ízben lett nyilvános pályázat hirdetve postaház felépítésére és ezen két izbeni pályázatnak az volt az eredménye, hogy nem akadt egyetlen pályázó sem. Ezután tárgyalások folytak magával a várossal, a melynek a város felvirágoztatását szivén viselő derék polgármestere mindent elkövetett, hogy a posta és távirdahivatal részére egy minden tekintetben megfelelő postaház emeltessék a város költsé gén, a kincstár által fizetendő megfelelő évi bér fejében, de ezen terv sem volt megvalósítható a mai napig sem. Ha még hozzátesszük azt is, hogy a pápai takarékpénztárnak a jelenlegi helyiségek hozzáépítés utján tervezett kibővítésére beadott ajánlata, az elérhető eredménnyel arányban nem álló magas évi bér miatt nem volt ! elfogadható, ezzel folsoroltam a tárgyalások eredménytelenségének okait. A város közönségének a f. évi január hóban a posta és táv. helyiségei iránt a hírlapokban megnyilvánult érdeklődéséből meggyőződött a posta és táv. igazgatóság arról, hogy a város közönsége most már maga is belátja, hogy ugy a közönség mint a kincstár érdeke egyaránt megkívánja, hogy a posta és táv. hivatal egy modern és a mai kor követelembert ott húzzák, vonják és kötözik, azt kegyelmednek nem kellene megengedni. Pár hajdút maga mellé vett a kapitány s megmentette Jakabházyt, éppen midőn már kötözötten lóra akarták tenni. A meggyalázott nemes ur majd megőrült a szégyentől és dühtől. Nehéz esküt mondott, hogy azt a kötelet karján mindaddig hordozni fogja, amig egy Dienes-ivadékra nem teheti. Nem volt a szécsényi várban maradása többé. A garamszentbenedeki konvent előtt jegyzőkönyvre adta a sérelmét, hogy el ne évüljön s azzal aztán egyszerre csak eltűnt, nyoma veszett. Néhanapján jött ugyan valami hir, egy hazatért sebesült katona a dunántuli seregben látta vitézkedni, mások meg azt állították, hogy Bécsben járja az udvart, perét sürgeti s készül nagyban a megkötözésért való visszafizetésre. E híradások nem igen találtak hívőkre. A felesége, meg gyönyörűen serdülő leánykája, mint a halottat, ugy siratták mindaddig, mig a könnyeiket maga az elsiratott le nem törölte. Igaz, hogy eltelt addig jó néhány esztendő, de egyszer mégis csak megjött Jakabnázy János. Hozott is meglepetést bőven a szécsényi várba. Egyik az volt, hogy a kötelet, bár már foszladozott, még mindig a karján hordta. A másik meglepetéssel pedig az a nagypecsétes levél szolgált, Ferdinánd király aláírásával, amely Jakabházy Jánost sok rendbéli vitézkedése jutalmául a vár másodkapitányává nevezte ki. Alighogy megerkezett az uj vicekapitány, Dienes András azonnal pakolt s átköltözött a kékkői várba. Nem tudta elviselni a gondolatot sem, hogy ezután halálos ellensége rendelkezéséhez alkalmazkodjon, no meg annak a kellemetlen emlékű kötélnek a látása is mindig félelmesen borzongatta. Nem sajnálta senki a távozását. Erőszakos, fösvény, összeférhetetlen természetével nem szerezhetett barátokat. Jakabházy a vár ablakából diadalmasan nézte az elvonulást. Bosszújának ez volt a bevezető része. Nagy fölindulásában nem is vette észre, hogy a mellette álló leánya gyönyörű arcán egy gyors konycsepp gördült végig. Ez volt a szerencséje Annácskának, mert nehéz dolog lett volna számot adni, hogy miért szállt r, harmat selymes pillájára. A szécsényi vár őrségében más változás is történt. A vicekapitánnyal együtt érkezett az uj hadnagy is, fiatal, leányosarcu, hirtelen szőke gyerek, egy Huyn báró. A legrégibb osztrák főúri családnak volt a sarjadéka, ősei mindig az uralkodó napsugaraiban sütkéreztek, édesapja is magas udvari hivatalt viselt. Jakabházy uramnak nagyon kedve szerint volt, hogy az öreg báró a keze alá adta egyetlen fiát, egy kis puskaport szagolni. Jó hasznát veheti még a befolyásos ur barátságának a nagy számadásnál, amelyet Dienes Andrással készült nemsokára tartani. A karján hordott kötél izzótüzként égette, s magánál a nádori széknél indított megtorló keresetet. A per hajdanában prókátorok nélkül is épp oly kígyótestű volt, mint a mai jogszolgáltatás. Ráért Jakabházy uram a bosszú százféle módjának előre való kiszinezésében gyönyörködni. Ez volt mindennapi mulatsága, mig egy kellemesebb tervezgetés fel nem váltotta. Merész, nagyravágyó álmok csábítgatták a szegény köznemest, midőn észrevette hogy a kis Huyn báró szivesebben gitározgat az Annácska szobájában, mint a tót bakákat kommandirozza a vár udvarán. Csak az nem fért sehogysem az egyszerű fejébe, hogy a leány miért bánik oly tartózkodóan, hidegen a finom, csinos urfival. Hasztalan próbált minden módon kedveskedni a szerelmes gyerek, a leányka alig vette észre. A bécsi vicceken néha elmosolyodott, de aztán megint egykedvű, bánatos lett szép, fehér arca. Legszivesebbeu hallgatta még, ha érzelmes dalokat pengetett a gitár húrjain, ilyenkor aztán valósággal versenyre keltek a sóhajtgatásban Senki sem tudta a titkos bánat okát, csak a nagynéni, egy kackiás, özvegy menyecske, Soós Ambrusné, született Jakabházy leány. Ü már régebben észrevette tapasztalt, éles szemével, hogy kinek a képe él a leány szivében, s a választással igen meg van elégedve. A kurucvérü, katonás magyar asszony talán ezért is dühösködött annyira a kis német hadnagyra, Ellenszenvéből éppen nem csinált titkot, s a báró jobban félt tőle, mint tiz lófarkas basától, főleg midiin egyszer a Jakabházy-háznál leoldott kardszijjában a fringia helyett egy hatalmas főzőkanalat. Dehogy merte a csinytevőt kutatni, de a kardot többet nem tette le az oldaláról. A török nem sok gondot adott akkoriban Jakabházynak, de egy reggel mégis majd megölte az izgalom. Nöi felöltök, vászon áruk, férfi ingek, nyakkendők kizárólag magyar gyártmányú árukban DX—T " A —-1- ^ ^ 1 ^ ' ^ -