Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-01 / 13. szám

IXTSri. évfolyam. ZPárpei

3 1906. étiprcilis 1. 13. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Pápa város hölgyeihez! A pápai magyar hölgyek kiadták a jelszót: „Pártoljuk a magyar ipart." A pápai jótékony nőegylet folyó év március 25-én tartott közgyűlésében határozatot hozott a magyar ipar pártolása érdemében, olyan határozatot, mely megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. A magyar ipar pártolása már több mint fébzázad óta ott van a magyar közvéleményben, sajnos hogy eddig nem tudott gyökeret verni a társadalomban, mert a kezdeménye zés mindig csak férfiaktól indult ki, mig most a magyar nők vették ke zükbe a zászlót és bizton várhatjuk, hogy ezen zászló alatt győzni fogunk. A magyar nemzet boldogulása, vagyonosodása csak igy következhetik be. Több rnint 900 milló korona értékű bécsi rongyot vesszünk Austriából, — ha azt a rengeteg pénzt hazánkban tarthatnánk vissza, — megszűnnék az Amerikába való kivándorlás, mert sok száz és százezer magyar munkáskéznek adhatnánk foglalkozást. És itt állapodjunk meg kissé ! Ha a statistikai adatokat vizsgáljuk, Veszprémvármegye az első helyet foglalja el a kivándorlás terén. Tehát Veszprém vármegye vezet. Sajnos, hogy csak ebben vagyunk ké pesek más megyéket túlszárnyalni. Ha ez soká igy tart, a vármegye lakossága kétségbeejtően megfogy. Ennek az orvosságát kereste a ma gyar parlament és mégis találta azt az: „önálló yámterületben." Ennek a létesítését azonban felsőbb helyen megakadályozták. Nem vették figyelembe óhajtásunkat, a magyar nép kivándorlásával nem törődnek, a nemzet ezen sajgó sebére irt nem adnak, hanem hagynak bennünket pusztulni, veszui. A magyar nemzetnek ezen vérző sebét, egyesegyedül csak a magyar nők volnának képesek részben meggyógyítani. Azt mondjuk, hogy részben, mert a mostani viszonyok között teljes gyógyulásról nem lehet szó. Ha a magyar nők testtel, lélekkel felkarolják a magyar ipar pártolásának eszméjét és azt nemcsak szóval, hanem tettel is támogatják, ha a magyar nők a magyar ipar pártolásának eszméjét, a társadalom minden rétegében bele ültetik akkor a magyar iparnak vérző sebe lassan gyógyulásnak indul és társadalmi uton fogjuk elérni vágyaink teljesülését, meg fokozatosan elnyerhetjük azt, hogy a munkás-kezek millióit visszatarthatják szép hazánkba adván azoknak munkát, hogy megélhessenek. Szép és nemes gondolat v t tehát a pápai hölgyeknek kii , ixi a küzdtérre. Meg vagyunk győződve, hogy az országnak több városaiban is hasonló eljárást fognak a hölgyek követni: Egyesült erővel a magyar nők csodákat fognak művelni a magyar ipar pártolása terén, csak öszszetartás és kitartés kell hozzá. A magyar ipar fellendülése bizton várTÁRCZA. A kötél, ha enged, Furcsa sujtást hordott a dolmányán Jakabházy János uram, a szécsényi viczekapitány. Egyszerű, szürke kóczmadzagot, amely valamikor erős kötélnek sodródott a kecskeméti kötélverő mester kezén. Az atyafiságos nemes urak eleinte bosszankodtak, majd nevettek a különös viseleten, későb aztán már annyira megszokták, hogy nem is törődtek vele. Nagy története van a dolmányhoz erősített kötéldarabnak s maga a kevésbeszédü, mogorva vicze-kapitány sem sajnalja a szót, ha valaki érdeklődik utána. Kíváncsiskodó azonban már nem igen akad, meszeföldön tudják, mint esett meg a legnagyobb, égrekiáltó injuria vele, arai csak magyar nemes embert érhet. Egy házsártos jobbágyember koponyáján ütött lékkel kezdődik a nagy történet. A szerencsétlen Dienes András cselédje volt s éppen a törökfogságból tért vissza, midőn a Jakabházy-jobbágyok iddogálás közben agyonverték. Dienes uramat érzékenyen érintette a dolog, sajnálta a már lefizetett váltságdiját s visszatérítéséért Jakabházi Jánost perbefogta. Nem is sokat követelt, mindössze Hazai gyártmányú a vármegyei törvégrehajtás terhe másfélszáz ezüsttallért s vényszék meg is Ítélte — alatt. Jakabházynak a fizetés sehogy sem akaródzott, aminek természetes következménye lett, hogy a határnap leteltével a bekényi birtokot Dienes András lefoglalta. Akkoríbban az ilyen foglalás rövid uton ment, de csak elvben. A nemesi birtokokon a török volt az ur, ő rendelkezett a jobbágyokkal, szedte a dézsmát s az igazi urak csak néha-napján hallhattak valami hírt, hogy micsoda gazdálkodás folyik odahaza. Mert jó maguk puszta életükkel meghúzódtak egyik másik végvárba s onnan lesték, hogy mikor jön Bécs felől a diadalmas sereg, hogy őket, Ferdinánd hű embereit intra dominiu.n helyezze. Igy került Össze a ket gyűlölködő pörös fél: Dienes és Jakabházy Szécsényben, ahol a csöndes tétlenség napjait egymás bosszantásával tették változatossá. Ezen a téren Dienes volt az erősebb, lévén ő módos, nagyjövedelmű ember, rasrt birtokának egy része kivül esett a hódoltság területén. Mikor már az apróbb szúrásokra Jakabházy nem hederített, akkor gondolt egy nagyot Dienes uram. Egyik ispánját beküldte a bekényi zálogos birtokba, hogy a jobbágyokat mézes Ígéretekkel rávegye, hogy jöjjenek fel bemutatkozni és hódolni uj uruknak. Pünkösd első napján fogadta nagy ceremóniásan Dienes András a bekényi népséget. Eleve gondoskodott, hogy Jakabházy se hiányozzék az ismerkedésről, ami azonban nem végződött a várt kedélyességgel. A bekényiek, különösen az asszonynép, ahogy megpillantották Jakabházy Jánost, kinek olyan sokáig ették a kenyerét, elfeledték, hogy a hármas könyv zálogolási joga szerint most uj földes ur parancsol nekik és siettek a gazda udvarlására. Jakabházynak sem kellett több. Megeredt a nyelvén a szó, mint a hegyi patak. Elmondta Dienes Andrást mindennek, csak jóravaló, tisztes embernek nem s rábírta a jobbágyokat, hogy térjenek az ő hűségében haza, mert törvény ide, törvény oda, a bekényi pusztán Jakabházyn kivül semmiféle más náció nem lehet ur. Dienes Andrást háromszor is kilelte a hideg, mikor a jámbor parasztok köszöntés nélkül visszafordultak. Nem tudott tovább uralkodni nagy indulatán s megparancsolta szolgáinak, hogy kötözzék meg Jakabházyt, s vigyék a kékkői várba. Hasztalan volt minden protestálás, gyorsan zsineg került a büszke nemes kezére. De a rabságtól mégis megszabadult. Egy jóérzésű polgár, aki tanuja volt a hatalmaskodásnak, a várkapitányhoz sietett, — Kapitány uram — mondta lelkendezve — az kis kapu előtt igen rut dolog vagyon, mert Jákabházy Jánost, az nemes divatkelmék és mosó czik- RÉVÉSZ JENŐ kek a legújabb kivitelben divatíiruhítzítbaii ~f=> Á T=> Á TCr f=j