Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-25 / 8. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK 0s NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Alakulás után. Vármegyénk alispánja hivatásáuak megfelelőleg egybehívta az újonnan megválasztott városi képviselőtestületetet és megalakultnak mondotta ki. Tisztelet és elismerés megyénk alispánjának, ki lendületes szavakban emlékezett meg Pápa város haladásáról s annak fokozatos előmenetelét a városi képviselőtestület figyelmébe ajánlotta. A képviselőtestülethez intézett beszédjében fényes bizonyságot tett arról, hogy mint vármegyénk első tisztviselője, velünk érez, tudja szükségletünket, ismeri hiányainkat s azoknak megvalósítását vállvetett közreműködéssel kívánja célhoz vezetni. Hasonló értelemben mint azt az alispán, mi is már kifejtettük, hogy az újonnan megalakult városi képviselőtestülettől lankadatlau és odaadó munkálkodást várunk, mert uj szellem, nagyobb mozgékonyság szükséges abba a testületbe, a mely Pápa város ügyeinek vezetésére a jelen körülmények között döntő és irányító befolyást gyakorol. Mi reméljük és hisszük, hogy a képviselőtestület főtörekyése lesz Pápa városát a haladó városok nívójára emelni. Szép tér nyílik a képviselőtestület tevékenységének kifejtésére szép tér, méltó arra, hogy a képviselőtestület minden egyes tagja ambitióját kielégíthesse. Tagadhatatlanul tény az, hogy városunk utóbbi években nagyon sokat haladt és fejlődött, de az is igaz, hogy ez a fejlődés nem rendszeres és ezt a hátrányt városunk polgárságának nagymérvű közönyének ke'l betuduunk. Mindazok, kik figyelemmel kisérik közügyeinket tapasztalhatják, hogy nincs meg a tervszerüleg elkészített programm, minek keretében céltudatosan is következetesen lennének megoldva mindazon felédatok, miket a város közönsége a közszükséglet és a modern élet belátása alatt maga elé tűzni kénytelen. Okát abban látjuk, mert hiányzik a szigoru, teljesen tárgyilagos városi képviselőtestület, mely kemény bírálatával megnyesné a hatalmi túltengés akarata ellenére is növekvő fatytyuhajtásait és erös fékező erejével az ingadozásokat megakadályozná. Természetesen nem a miudeu áron ellenzékieskedni akaró törekvéseket kell helyeselni, valamint az örök hizelgést és hátgörnyesztést sem, hanem mindig meg kell adni a férfias igazmondásnak, a szókimondó nyíltságnak a maga helyét és hogy az érdek nélküli képviselőt értéke szerint becsülni és nem üldözni kell. Azt nem szükség talán külön hangoztatni, hogy a részrehajlatlan vitákban megérett közügyek menynyivel nagyobb megelégedettséggel és öntudattal tölthetik el vezetőinket, mint a sok idétlenül világra jött tervezgetés. A részletekbe bocsátkozni jelen esetekben nincs szándékunkban, de ugy hisszik, hogy mindenki igazat fog adni abban ezen általános vázolás után is, hogy erőteljes és jóakaró városi képviselőtestületre városunknak igen nagy szüksége van. Városunk képviselőtestületének kell tudni és tudhatja is, mire van Pápa városának a haladás érdekében szüksége. Nem kell ott a városháza tanácstermébén kontároskodni, hanem TÁRCZA. Miért látialak ? Miért láttalak szép leányka Miért láttalak tégedet ? Szegény szivem nem sajogna Nem volna most oly beteg. Máskor olyan nyugodt valék Nem bántott még semmi sem És ime most nyugalmamat Elraboltad édesem ! Szelid szemed ragyogása Elhatott a szivemig Elhatott és beragyogta Minden apró rejtekét. Elraboltad csendes álmom De kélnek a sóhajok Hogyha bágyadt őszi estén Lombzizegést hallgatok. Méla lelkem eped sovárg Szerelmedet kéri csak, Szivembe" zajg a bus érzés És az ajkam hallgatag. Bolyongok az életuton Elhagyottan szomoru n, Nem hatol át remény sugár Nem világit e borún. Száll a szellő halkan, csendben Peregnek a levelek, Könnyes szemmel azt suttogom „Miért láttalak tégedet" ? Nézésén elmerengek, Azon gondolkozom, Honnan a szép szempárban Olyan nagy hatalom. Mely ugy lezárja ajkain Hogy jön rá beszéd, Csak bámulom az ajkat És két csodás szemét. KOVÁCS LAJOS. Sselid gyermek leányka Szelid gyermek leányka Mégis rejtélyes volt, Te kin te t é ben áb ránd, Szép álom honolt. Azt hittem az az ajk, szem Sokkal erőtlenebb Sem hogy egy férfi szivet Tudna hóditni meg. Tapasztalatlan lelket Hittem : kiismerem S most kérdésimmel őt Unszolni sem merem. biz Ha reám tekint csodásan Olyan zavart leszek Egy szóra bátorságot Nem tom honnan veszek ? A becsület. A minap olvastam az egyik fővárosi lap hírei között ezeket: „Becsületből. P. L. X. város aranyifjú ságának egyik legdélcegebb alakja, egy gazdag leánnyal történt esküvője után — azért, mert régebben egy szegény leánynak tett házassági Ígéretet —- főbe lőtte magát." Kommentár nincs hozzá. A riporter előadja szárazon. A közönség pedig gondoljon hozzá — akármit. Én ismertem a „Becsületből"-féle riport szomorú hősét. Ha elolvassák önök, meghallgatják, ha nem olvassák el, nem hallgatják meg. Csak a neveket változtattom meg. Egyébként nem teszek hozzá, de nem is veszek el belőle egy betűt sem. Perlaky Lórántnak — a tragédia hő-