Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-11 / 6. szám

orvos által vizsgáltatnék meg, tehát busa a forgalomból mindenkorra kiküszöböltetnék, a hus hűtő kamrákba volna a hentesek részéről tartható a mi nyári időben a hus romlását akadályozná meg. A közgóhidon felállítandó jéggyár pedig miután naponta 48 m/m jeget állítana elő, az egész vidék közegészségére üdvös hatással lenne, különösen nyáron, természetesen jéghiányában. Állategészségügyi előnye pedig abban mutatkozik, hogy az állatok ugy élő mint leölt állapotban felügyelet alatt állanak, járványos beteg sertések busa külföldre nem volna szál litható,. a mi egész vidékek lezárását eredményezi. Közgazdasági előnye az állategészségügyi előnnyel már biztosítva van, de ezen kivül tekintve, hogy a közvágóhíd jéggyárral is összekapcsoltatik, a hus szállítók nemcsak a téli hicleg hónapokban, hanem az év minden szakában foglalkozhatnak hus kereskedéssel, állván rendelkezésükre jéggel hűtött hus szállító vasúti kocsik, tehát a keresetük is emelkedik a mi a vagyonosodást is előmozdítja. Különösen azon körülmény emeli a kereseti képességet, hogy nem kell hetenkint egyszer bevárni az állatorvosi kiszállást, hanem ölhet minden nap és szállíthat, tehát munka erejét mindennap érvényesítheti. Ezen előnyök ugy a várost valamint vidékét a köz- és állategészségügy fejlesztése terén egy hatalmas lépéssel előbbre vinné, amelyhez segédkezet nyújtani mindazoknak, kik e vármegye élén állanak kötelessége. Éppen ezen indokok alapján, mély tisztelettel kérem Nsgyságodat, hogy értesíteni szíveskednék, vájjon számithat e Pápa városa arra, hogy általa létesítendő közvágóhíd igénybe vételére köteleztetnének a hus szállítók, illetve kereskedők, avagy a vá ros részesittetnék-e bizonyos évi szubventióban, az ebadó alapból, illetve megkapbatná-e azt az összeget amely az állatorvosok kiszállási költségének fedezetére belőle lekötve van azért, hogy részükre is a város a kor öszszes igényeinek megfelelő közvágó hidat tartaná fenn egy állatorvossal". Eddig a felterjesztés. Hisszük és ! reméljük, hogy vármegyénk alispánja ezen városunkat nagyon is fontos és közjövedelmünk szaporítását célzó üdvös kérdésben fenti kérelmét hathatósan támogatni fogja és minden lehetőt el fog követni, hogy városunkban a közvágóhíd létesítése biztositassék. / Az izr, nőegylet müvészestélyei. — 1906. febrnAr 3. és 4-én. — A helybeli izr. nőegylet heteken át buzgólkodott és fáradozott a február hó 3 és 4, napjaira tervezett müvészestélyek sikerében. Az estélyek rendezősége fáradtságot és lankadást nem ismerő buzgalmának legszebb jutalmát látjuk abban, hogy mindkét este zsúfolásig megtelt a színház és az általános hangulatot tolmácsoljuk, midőn azt jelezzük, hogy ily művészi színvonalon álló és szórakoztató estélyekben még a pápai közönségnek nem volt része. Az estélyekről szóló tudósításunkat adjuk következőkben: Az első est. Az első est műsorát egy „Prolog" nyitotta meg, melyet dr. Körös Endre erre az alkalomra irt és amelyet Lázár Vilma valóban remek kivitelben juttatott érvényre. Közvetlen egyszerűséggel és biztos hanglejtéssel tartott előadása rendkívüli tetszést aratott. A tapsok elhangzáza után a függöny felgördült és egy bájos tündéri csoport tárult szemeink előtt, kik „A csábítás" című tündéri színjátékot 2 képben muttaták be. A darab szerzője dr. Rózsa Miklós, melyhez Kis József remek andalító zenét irt. Az első felvonásban a leányok tündéri csoportjában, a második felvonásban a fürge gnóruok groteszk mozdulataiban, nemkülönben néhány kedves leányka ügyes játékában gyönyörködtünk. Ezen színdarab szereplői voltak : Tündéikirályné : Hirsch Margit, tündérek: Weisz Franciska, Bőhm Jozefa, Wallenstein Helén, Lőwy Margit, Koréin Flóra és Klein Gizi. Bárátnők: Goldberg Irma, Nussbaum Sabin, Mayersberg Margit, Ivohn Olga és Koréin Adél. Gnómok királya : Kende Vidor, gnómok : Bőhm József, Lukács Vilmos, Kovács Lajos, Kelemen Árpád, Weltner Sándor és Koralek Kálmán. A nagy tetszést aratott színjáték után Ferenczy Frigyes, a győri színtársulat kedvenc komikusa mulatatta és szórakoztatta a közönséget egy „Tréfás egyveleg"-gel, i melyet a szűnni nem akaró tapsok után | reáadásul még egy humoros jelenetet adott elő nagy derültség közepette. Ezt követte egy „Trio" melyet Rács Dezső hegedűn, Losonczy Gyula gordonkán és Kis József zongorán művészi interpretátióval adtak elő. Rövid szünet után egy bájos élőképben „Pajkos asszonyok* cimen gyönyörködtünk, melyet Fischl Oszkárné, Kellner Móri cné, Singer Miksáné, Abeles Sári és Haas Jenő alakítottak. Monte-Carloban találkoztam újra Octaveval, de alig akart velem szóbaállani. Mi, hajdani jó barátok alig egy-két szóváltás után hidegen váltunk el egymástól. Er. nagyon szerettem Octavet. Végtelen becsületes, egyenes, nyílt szívű embernek ismertem. Epp oly rokonszenv vonzott felé, mint amilyen ellenszenvvel viseltettem szépséges felesége iránt, akiben minden időben csudálatos hidegséget, szivtelenséget tapasztaltam. Balthi bátyám ! én nem vagyok próféta, de azt hiszem, hogy néha mégis a lelkekbe látok. Akkor este, mikor az a Miklós nevű magyar ott hegedült Octaveéknál, mintha fellebbent volna előttem a végzet rejtelmes fátyola, s mintha láttam volna a bekövetkezendő nagy tragédiát. Monte-Carloban már minden beszélt a botrányról, s mindenki tudta, hogy Guimpert kitartja Linát, a feleségével nem gondol, Linánál töiti minden estéjét, annak villájában étkezik, s alig-alig megy vissza a Grand Hotelben levő lakásába. A véletlen hozta magával, hogy egy délutáni sétám alkíimával a Villa Violette kapujában találkoztam Octaveval. Elfogtam. — Öreg fiu, igaz az, amit rólad beszélnek ? Mikor meglátott, arcán felderengett a régi barát viszontlátásának öröme, de aztán megint jégfagyossá vált: — Ejh, mi közöd hozzá. Elég ideig voltam szolid, okos ember, ideje, hogy kimulassam én is magamat. Aztán megfogta a karomat, s magával vitt a Grand Hotelbe. Szalonjában egy pompás pianinó állott, s aztán anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzám, elkezdte játszani Hummelnek ugyanazt a dalát, amivel akkor a Miklós hegedűje zenéjét kisérte. S aztán játszott, mint egy démon, bennem pedig feltámadt a víziója, a hallucinációja annak a jelenetnek, mikor a Miklós zenéjét hallgatva, annak a nagyon szép, jéghideg tekintetű asszonynak szeme odatapadt arra a négy kis hurrá. Újra láttam az egész jelenetet s mintha szuggerálták volna a következményeket, odaugrottam Octavehoz, lekaptam két kezét a billentyűkről: — Kedves pajtásom, nagyon méltatlan dolog, amit cselekszel. — Mit akarsz mondani ? — Neked kedves, szép, szetető feleséged, kis leányod van s te összeadod magad egy kis színésznővel, akit eddig már igen sokan szerettek, Octeve rideg arccal állt fel. — Azt hiszem, elég nagy vagyok arra, hogy ura legyek tetteimnek s birót azokra el nem fogadok. De akkor egyszerre elérzékenyedett: — Nem, kedves öreg pajtásom, nem akartalak én téged megbántani, de értsd meg, hogy minden férfi nyomorult, , bűnös, gazember, hűség egyikben sincs. Én, aki eddig a férjek mintaképe voltara, lehet, hogy megtévedtem, de én is csak olyan gonosz vagyok, mint ti többiek! Belebolondultam e kis színésznőbe, az ő társasága nélkül nem élhetek s azt hiszem, megszakadnd a szivem, ha tőle elválasztanának. — De gondold meg, hogy a feleséged és a leányod egyedül van s mi lesz belőlük, ha te nem vagy közöttük ? — Eh bien! apres raoi le deluge — s aztán ingerülten ugrott fel, én pedig látva, hogy Octave mennyire izgatott, eltávoztam. Balthi bácsi, nekem még mindig eszemben van annak a két fejedelmi szépségű alaknak a képe, az Octaveé és a féleségéé. Láttam kimondhatatlan házi boldogságukat, aztán mikor hire támadt az Octave hűtlenségének, azon én is csak ugy megbotránkoztam, mint te s mégis csak akkor hittem el, mikor azt ő maga vallotta be nekem. * Ugye tudod, hogy azóta évek multakéi. A Guimpert Octave leánya nagyra nőtt; az esküvőjén én voltam a tanu. A Madeleine-templom hajója egészen tömve volt. A haut volée egyetlen tagja sem maradt el. Én és Lienard vezettük be a menyasszonyt. — Az esküvő után már a férle karján hagyta el a templomot és talán csak én voltam az egyetlen, aki észrevettem, hogy egy oszlophoz támaszkodva zokogva sir az uj asszony apja — Octave. Nem állhattam meg mellette. A násznép magával ragadott, — aztán mulattunk éjfélig. Neked, apus-nagybátyám, megsúgó m, hogy egy kicsit nagyon be voltara durrantv a;