Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-11 / 6. szám

ny KÖZÉRDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Igész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PÖSEB: FErQYES, HIROETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ARIIN könyvkereskedésében. A közvágóhíd kérdése. Fontos és városunk közérdekét nagyon is érintő kérdés a közvágóhíd létesítése. Köztudomásu dolog, hogy az erre vonatkozó terveket a Nicholsoti gépgyár rézzvénytársaság beküldötte és hatóságunk a városi mérnök javaslatát kikérte. A városi mérnök a közvágóhíd létesítésére véleményes jelentését beadta, de a városi tanács mielőtt ezen kérdés napirendre tűzését elhatározta volna, egy felterjesztést intéz vármegyénk alispánjához, melyben volt főispánunknak abbeli ígéretére hivatkozik, hogy közvágóhidunk létesítése esetén a vármegye részéről érdemleges szubventiót helyezett kilátásba. A vármegye alispánjához felterjesztett jelentést aktuálitásánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : „Pápa város közegészség és állategészség ügyének fejlesztése céljából tervbe vett közvágóhíd létesítése, már több év óta foglalkoztatja a város vezetőségét, a melyről Kolozsváry József volt főispán ur is tudomást szerzett, s hogy ezen fontos intézményt Pápa város közönsége minél könnyebben megvalósíthassa, ki látásba helyezte, hogy a város körül fekvő községek lakóit, kik Bécsbe sertés lius szállítással foglalkoznak, állategészségügyi szempontból kötelezni fogja a vármegye, hogy sertéseiket a felállítandó közvágóhídon szúrják le, ha azonban ez szabályrendeletileg keresztül vihető nem volna, ugy megfogja vonni a községekbe kiszálló állatorvosok utazási költségét az ebadó alapból azon a címen, hogy Pápa városának közvágóhidja van, hol állandó állatorvosi felügyelet mellett vághatják le sertéseiket s mindjárt szállíthatják Bécsbe. Nagyságos Uram ! Pápa városában mintegy 5—6000 sertés kerül közfogyasztás céljából leszurásra, —Bécsbe a téli hónapok alatt vidékünkről mintegy 8000 drb szállíttatik ki leölt állapotban. Ha Pápa városa ezen 14000 darab sertés leölésére alkalmas vágóhidat létesítene az a beérkezett költségvetés szerint 212000 koronába kerülue, ha bár a befektetett tőke .tetemes is, még sem zárkózna el a város ennek megépítésétől, ha tényleg a kiszállítandó állatok itt szúratnának le, mert a befolyandó vágó dijak amortizálnák a befektetett tökét s fedeznék a folyó költségeket s vele ugy a közegészség valamint az állategészséügye, de maga a közgazdasági érdek is hatalmasan emelkednék. Közegészségének emelkedését a város abban látja, hogy a mostan egyes iparosok udvarán leölt sertés feltisztogatásából visszamaradt szenynyek, véres vizek stb. többé nem az utcai nyitott csatornába — földalatti csatornázás hiányában — ömlenének az év minden szakában s nem fertőznék többé meg a város levegőjét, a közfogyasztásra kerülő hus ugy élő mint leölt állapotban szakértő állatTÁR C Z A ^ Beledni rjerr) leijef. Feledni nem tudok ! Feledni nem lehet ! Azt a régen el mult, Édes, bús perceket. Virágzó fa alatt, Últünk a kis padon, lllatterhes légben, Szép nyári alkonyon. Kezem a kezedbe, Ugy ültünk szótlanul! Virág; s levél a fánn — Ált mozdulatlanul . . . Cak a szemem beszélt, Hogy mit? ! — kitaláltad — Kialkudott diját, A csókot — megkaptad. — Mégis rossz jós voltál ! Nem érezte szived, Hogy ki, melletted ül, Az már nem a — tied ! — Feledni nem tudok ! Feledni nem lehet! Azt a régee el mult Édes-bús perceket! Sófalvy Mária. (91 fiaison. Balthazár gróf hátradőlt a székén s feketekávéját szürcsölve, a csésze fölött nézett veje-öcsére. — Bébé, mi bajod van neked ? Bébé a szemeivel mutatta, hogy most az asszonyok miatt nem tud beszélni, de a szeles szája eljárt s aztán kimondta, "hogy zsindely van a háztetőn. A két asszony kacagva vitte ki a két gyermeket, a

r/t hitték, hogy Bébé megint valami bo ondot akar beszélni íz öreg urnák, pedig ez egyszer nem beszélt bolondot és ha regéin iró lett volna, ahelyett, hogy elmondja, könyvbe foglalva dobta volna a közönség elé. — Balthi bácsi, Becot Linától jövök, akit ismersz a Folies Bergeresből. Octave Guimpert — te ismered. Csak pletyka, amit róla beszélnek és te nagyon csalódsz, ha annak hitelt adsz. Ha te akkor Parisban lettél volna, tudnád, hogy a Guimperték családja mindig a legegyenesebb uton haladt; s közülök soha senki sem volt olyan, akiről azt mondhaták volna, hogy végrehajtó jár a házukhoz vagy pedig, hogy megcsalja a feleségét, avagy a felesége az urát. Octave volt a vértesek legszebb főhadnagya, Mathilde de la Roche a társaság legszebb leánya. Ugy látszott, mintha predesztinálva lettek volna egymásnak, — meglelték egymást s a* egész societás örvendett, hogy e két előkelő lélek egymásra talált, Meséket beszéltek boldogságukról, melynek apotheozisa kis leányuk születése volt. Én ott voltam náluk — amig Tonkingba nem küldtek — majdnem minden este. Egy este egy magyar volt náluk, egy bohém, aki egyenlően kezelte a tollat és a hegedűt, sőt ezt jobban,- mint az elsőt, Ugy muzsikált, mint egy Paganini. Én nem tudóin, akkor Hummelnek melyik verstelen áriáját játszotta, de el voltunk ragadtatva mindannyian s a zene édes áriája között talán csak én őriztem meg eléggé a fejem tisztaságát, hogy lássam, mint viszi a szép asszony szivét csapdába — mint a hamolni patkányfogó fuvolája a gyermekcsapatot — annak a négy nyomorult kis húrnak a varázsa. * Aztán sokáig nem láttáira őt. Akkor kezdődött róla a pletyka, hogy a feleségét elhagyta és Becot Linával botrányos viszonyt, folytat. Én is megbotránkoztam rajta csakúgy, mint te, s nem tudtam megérteni, hogy a férfihűség mintaképe miként feledkezhetett meg ennyire esküjéről. Aztán jött a bonyodalom.