Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-23 / 51. szám

kell még tenni, hogy a birtokkorosztály szilárdnak érezze lába alatt a talajt, ne kelljen féltenie existenciáját az első hevesebb szélrohamtól és ne vegye kezébe az ijedtség első perceiben már a vándorbotot. Az összes vallásfelekezeteknek egyenlő módon való kielégítése, az iskolai nevelés irányának megváltoztatása és a felekezeti iskolák államosítása a mód, amelylyel a rut, a középkorba illő vallási türelmetlenség fattyuhajtásait megnyirbálhatjuk. Mindenre van orvosság. Nincs megoldhatatlan kérdés. Jóakarat, erő, sziv, a hazának, a fajnak a szeretete az intéző körökben épen ugy, mint azokban, akiknek a sorsa javításra szorul s megszűnt minden baj, elvesz minden akadály. A jóakaratot, a szeretet a karácsonyi szent ünnepek kihámozzák a nemtelen indulatok közül. Ragadják meg az alkalmat, nyújtsanak kezet egymásnak az ellenfelek, béküljenek ki a haragosok, hogy legalább az égetően sürgős és megoldásra váró kérdéseknek legalább egy részét adja ajándékba az országnak : a karácsony. A helyiérdekű vasutak fejlesztése. Nagyon életrevaló és mindenekfölött örvendetes az a terv, amelynek megvalósításába Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter belefogott. Felakarja állítani a vicinális-programmot. A helyiérdekű vasutak terén az előző évtizedben nagy és lázas volt a tevékenység : épült annyi vicinális, hogy se szeri, se száma, de nem volt valamennyiben köszönet; nagyobb lett a vasúti hálózat, de nem volt meg benne a tervszerűség, a rendszeresség. Most meg épp az ellenkezőjét- látjuk ; alig van mozgalom a helyiérdekű vasutak építése körül, Ami természetes is, hiszen tisztán helyi jelentőségű vonalakat a jövedelmezőség reményében építeni nem lehet, az elszigetelten tervezgetők pedig nem tudnak olyan vonalakat létrehozni, amelyek a közszükségletnek volnának a javára és kielégítésére. Kétségtelen, hogy a vasúti politika céltudatos irányítása és a vasúti hálózat tervszerű továbbfejlesztése érdekében az eddigi eljárás mellett megmaradni nem lehet. A kormány figyelmének a közvetlen megoldandó feladatokon tulmenőleg a távolabb jövő kérdéseire is ki kell terjesz kednie avégből, hogy ezek jó előre megfontolható]* £s kellően előkészithetők legyenek. A kormánynak tehát okvetlenül reá kellett volna jönnie arra az eszmére, melyet a kereskedelmi miniszter most megvalósítani akar. Ez nem egyéb, minthogy a vasúti hálózatnak helyes irányban való továbbfejlesztése érdekében előzetes tanulmányok alapján országos hálózati terv állapíttassák meg és figyelemmel az egyes vonalak fontosságára és sürgősségére, építési programra dolgoztassák ki. Ez eszme valósítása nagyon fontos a fővonalakra, de mert ezeket mégis csak az állam épiti ki, ahol minden tekintetben érvényesülhetnek a közgazdasági és közforgalmi irányadó szempontok, még sokkal fontosabb a helyi érdekű, a vicinális vasutakra vonatkozólag, melyek az egyes | vidékek forgalmi és közgazdasági igé! nyeinek kielégítését célozzák. A vicinálisokat ugyan legnagyobb részben az illető vidékek érdekeltsége kezdeményezi s a magánvállalkozás épiti ki, mégis nemcsak kívánatos, de szükséges is, hogy a kormány a magánvállalkozásra e részben irányító befolyást gyakoroljon, hogy elsősorban ! azok a helyiérdekű vasutak épüljej nek ki, amelyek forgalmi és közgaz! dasági szempontból a legfontosabbak. A kereskedelmi miniszter ugyanis egy körrendeletet intézett a veszprémmegyei gazdasági egyesülethez, mely körrendeletet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : A vasúti politika céltudatos irányítása és a vasúti hálózat tervszerű továbbfejlesztése érdekében a kormány figyelni ének a rökök lefogták és guzsbakötöttók, míg a halálra rémült nagyasszony száját be-és kezeit lekötve, egy oldalszobába czipelték. A két lány szinte hallotta a pokoli zajt. de elnémultak a félelem miatt és valami nagy veszedelmet sejtve, a kertre nyíló ablakon akartak menekülni, de itt egyenesen az ablakok alatt őrt álló törökök kezei közé kerültek. A gazok egy pillanat alatt betömték szájukat, a közelben álló kocsihoz hurczolták őket és pár perez múlva a gyors lábu lovak száguldva vitték az ártatlan galambokat Szoboszló felé. Egyszerre csak megállottak a lpvak és a leányok egy egész tábort láttak maguk előtt. Az ifjú Murád leszállította a leányokat, akiket a kiséret közrefogott és egy selyemsátor felé terelt. A következő pillanatban összecsapódtak a függönyök, a leányok kezeiről leoldták a kötelékeket és ők ott állottak hiányos ruházatban a kíváncsi török szemek előtt, kísérteties fénynyel világítva meg amúgy is megrémült arezukat a fáklyák sistergő lobogása. Majd fellebbent a sátor ajtaja és elfátyolozott arczu tőrök leányok cziíra ruhákat hoztak és egy intéssel kiparancsolván a férfiakat, felöltöztették a leányokat. Egy másik rabnő édes gyümölcsitalokat tett a kerevetek mellé és török süteményeket, nyájas mosolylyal, a leányok előtt érthetetlen szavakkal kínálgatva őket. Judit és Éva nem nyúltak semmihez hanem leülve az alacsony vánkosokra, csöndesen sírdogáltak egymást átkarolva. Észre sem vették, mikor a sátor egyik oldalfüggönye megnyílt és azon egy öreges asszony lépett be. Az öreg nő megérintette az Éva vállát, ki ijedten riadt fel. Amint azonban a mosolygó, bizalomgerjesztő arezot meglátta, majd mikor magyarul szólította meg a török asszony, mintha visszatért volna bátorsága. —• Ne. féljetek, édes gyermekeim, — beszélt az asszony. — Az ifjú Murád jő és mellette boldogok lesztek. Lábaitokhoz rakja minden kincsét és elkéri Allahtól az égnek csillagait. Selyembe, bíborba öltöztet benneteket és uralkodni fogtok háreme felett. Édes csókkal altat el benneteket, sóhajok közt várja ébredéstek, ezerszínű puha bársonyba, suhogó selyembe takarja habtesteteket. Aztán elvisz benneteket egy ragyogó fényes városba, hol gyöngyei lesztek palotájának, mely a kék vizek mellett vagyon. — Halgass ! — szólt — Judit és távozzál szemeink elől. Mondd meg becstelen, hitvány uradnak, hogy mi megvetjük őt és inkább meghalunk, hogysem gyalázatos szavait meghallgassuk. Te pedig pusztulj előlünk és legyen átkozott minden lépésed. — Sohse berzenkedj én szép galambom, mert úgyis hasztalan. Aki egyszer ebbe a selyemsátorba kerül, az csak akkor szabadul ki innen, ha elhervad ifjúságának virága. Bizony lelkem, valamikor én is olyan szép voltam, mint ti, ma öreg vagyok, de van pénzem, kincsem, aranyom bőven. Mit kínlódnátok a durva gyaurok mellett? Miért dolgoznátok, a nehéz munka nem a ti fehér kezeteknek való. A végetek meg igy is, ugy is heivadás lesz, miért ne élnétek hát kényelemben, bőségben, fényben és boldogan. A leányok undorral fordultak el a keritőtől, ki vigyorogva tünt el a függönyök mögé. Reggel csakhamar Ilire fuiott a lányok elrablásának. Nyékiék holt betegek lettek és az előhívott felcserek alig tudták életre kelteni. „Komáromy István főbíró uram is értesülvén az éjszaki caeusrói, nyomban letuta a Nyéki portójára, enszemeivel látván meg ekképen az szörnyű gazságot". Onnan hazatérvén az városházára, egybe^zitálá az magisztrátust, „szigorúan meghagyván, hogy mindenki eompareáljon.

a Deliberálódott még azon délelőtt, hogy a magisztrátus hat belső embere üljön a város szekereire és amily gyorsan csak tehetik, mennéuek Szoboszló alá, ajándékokkal kérvén vissza a Nyéki uram leányait. Az exmitáltak el is indultak és jó délután elérték a Murád mozgolódó táborát Nagy nehezen bejutottak Murád Giráj elé, „lábaihoz rakva keserves panaszaikát, revelálván, hogy az város oltalomért kész a szultánhoz is elmenni, ha bántódás érné az keresztény szüzeket." Murád agg ember volt és régen lemondott a világi hiúságokról, de meg a szive sem volt rossz, meghallgatta tehát a debreczeniek panaszát. Majd elő hivtta fiát és megparancsolta neki, hogy mivel az becsületes debreczeniek minden ajándékot, elhoztak és ami tőlük telt, megadtak, nem szabad őket gyalázatba kergetni, vissza kell tehát a leányokat sértetlenül adni. Giráj azonban nem akart egykönyen megválni a galamboktól. Földig hajtván meg egymásután magát háromszor, jámbor képpel elmondta, hogy ő nem tud semmit