Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-11-04 / 44. szám

VíIMI h(ííLÖ\V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Vasúti állomásunk és a vil­lamos világítás. Néhány hóval ezelőtt szóvá tet­tük már, hogy vasúti állomásunk vi­lágítása nagyon gyarló és az utazó közönség panasza e tekintetben na­pirenden van. Akkor azt ajánlottuk az üzletvezetőségnek, hogy vezettesse be a aasuti állomásra a villamos vi­lágítást és szüntesse meg a folytonos panaszokat, a mit annál könnyebben megtehet, mert a mint tudjuk, a vá­ros a villamos áramnak hectovattját 4'/a fillár áron hajlandó a m. á. va­sútnak átengedni. Reméltük, de re­mélhettük is, hogy a máv. igazgató­sága megszivleli az utazó közönség óhajtását, mert a petróleum ára foly­tonosan emelkedik olyannyira, hogy ma a petróleum ára Körülbelül 40 százalékkal drágább, mint ezelőtt fél­évvel. A máv. igazgatósága azonban nem tud számolni, mert ha megtanulta volna csak a négy számtani müvele­tet, — akkor az a sok nagyságos és méltóságos ur az ujjain kiszámíthatta volna, hogy a villamos világítás ugy TÁRCZA. Egy csacsi asszonykáról Azt tartották a kisebbik botránynak, hogy Bálás Balázsné két napra elhagyta az urát, a nagyobbik botránynak azt minősí­tették, hogy Bálás Balázs harmadnap visz­szafogadta a feleségét. Pedig visszafogadta sőt attól a bizonyos harmadik naptól kezdve igazán boldogság köliözött a Balás-házba. A különös eset igy történt. Nem tartozott az úgynevezett kifür­készhetetlen titkok közé, hogy Bálás Balázs meg a felesége, a szép Thoroczkay Anna, meglehetősen gyöngén ápolják a hitvesi szeretetet. Mindenki tudta, — Anna asz­szony e tárgyban éppen nem titkolózott — hogy a szép asszony erősen csalódott az urában s azt is tudta mindenki, hogy á kétszeres Balázs egy csöppet hóbortosnak tartotta a feleségét. Legjobban tudta persze Csontos Kazi, aki ott ült mindennap Baláséknál s amint illik az alkalomvadászokhoz, bámulatraméltó türelemmel és kitartással horgászott az úgy­nevezett döntő pillanatra. Minden csetepaté, minden keserű só­hajtás, minden családi jelenet kedves vala az ő szemében s szinte belehizott, ha a házastársak egy-két napig nem beszéltek egymással. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : Udvarias, jól nevelt ember volt, tehát mindig az asszony pártjára állott s ha a kis menyecske keservesen fölsóhajtott, Cson­tos könyekig meg volt indulva s ha Anna asszony kijelentette, hogy tovább nem áll­hatja az ura nehéz természetét, Csontos ak­korát sóhajtott, mintha az Ararát hegye nehezedett volna a szivére. Mi sem természetesebb, mint hogy a Balás-család élete ily körülmények között csakugyan elviselhetetlenné vált s egy szép napon igy szólt az asszony Csontoshoz : — Ha én magát arra kérném Csontos, kisérjen haza a szüleimhez, —• megtenné ? Csontos lemondóan mosolygott, mint egy tiz sebből vérező martyr s igy vála­szolt : — Annyira sem tart, hogy ilyent kér­dez tőlem "? 0, Anna, ha maga értene en­gem, ha a lelkembe látna, ha érezné, mint éget, perzsel, szaggat idebenn valami — valami, amit ugy neveznek: sziv, — nem tétovázná egy perczig sem. Mit ér az élet, ha tövisénél nincsen egyebe. Ha velem jön,. elviszem a rózsák birodalmába. Az ilyesmit minden nkos ember igen ihletett hangon szokott előadni, egy csöpp remegés a mélységekben soha nem árt, egy csöppnyi csöpp elfolytott sóhajtás mindig használ s végre egy megindító, hosszú szü­net, amelyet két egymás után után követ­kező szó között tart, mindig meggyőz. Anna asszony p:dig rózsák után vá­HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. gyott. Otthon csupa tövis között élt s a nők snm olyan logikátlanok, hogy a tövisről azonnal eszükbe ne jutna a rózsa. Lenézett tehát a földre s tompán vála­szolt : — Nem, nem, Csontos, nem szabad magára hallgatnom. Tudom, nagy hatalma van fölöttem, erősnek kell tehát lennem magával szemben. Miután ilyen nagyon határozottan s ilyen feltűnően okosan beszélt, csak termé­szetes, hogy bolondul cselekedett s más­nap, egy igen hosszú s merészen megokolt levélben tudtára adta az urának, hogy el­ment megkeresni a boldogságot s nem jön vissza soha, soha. Bálás Balázs eg} darabig megdermed­ten nézte a teleirt papirost, azután gondo­san elzárta az iróasztalfiókba s várta, mi­kor jön be a felesége az ajtón. Nem tudta elgondolni, hogy ez a levél több legyen ke­gyetlen tréfánál s nem akarta elhinni, hogy az ő felesége nem tisztességes asszony. Pedig az asszony igazán elment, Nem is egymaga. Csontos Kázmér kisérte a leg­ragyogóbb orczával s alegizlésesebb szürke utazó ruhában. A délután három órai vonat­tal utaztak el s egyelőre igy határozták el a dolgot, nem mennek nagyon messze, csak a Tátrába. A vonatjuknak este nyolczkor kellett megérkeznie s azt az öt órát, a túl­zsúfolt vonaton, babiloni hőségben, szivesen szenvedték el. feny, mint ár tekintetében fölötte áll a petróleum világitásnak. Ez a számban tekintélyes igaz­gatóság a kereskedelmi miniszternek van alárendelve, ép ezért hivatva volna pártolni a magyar ipart ott, a hol az módjában áll. A nagytekintetü igazgatóságnak azonban kisebb gondja is nagyobb mint a hazai ipar párto­lása. Pedig a principálisuk : Kossuth Ferenc a gomblyukában hordja a tu­lipán jelvényt, tehát megtanulhatta volna tő'e az igazgatóság, hogy a magyar ipart pártolni még a máv. igazgatóságának is kötelességében áll. A máv. igazgatósága petróleum­ért évenként sok százezer koronát ád ki. Ez a pénz a legutolsó fillérig külföldre vándorol és a külföldi vál­lalkozók zsebeiben rakodik le. A vil­lamos áramot a helyszínen termelik, az ezért kiadott pénz a magyar ál­lam területén marad és magyar hon­polgárok látják a hasznot belőle. Gon­dolkozzék tehát az a nagytekintetü igazgazgatósag, hogy ilyen körülmé­nyek között helyesen jár-e el, — ha olyan helyeken a hol módjában ál­lana, mint például mi nálunk is, — a villamos világítást alkalmazni, e he­lyett, megfoghatatlan és megnem ma­gyarázható okokból tovább is a pet­róleum világítással gyötör és kinoz bennünket, mikor jól tudja, hogy a közönség igényeinek ma már nem fe­lel meg. De menjünk tovább. Mondja meg nekünk a tisztelt igazgatóság, hogy miért engedélyezte akkor Győrött és Szombathelyen a villamos világítást ? Miféle protekcióval birnak ezek a városok, hogy ezeknek engedélyezik azt, a mit Pápának megadni vona­kodnak ? Mert hát tisztelt közönség ugy áll a dolog, hogy a máv. igazgató­sága Győrött és Szombathelyen és Isten tudja még hány városban a vil­lamos világítást a vasúti állomásokon hasonló árak mellett engedélyezte, mig Pápán, a napokban érkezett értesítés szerint megtagadta. Ho-hó tisztelt igazgatóság, hol itt az igazság, az egyenlő elbánás ? Nem akarjuk gyanúsítani a t. igazga­tóságot és inkább azt hisszük, hogy az az ur, aki ezt referálta, valószí­nűleg kényelemszeretetből nem nézte meg a szomszéd városok villamos számláit, melyekből bőséges alkalma

Next

/
Thumbnails
Contents