Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-10-14 / 41. szám

ixrvi. é^fol^amo~£>ébjpsb, 1906. oUsrfcóTDezc ±4=. 41- szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : 9Q&&&YSBSE fM&TIS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Tisztújítás küszöbén. Alig választ el bennünket huszonnégy óra azon részleges tisztújító közgyűléstől, mely hivatva van a városunknál üresedésben levő orvosi

; gazdai és kiadói állást betölteni. Részünkről nagyon is fontosabbnak és a város elevenébe vágónak tarjuk azt a kérdést, hogy mely egyénekkel töltessenek be ezen állások, hogysem az őszinte véleménynyilvánítás elől kitérni lehetne, sőt határozottan elitélendő lenne az oly eljárás, amely ezen állások betöltésénél a személyes érdekek, vagy más tendenciák előtérbe helyezésével a közhangulatot befolyásolni s ezáltal a szabad véleménynyilvánítást jogosulatlan korlátok közé szorítani akarná. Holnap lesz a választás napja. Szükségtelen talán bővebben fejtegetni, hogy mily fontos állások betöltéséről van szó. Eltekintve a kiadói állásról, mely szinte egy pontos és megbízható hivatalnokot kiván, de városunkra nézve nagyon is életbevágó kérdés az, hogy valljon ki lesz a városi orvos és a városi gazda ? És ép ezen körülmény késztet jelenleg a felszólalásra a tizenkettedik órában és városunk képviselőtestületének figyelmét felhívni ezen fontos állások betöltésére. Igenis jelenlegi felszólalásunk egyenesen a város képviselőtestületének szól, mely testület hivatva lesz ezen fontos állások betöltésénél oly jelölteket kiválasztani, kik ugy az orvosi valamint a gazdai állásra rá termettséggel bírnák és kik képesek lesznek ezen állásokat méltólag is képviselni. Városi képviselőtestületünkön a sor, hogy ez teljesüljön. Nem jöhet szóba semmiféle személy és vallási tekintet, hanem csupán és tisztán a város jól felfogott érdeke. Hogy mik és milyenek ezek az érdekek, azt legjobban annak a testületnek kell tudni, amelynek kezében a város jövője van letéve. Városunk jelenleg egy oly polgármesterrel dicsekedhetik, melyre csak büszkék lehetünk. Egy ember azonban csak egy ember és bármenyire munkálkodik és fáradoz városunk jóllétét és haladását biztosítani mégis szükséges hogy környezete őt minden tekintetben támogassa és közös erővel haladjanak ezen kitűzött cél elérésére. Ezen közös cél elérésében az orvosi és gazdai állás nagyon is fontos szerepet játszanak. Ezt azt hisszük nem kell bővebb komentárral ellátni és magyarázgatni. Hogy pedig ezen állások méltó egyénekkel töltessenek be az most már a képviselők józan gondolkozására van bizva. Itt van az alkalom tegye meg a képviselőtestület kötelességét. Holnap lesz a választás napja. Mindkét fontos állásnál tömörüljenek azon jelölt mellett, mely leghivatottabb ezen állásokra és ne hallgassák meg a mézes szájú rábeszélőket, kik szavazólapjaikkal kezükben iparkodnak dédelgetjüket ezen állásokra feltolni. TÁRCZA. Pompadour leánya. Ragyogó májusi nap volt. Az utczákon hemzsegett a járó-kelők tömege. Első kiállítása volt a párisi képzőművészeknek. A bourbon-palota előtti Institutio nem fogyott ki a látogatókból, akiknek legnagyobb része áhítattal állt meg Legrmd egy piczi pastelle-je előtt, mely egy bájos leányarczot ábrázolt, de ázt azért nem vette senki észre, hogy a kép eredetije, az az üde bájos kis leány, maga is ott áll a kép előtt s mosolyogva nézi képmását. * A Pont Neuf és Rue Daufin sarkán, a Durand papa kávéházában alig volt néhány törzsvendég. J. J. Russeau, Legrand és a krónikairó: Martias. Egyszerre az ajtó felpattant s kaczagva ugrott be rajta Gabi, akit egy huszárkapitány követett. Egyenesen a piktornak fordult és dorgálni kezdte. — Mit csinált az ábrázatornból ? Hát olyan csúnya vagyok én, hogy az én arczképcmmel megnyeri az első dijat ? A festő ámulva állt fel: — Hát én nyertem meg ? E pillanatban kinyílt a kávéház ajtaja. Egy talpig feketébe öltözött férfi jelent meg két munkásalaktól kisérve. A társaságban nem vették észre a jelenetet s vígan folyt a társalgás, amelyet Durand és a jó öreg Babette élvezettel hallgattak. — Tante Babette ! — szólt a kisleány. — Tudod, hogy ma van a Szűznek utolsó ünnepe, nekem el kell menni a templomba. — El, kicsim. Veied megyek. — Átöltözöl ? — Nem, mamám, igy is jól vagyok. Az öregasszony egy sált boritott a nyaka köré és azután elkísérte kisleányát a templomba. A férfiak egyedül maradtak. A tudós és a művész eltávozott, de jött helyükbe egy érdekesebb alak, Charles Menetier, a huszárkapitány régi hűséges szolgája : Jean Flembeau képében. A fiu bronzszínű, kegyetlen komoly arczán látszott, hogy az öt világrészből legalágb is négyet látott. A szemeiből kirítt, hogy kénytelen nevetni. Valami végtelen fájdalom sirt le az arczárói, aminek kifejezésében volt nngyon sok groteszk vonás, de ami a mégis tiszteletet parancsolt. Nagy felindultsággal lépett a századosa elé : — Századosom, —- hát nincs Isten az égben, hogy megengedte azt, arai ma történt ! A fiatal százados mosolyogva nézte öreg szolgáját. — Hát mi történt ma vén fiam ? — Hát nem tudja a kapitány ur, hogy ma a Bastille mögött kivégezték De La Belle tábornokot, az én, az ön, a mi tábornokunkat, aki annyi véres, diadalmas csatán keresztül járt a dandárunk élén és nem tudja senki sem, hogy miért történt e gazság. A százados arczán két kövér könnycsepp gördült alá, de azért még ő igyikezett lecsillapítani a huszária felháborodását. Gabrielle és az anyja mentek a templomba. J. F. Russeau visszatért, elfelejtette az ernyőjét, azt jött keresni. S amig azután motozott, kitört belőle a satira, rámosolygott Durandra s azután a kapitány felé fordult ; — Csak azt szeretnéd tudni, hogy ilyen majomképü vén embernen hogy lehet olyan bájos kis leánya, mint a mi kis Gabink ? Durand papa nem neheztelt meg a rossz tréfán ; — A dolog tulajdonképpen ugy van, hogy nem is az én leányom. Mitőlünk az ég megtagadta azt az örömet, hogy gyermekünk legyen, de kárpótolt érte. Egy reggel, amikor az üzletemet kinyitottam, egy