Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-10-14 / 41. szám

Ne legyenek szavazógépek, ha­nem a szabadakarat s független gon­dolkozás vezesse őket az urnához. Igenis uraim ez sokszor nálunk a hiba, hogy amidőn valamely városi tisztviselőt választunk nem az arra hivatott, hanem a protezsált kerül ki győztesen az urnából. Tessék azokat megválasztani, kik ezen állásokra méltók és akik hivatásuk tudatában vannak és azt kötelességnek tud­ják be. Nincs több mondani valónk. Ha megértettek bennünket, akkor tudni fogják, mily intenció vezetetett ben nünket a jelenlegi felszólalására. A város képviselőtestületétől függ most már, hogy oly városi orvosa és vá­rosi gazdája legyen, kik ezen állá­sokra méltók és hivatottak. Mi a legjobbat reméljük és bizzunk Pápa város független gondolkozási kép­viselőtestületében. Ha valahol ugy ezen alkalommal nagyon is alkalmaz­tató azon régi magyar közmondás : Amint vetnek ugy aratnak ! Pollatsek Frigyes. Vármegyei közgyűlés. — 1906. október 8. — Vármegyénk törvényhatósági bizott­sága f. hö 8-án Hunkár Dénes főispán el­nöklete alatt rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen tekintve, hogy városunkat ér­deklő számos fontos ügy volt napirendre kitűzve, városunkból a szokottnál több bi­zottsági tag vett részt. Városunkból jelen voltak: íMészáros Károly, Bélák Lajos, Sült Jószef, dr. Lővy László, Körmendy Béla, dr. Körös Endre, dr. Kende Ádám, Billitz Ferencz, Szentbe János, Jákói Géza, Kar­lovitz Adolf, Kellner Vilmos, Keresztes Gyula, Járásunkból jelen voltak: TFalla Géza, Kautmann Géza, Bauer Antal, Alias Miklós, Gerstner Ignácz, Szabadhegyi Kál­mán, Duffek Antal, Katz Lajos és még szá­mosan. A közgyűlés tárgysorozatának összes pontjai nagyrészt felszólalás nélkül az áll. vál. javaslatai alapján lettek elfogadva, csu­pán a Kossuth Lajos-ráca megnyitása kérdé­sében volt egy kis parázs vita, mely vég­eredményében az áll. vál. javaslata értel­mében lett határozottá emelve, jobban ' mondva Pápa város képviselőtestületének határozata lett jóváhagyva és a fellebbezés | elutasítva. A közgyűlés lefolyásának egyes rész­| letiről tudósításunk a következő: Hunkár Dénes elnöklő főispán, kit a 1 terembe lépésekor éljenzéssel fogadtak 10 óra tájban az ülést megnyitotta. Örömmel üdvözli a megjelent bizottsági tagokat ab­ból az alkalomból, hogy mint kinevezett fő­ispán első izben elnököl a közgyűlésen. (Él­jenzés). Főispán örömmel jelenti, hogy a vár­megye törvényhatósági bizottságának egy érdemes tagját Bezerédy Viktor belügyi mi­niszteri tanácsost államtitkárrá kinevezték. Indítványára a közgyűlés őt üdvözli és ezt jki kivonatban vele tudatja. Felolvastatott az alispáni jeleutés, mely a közigazgatás minden ágáról hű képét nyújtotta és melyet a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul. A nyugdíjazás folytán megüresedett enyingi főszolgabírói állásra Kányay József enyingi szolgabírói, mint egyedüli pályázó egyhangúlag lett megválasztva. Az igy megüresedett I o. szolgabíró állásra szinte egyhangúlag Körmendy Béla járásunk tb. főbirója lett megválasztva. A II. o. szolga­bírói állásra az egyedüli pályázó ifj. dr. Kenessey Pongrácz tb. szolgabíró lett meg­választva. Minthogy a megválasztottak mint hiváatalnokok már esküt tettek, ennek le­tétele nem vált szükségessé, ifj. Kenessey Pongrácz rövid szavakban köszönetet mon­dott a megválasztatásáért. Miután az 1907—8 évi közúti költség­vetést elfogadták névszerinti szavazásai döntöttek a 3°[ 0 székházépítési és vasúti pótadó, a katonabeszállási pótadó, az 1°1 0 J előfogati pótadó és a vármegyei alapokat a Veszprémi Takarékpénztárba leendő el­helyezese tárgyában. A szavazás eredményének kihirdetése j után, felolvastatott a kereskedelmi minisz­ternek egy leirata, mely szerint több tör­vényhatósági útnak állami beruházási köl­csönből való kiépítését engedélyezte és ezen utak kiépítése már az 1907 évi tava­szán veszi kezdetét. Bennünket pápaikat igen közelről érdeklő zirc — bakonybél — nagy-gyimóti az u. n. gerenei ut már 1907 ben épül meg. dr. Óvóry Ferenc felszólalására a köz­gyűlés a veszprémi 3-ik és pápai 4 ik pa­tika ügyét soron kivül lett tárgyalva. A közgyűlés az áll. választmány ja­vaslata alapján a veszprémi patikára ki­mondotta, hogy közegészségügyi érdekből szükség van a harmadik patikára. Ugyancsak a pápai negyedik patikára kimondotta, hogy közegészségügyi szempont­ból szükség van erre, annak fölállítása a wmssm kis sivító csomagot találtan az ajtóban. Egy piczi kis leány volt, a mi Gabink. Ki fia, ki leánya, sohase tudtuk meg és Ba­bettetal kimondhatatlan boldogok voltunk, hogy senki sem kereste. Attólfogva ő volt a mi gyönyörűségünk. Azután az öreg ember rövid kis lá­baim besietett a másik szobába s egy kis ridiculet hozott ki. — Ez az összes hozománya, de ebben sincs semmi, ami származásáról felvilágo­sítást adna. Szóval Isten segítségével most már a szó szoros értelmében elbirtokoltuk s azt hiszem, nem togja tőlünk elvinni soha senki. Ekkor felpattant az ajtó és berohant Babette mama ; — Gabi már itthon van ? — kérdé. A férfiak rámeredtek : — Nélküled hogy jöhetett volna haza ? — felelt Durand apó. — Teremtő Istenem, hát akkor hová lehetett ? A férfiak körülvették az öreg asszonyt s faggatták, mi történt a kis leánynyal. Durand mama zokogó szavakkal me­sélte, hogy a St. Germain de l'Auxeroixból kijőve szép csendesen haladtak a Pont Neuf-felé. Egyszerre hátranéz, de már akkor Gabi nem volt mögötte. Ez a TAuxeroix-utczában tőrtént. Es az öreg asszony nem emlekszik másra, mint egy becsapódó kapu zörejére. Flembeau felkiáltott : — L'Auxeroix-utczában ? Hiszen ak­kor ez a Level müve, a Pompadour undok kopójáé, aki asszonyának ily módom szerzi meg a Parc des Cerfs számára a királyt gyönyörködtető hurikat. — Aztán választ sem várva kirohant az utczára. Menetier pár pillanatig maga ele bá­mult, az ő szemei előtt is feltűnt a Pompa­dour nyomorú találmánya : a kis Trianon­ban szervezett Parc des Cerfs A kegyencznő már vénül s féltve helyét, királyi urának oda toborzottá az ifjú szépségeket. Szive elszorult, kimondhatatlan fájda­lom fogta el s aztán kalapja helyett a kis ridiculet kapva kezébe, ő is rohant cselédje után. Flembeaunak igaza volt. Gabit Level lopta el. Amint az öreg asszony lassú totyogó léptekkel haladt a L'Auxeroix utczán, egy kicsi palota félig nyitott ajtaja előtt egy lakáj, mintha keresett volna valamit a föl­dön, félig elzárta az utat. Az öreg tovább haladt, a leány visszamaradt egy pillanatra, de ez a semmi idő elég volt a czinkosok­nak, hogy bedobják a palota udvarába s rázárják a nehéz tölgyfaajtót. Flembeaunak olyan szerencséje volt, hogy rögtön találkozott egy Versailles felé haladó fuvarossal. Menetier sokáig ődöngött az utczákon, amelyek telve voltak háborgó néptömeggel. Pirkadni kezdett, mikor a Concorde­térre ért. A nép Ítéletet tartott. Egy össze­tört, holtra vált embert hurezoltak a Tu­iUeriák kapujához, akiben Menetier Levelt ismerte fel. A proczesszus nagyon rövid ideig tar­tott, pár pillanat múlva Level már ott le­begett a királyi palota kapujának lámpava­sán. -n kapitány nézte a szörnyű jelenetet, melyeek tragikuma abban kulminált, hogy a lámpa vasa leszakadt, s a kivégzett em­ber holtteste összetörve maradt a kövezeten. Aztán ő is tovább halad czélja felé. Egy bérkocsit talált, kezében görcsö­sen tartotta a ridiculet s ő is robogott Ver­sailles telé. Csodálatos módon bejutott az udvarba anélkül, hogy tárki is észrevette volna. A palota egész személyzete, őrsége rengeteg izgalomban volt, a király ellen merényletet követtek el. — Egy ismeretlen fanatikus ember a hajnalok hajnalán sétáló fejedelmet megtámadta a kertben s tőrével le akarta szúrni, de a kés hegye lecsúszott a ruha aranysujtásán s csak nagyon köny­nyü sebet ejtett a felségen. A merénylőt elfogták, de ez az őrség izgalmát nem csillapította le. Menetier akadálytalanul juthatott a Pompadour földszinti lakosztályába. — A még mindig szép asszony kicsi szalonjában szomorú gondolataiba merülve ült az asz­tala mellett. Menetier zajtalanul lépett be, oda, némán térdelt lábai elé s a kis ridicule kihullott a kezéből. A marquise felriadt. Rémülve nézett a térdelő emberre, azt hitte, hogy valami orgyilkos rontott be hozzá. (Nagyon sok oka volt félni a gyilkosok tőrétől.) — Mit keres itt ? — Oh, asszonyom, ha Istent ismer, adja vissza a menyasszonyomat. Tegnap este lopták el és a lelkem súgja, hogy a Parc des Cerfs számára lopták el. Hangjában, kétségbeesett tekintetében annyi fájdalom, annyi szivigható rimánko­dás volt, hogy más körülmények között megértette volna azt még Pompadour is, de most nagyon meg volt rémülve. Előcsengetett cselédeivel elvitette a betolakodót. Es a fiatal tisztet összekötözve vitték az őrségre. Az őrszobában egy pa­don félig meztelenül feküdt Flembeau, a merénylő. Akkor már félig agyon volt kí­nozva. Hóhérai tüzes vassal tépték lábairól a hust, de volt még annyi erélye, hogy szeme egy tekintetével megérttesse gazdá­jával, hogy ne ismerje fel, mert ha észre­veszik, hogy ismerik egymást, akkor mind­ketten el vannak veszve.

Next

/
Thumbnails
Contents