Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-10-14 / 41. szám

Ne legyenek szavazógépek, hanem a szabadakarat s független gondolkozás vezesse őket az urnához. Igenis uraim ez sokszor nálunk a hiba, hogy amidőn valamely városi tisztviselőt választunk nem az arra hivatott, hanem a protezsált kerül ki győztesen az urnából. Tessék azokat megválasztani, kik ezen állásokra méltók és akik hivatásuk tudatában vannak és azt kötelességnek tudják be. Nincs több mondani valónk. Ha megértettek bennünket, akkor tudni fogják, mily intenció vezetetett ben nünket a jelenlegi felszólalására. A város képviselőtestületétől függ most már, hogy oly városi orvosa és városi gazdája legyen, kik ezen állásokra méltók és hivatottak. Mi a legjobbat reméljük és bizzunk Pápa város független gondolkozási képviselőtestületében. Ha valahol ugy ezen alkalommal nagyon is alkalmaztató azon régi magyar közmondás : Amint vetnek ugy aratnak ! Pollatsek Frigyes. Vármegyei közgyűlés. — 1906. október 8. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hö 8-án Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen tekintve, hogy városunkat érdeklő számos fontos ügy volt napirendre kitűzve, városunkból a szokottnál több bizottsági tag vett részt. Városunkból jelen voltak: íMészáros Károly, Bélák Lajos, Sült Jószef, dr. Lővy László, Körmendy Béla, dr. Körös Endre, dr. Kende Ádám, Billitz Ferencz, Szentbe János, Jákói Géza, Karlovitz Adolf, Kellner Vilmos, Keresztes Gyula, Járásunkból jelen voltak: TFalla Géza, Kautmann Géza, Bauer Antal, Alias Miklós, Gerstner Ignácz, Szabadhegyi Kálmán, Duffek Antal, Katz Lajos és még számosan. A közgyűlés tárgysorozatának összes pontjai nagyrészt felszólalás nélkül az áll. vál. javaslatai alapján lettek elfogadva, csupán a Kossuth Lajos-ráca megnyitása kérdésében volt egy kis parázs vita, mely végeredményében az áll. vál. javaslata értelmében lett határozottá emelve, jobban ' mondva Pápa város képviselőtestületének határozata lett jóváhagyva és a fellebbezés | elutasítva. A közgyűlés lefolyásának egyes rész| letiről tudósításunk a következő: Hunkár Dénes elnöklő főispán, kit a 1 terembe lépésekor éljenzéssel fogadtak 10 óra tájban az ülést megnyitotta. Örömmel üdvözli a megjelent bizottsági tagokat abból az alkalomból, hogy mint kinevezett főispán első izben elnököl a közgyűlésen. (Éljenzés). Főispán örömmel jelenti, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának egy érdemes tagját Bezerédy Viktor belügyi miniszteri tanácsost államtitkárrá kinevezték. Indítványára a közgyűlés őt üdvözli és ezt jki kivonatban vele tudatja. Felolvastatott az alispáni jeleutés, mely a közigazgatás minden ágáról hű képét nyújtotta és melyet a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul. A nyugdíjazás folytán megüresedett enyingi főszolgabírói állásra Kányay József enyingi szolgabírói, mint egyedüli pályázó egyhangúlag lett megválasztva. Az igy megüresedett I o. szolgabíró állásra szinte egyhangúlag Körmendy Béla járásunk tb. főbirója lett megválasztva. A II. o. szolgabírói állásra az egyedüli pályázó ifj. dr. Kenessey Pongrácz tb. szolgabíró lett megválasztva. Minthogy a megválasztottak mint hiváatalnokok már esküt tettek, ennek letétele nem vált szükségessé, ifj. Kenessey Pongrácz rövid szavakban köszönetet mondott a megválasztatásáért. Miután az 1907—8 évi közúti költségvetést elfogadták névszerinti szavazásai döntöttek a 3°[

0 székházépítési és vasúti pótadó, a katonabeszállási pótadó, az 1°1

0 J előfogati pótadó és a vármegyei alapokat a Veszprémi Takarékpénztárba leendő elhelyezese tárgyában. A szavazás eredményének kihirdetése j után, felolvastatott a kereskedelmi miniszternek egy leirata, mely szerint több törvényhatósági útnak állami beruházási kölcsönből való kiépítését engedélyezte és ezen utak kiépítése már az 1907 évi tavaszán veszi kezdetét. Bennünket pápaikat igen közelről érdeklő zirc — bakonybél — nagy-gyimóti az u. n. gerenei ut már 1907 ben épül meg. dr. Óvóry Ferenc felszólalására a közgyűlés a veszprémi 3-ik és pápai 4 ik patika ügyét soron kivül lett tárgyalva. A közgyűlés az áll. választmány javaslata alapján a veszprémi patikára kimondotta, hogy közegészségügyi érdekből szükség van a harmadik patikára. Ugyancsak a pápai negyedik patikára kimondotta, hogy közegészségügyi szempontból szükség van erre, annak fölállítása a wmssm kis sivító csomagot találtan az ajtóban. Egy piczi kis leány volt, a mi Gabink. Ki fia, ki leánya, sohase tudtuk meg és Babettetal kimondhatatlan boldogok voltunk, hogy senki sem kereste. Attólfogva ő volt a mi gyönyörűségünk. Azután az öreg ember rövid kis lábaim besietett a másik szobába s egy kis ridiculet hozott ki. — Ez az összes hozománya, de ebben sincs semmi, ami származásáról felvilágosítást adna. Szóval Isten segítségével most már a szó szoros értelmében elbirtokoltuk s azt hiszem, nem togja tőlünk elvinni soha senki. Ekkor felpattant az ajtó és berohant Babette mama ; — Gabi már itthon van ? — kérdé. A férfiak rámeredtek : — Nélküled hogy jöhetett volna haza ? — felelt Durand apó. — Teremtő Istenem, hát akkor hová lehetett ? A férfiak körülvették az öreg asszonyt s faggatták, mi történt a kis leánynyal. Durand mama zokogó szavakkal mesélte, hogy a St. Germain de l'Auxeroixból kijőve szép csendesen haladtak a Pont Neuf-felé. Egyszerre hátranéz, de már akkor Gabi nem volt mögötte. Ez a TAuxeroix-utczában tőrtént. Es az öreg asszony nem emlekszik másra, mint egy becsapódó kapu zörejére. Flembeau felkiáltott : — L'Auxeroix-utczában ? Hiszen akkor ez a Level müve, a Pompadour undok kopójáé, aki asszonyának ily módom szerzi meg a Parc des Cerfs számára a királyt gyönyörködtető hurikat. — Aztán választ sem várva kirohant az utczára. Menetier pár pillanatig maga ele bámult, az ő szemei előtt is feltűnt a Pompadour nyomorú találmánya : a kis Trianonban szervezett Parc des Cerfs A kegyencznő már vénül s féltve helyét, királyi urának oda toborzottá az ifjú szépségeket. Szive elszorult, kimondhatatlan fájdalom fogta el s aztán kalapja helyett a kis ridiculet kapva kezébe, ő is rohant cselédje után. Flembeaunak igaza volt. Gabit Level lopta el. Amint az öreg asszony lassú totyogó léptekkel haladt a L'Auxeroix utczán, egy kicsi palota félig nyitott ajtaja előtt egy lakáj, mintha keresett volna valamit a földön, félig elzárta az utat. Az öreg tovább haladt, a leány visszamaradt egy pillanatra, de ez a semmi idő elég volt a czinkosoknak, hogy bedobják a palota udvarába s rázárják a nehéz tölgyfaajtót. Flembeaunak olyan szerencséje volt, hogy rögtön találkozott egy Versailles felé haladó fuvarossal. Menetier sokáig ődöngött az utczákon, amelyek telve voltak háborgó néptömeggel. Pirkadni kezdett, mikor a Concordetérre ért. A nép Ítéletet tartott. Egy összetört, holtra vált embert hurezoltak a TuiUeriák kapujához, akiben Menetier Levelt ismerte fel. A proczesszus nagyon rövid ideig tartott, pár pillanat múlva Level már ott lebegett a királyi palota kapujának lámpavasán. -n kapitány nézte a szörnyű jelenetet, melyeek tragikuma abban kulminált, hogy a lámpa vasa leszakadt, s a kivégzett ember holtteste összetörve maradt a kövezeten. Aztán ő is tovább halad czélja felé. Egy bérkocsit talált, kezében görcsösen tartotta a ridiculet s ő is robogott Versailles telé. Csodálatos módon bejutott az udvarba anélkül, hogy tárki is észrevette volna. A palota egész személyzete, őrsége rengeteg izgalomban volt, a király ellen merényletet követtek el. — Egy ismeretlen fanatikus ember a hajnalok hajnalán sétáló fejedelmet megtámadta a kertben s tőrével le akarta szúrni, de a kés hegye lecsúszott a ruha aranysujtásán s csak nagyon könynyü sebet ejtett a felségen. A merénylőt elfogták, de ez az őrség izgalmát nem csillapította le. Menetier akadálytalanul juthatott a Pompadour földszinti lakosztályába. — A még mindig szép asszony kicsi szalonjában szomorú gondolataiba merülve ült az asztala mellett. Menetier zajtalanul lépett be, oda, némán térdelt lábai elé s a kis ridicule kihullott a kezéből. A marquise felriadt. Rémülve nézett a térdelő emberre, azt hitte, hogy valami orgyilkos rontott be hozzá. (Nagyon sok oka volt félni a gyilkosok tőrétől.) — Mit keres itt ? — Oh, asszonyom, ha Istent ismer, adja vissza a menyasszonyomat. Tegnap este lopták el és a lelkem súgja, hogy a Parc des Cerfs számára lopták el. Hangjában, kétségbeesett tekintetében annyi fájdalom, annyi szivigható rimánkodás volt, hogy más körülmények között megértette volna azt még Pompadour is, de most nagyon meg volt rémülve. Előcsengetett cselédeivel elvitette a betolakodót. Es a fiatal tisztet összekötözve vitték az őrségre. Az őrszobában egy padon félig meztelenül feküdt Flembeau, a merénylő. Akkor már félig agyon volt kínozva. Hóhérai tüzes vassal tépték lábairól a hust, de volt még annyi erélye, hogy szeme egy tekintetével megérttesse gazdájával, hogy ne ismerje fel, mert ha észreveszik, hogy ismerik egymást, akkor mindketten el vannak veszve.