Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-09-30 / 39. szám

nek minden tekintetben meg fog fe­lelni. Ily auspiciumok mellett várjuk teljes reménnyel a színtársulat mű­ködését. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a ma­gyar színészetnek. Városunk intelli­genciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálni. Nem a pessimista szemüvegén nézi közönsé­günk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönbözteti. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön híre van, hogy Thalia papjait, ha hivatá­sukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kisérte. Időszerűnek tartjuk most, midőn Szalkay Lajos jóhirnévnek Örvendő színigazgatót és társulatát körünkben üdvözölhetjük, egy és mást elmon­dani, hogy mi kötelesség háramlik reájuk és mi kötelessége a városunk­ban megalakult szinügyi bizottságnak. Csak is ugy és akkor lehetséges a közönség érdeklődését felhívni és ébrentartani, ha a színtársulat és a szinügyi bizottság karöltve egymást támogatja. A társulat első sorban teljes ara­bitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színmüveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a ke rekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tüz. a színészi lelkesedés is járul a közönség tapsainak és {járt­fogásának eredménye nem marad­hat el. Fel tehát Thália pap és papnői legyenek rajta, hogy kicsiny és nagy örömmel keresse fel a múzsa hajié kát és önök lelkesedése bizonnyal át fog ragadni erre a közönségre, mely évtizedek óta kész örömmel áldoz a művészet .oltárára. Ami a szi íűgyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent el fog követni, hogy társulatunk existentiája jelen­legi évadban biztosítva legyen. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítik Pápa vá- ! ros műértő közönségét oly annyira, hogy rendkivüli simpátiával és jó- í akarattal fogadja a társulatot és ha a társulat is hivatásának tudatában lesz, akkor fényes eredményt jóso­lunk a sziniévadnak. De ezzel az egy eredménnyel még nem teljesítették minden köte­lességüket. A szinügyi bizottságnak az egész sziniévadban folyton köte­lessége aktióban maradni. Kisérje az egész sziniévad alatt jóakaró figye­lemmel mindazokat a mozgalmakat, mely a színészetet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szin­ügyi bizottság szerető gárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi ma gyar vendégszeretetével lássa el, hogy mikor a bucsu órája elérkezett, az itt tartózkodás jö sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Felszólalásunk — a sziniévad kezdetén — apropos. Eme felszóla­lást a jóakarat sugalmazta tollúnk nak. A sajtó kötelessége mindenütt, felemelni szavát, hol a célirányossal ellenkező faktumukat tapasz!al. Most is felemeltük. Es hi ;<zük, hogy sza­vunknak meg lesz az óhajtott sikere. Elfogulatlanul, részrehajlás- és ér­dek nélkül vesszük bonckés alá a tör­ténendőket. De kritikánk nem sem­mitmondó, üres fecsegés lesz. Híven, váiosunk műértő közönségének igé­nyeihez arányítva fogjuk ítéletünket kimondani. Mert a közönség szolgá­latában állván, ezt a közönség mél­tán és joggal megkövetelheti tőlünk az igaz, a való tények konstatálását. Arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hatnatós működését lapunk­ban elősegítsük, hogy a nagyközön­ség tudomást vegyen arról, hogy Pápa városában fönnen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredményeket ért el a ma­gyar színészet. Adja Isten, hogy ugy legyen ! A kamarai választás. Meleg nap volt a mult csütörtökön a városházán. Ezen a napon választották meg a győri ipar- és kereskedelmi kamarába kül­dendő kültagokat iparosaink és kereskedőink. E választások ez ideig semmibe sem szok­tak vétetni, alig-alig jelent meg 40—50 szavazó az urnánál és ezek is csak kapaci­tálásra mintegy szívességből tették ezt és adták le szavazatukat úgyannyira, hogy a választási aktus már délelőtt 1 l-re rendsze­rint be is fejeződött. dolt már rá. Mikor Lazarine szemeit nézte, megfeledkezett, hogy le akart mondani az életről. Lazarine, — szólalt meg megvál­tozott, lágyan csengő hangon — tudja-e, hogy akkoriban én nagyon szerettem ma­gát? Akkor azonban nem mertem beval­lani, csak most, csak most mondom meg. — Bizalomért bizalom, kedves bará­tom. Lássa, én tudtam ezt és mindig vár­tam, hog) szólni fog. Maga azonban néma volt, mint a hal. — Féltem hogy visszautasít. Egy este voltam nagyon közel hozzá, hogy szóljak. Maga egy jelenése után kijött a színpadról a kulisszák mögé. Ki volt fáradva, pihegett, mint a fáradt madár. Én ott álltam maga mellett és a szemébe néztem, ugj ragyo­gott, ugy vonzott magához. Akkor azonban eszembe jutott, hogy azt beszélik, maga Larriunt szereti és . . . és. — Kedves barátom, őszintén mondva, maga nagy csacsi volt. Larrieu előttem min­dig unalmas alak volt, mig ha maga csak egy szót is szólt volna. Különben régen el­múlt dolgok, ne bolygassuk többé. Beszél­jünk másról. — De beszéljünk róla, Lazarine ! — kiáltott fel Saint Martiak — Én még min­dig szeretem magát és szemeimben maga még mindig a régi, az elragadó, kedves La­zarine. Megragadta a nő kezeit és csókokkal halmozta el. Lazarine, akit szintén megha­tott a régi szerelemnek ez a föl ébredése, hallgatott és egy pillanatig a felujuló em­lékek mintha őt is elkábították volna. Gyor­san összeszedte azonban magát és moso­lyogva, ele bánatos hangon mondta: — Legyünk okosak, barátom. Ami el­múlt, az nem tér vissza. Lássa, en már nem vagyok fiatal. — De még mindig elragadó, imádatra méltó ! Nem, nem. Mikor az ember körül már ötven év árnyéka settenkedik, nem le­het így ellágyulni. A mi korunkban a pil­lanat illúzióit gyorsan követné a kiábrán­dulás. Akkor már jobb, ha én itt maradok magányomban és ön elmegy, ahova tervezte, a kolostorba. Lazarine nevetett. A férfi, mikor iátta, hogy a dolog igy megfordul, felsóhajtott, összeszedte magát és szinte szégyenkezett bohó ellágyulasán. Azután átmentek a sza­lonba. A társalgás azonban Lazarine minden ig.V'Ki; (•' t riAm tudott f el élén k­u ni. Sainte Martial visszaesett komor gon­dolataiba. Tiz óra tájban köszönt es tá­vozni készült. E perezben azonban Lazarine megfogta kezét és csöndesen, elmélázva mondotta: — Köszönöm, hogy meglátogatott. Nem tudom, mikor látjuk viszont egymást. Mint régi, jó barátok öleljük meg egymást. — Azután elváltak. Másnap Saint Martial ismét útban volt Fontgombaul felé. A reggel gyönyörű szép volt és az ősz illata áradt szét a levegő­ben ; a fák levelei a sötétvöröstől az arany­sárgán át a violaszinig minden színben pom­páztak és a tiszta, áttetsző levegőben a susogó szellő konyü szárnyain egy mélabús csengésű harang szavát hozta magával. Ez a szomorúan elragadó őszi istenhozzád La­zarine istenhozzádját juttatta Saint Martial eszébe és mély sóhajtást csalt ajkára : — Utóvégré igaza volt neki, — gon­dolta magában. — Az ilyen álmok nem ne­kem valók. Olyanok, mint a hervadó őszi rózsa, amely szép ugyan, de nincsen illata. A kocsi megállt a kolostor előtt. pogányos utas kiszállt és mig felfelé ha­iadt, a fogadóhoz vezető lépcsőn, szeme folyton a .. t,u íelirau függött: „^kik az életben nem voltatok boiu^gok, jertek ide, hogy megpihenjetek". hogy egészségünket megóv­juk, mert csaldt a természe­tes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsav Mit igyunk? a s naírontaríalmu ásványvizei a fórrá s-t. mely ideges gyoraorbaj, légcső-, tüdő­gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hó­lyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő ered­ménnyel használtatik és ragályos betegségektől, ty­hus, cholera megkin",ettek azok, kik közönséges ívóviz helyett .. aai ÁGNES-forrás vízzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető etében olvashatók. Háztartások szá­mára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is. olcsóbb, hogy az ÁGNES forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcson beszerezhető 'egyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismer- T7"pl *h TlOTVl V* ! tető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden füszerüzletben és vendéglőben, J-^-wv^. v u V . Főraktár : O s a -v a> 1 <3. János füszerüzletében Pápán.

Next

/
Thumbnails
Contents