Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-09-09 / 36. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm&wmK w M«m .i^TESEK és NYILTTEREK fel.ütőinek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R !VI I N könyvk! repedésében. Városunk költsegvetuse. A város jövő évi költségirányzata — mint értesülünk — már kész, nyomtatás alól nemsokára kikerül s azt Pápa város képviselőtestülete a legözelebbi rendes képviselőtestületi közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis kötelességünknek ismerjük a városi képviselők figyelmét erre felhívni. Tesszük ezt pedig azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy ép ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyob közönyt tanú sitják. Mégis ha választás volna. Csak icurka, — picurka hivatal betöltésé ről volna szó is, no persze ez egészen más, az ilyenért már érdemes a helyszínén órákat eltölteni a kapacitálgatással és ismét órákat a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanc.ii Költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unalmas számokon behunyt szemmel végig nyargalni. Emelkedik-e a pótadó vagy nem és ha igen : vajon indokoltan-e ? nagyon alárendelt kérdés. A képviselők jobbadára fel sem veszik, mert birják, a szegény embei meg izzadja a többletet, ahogy tudja. Ez az okozója, hogy a legszükségesebb dolgok, melyeket bizonyos tekintetben életkérdésül lehetne tekinteni — nem halad előre. Komoly megszivlelésül irjuk e sorokat s egyenesen a városi képviselőkhöz intézzük ezeket, azokhoz a városi képviselőkhöz, kik hivatásul tűzték ki maguknak Pápa város közérdekét szolgálni. Tudomásuk szerint pedig többen vannak kik ezt maguknak vindikálják s ezen vezérlő egyéniséghez fordulunk, hogy a város költségvetésével ne ugy bánjanak mint a hogy szokták. Fontolják meg, mi az egy város költségvetése, s mily szolgálatot tesz minden egyes képviselő a város érdekének, ha a költségvetés érdekében ott a hol arra szükség van szót emel s nem nézi közönnyel, mint gazdálkodnak a város vagyonával. Pedig ez volt és ha igy folytatják, ez lesz őrökké veszedelme városunknak. Lamentáluuk, sopánkodunk, hogy ez már tűrhetetlen, de azért nem teszünk ez érdemben semmit, hanem összetett kezekkel s nyitott szájjal várjuk továbbra is a sült galambot. Halljuk hangoztatni, hogy a költségvetés elkészítésénél kisebb nagyobb hiányok észlelhetők, de mindennek daczára a legcsekélyebb ér deklődést nem tapasztalunk, mely arra hagyna következtetni, hogy a költségvetésben felvett többlet a mini mumra degredáltassék. Tanácstalanul állunk és nincs ki segítene ezen. Azok kik segíthetnének ezen. nem törődnek a város ügyeivel, nem jelennek meg a gyüTÁRCZA. Az öreg Jákob, A mult héten egy tikkasztó meleg délelelőtt a Luxembourg-pályaháznál szálltam le. Sok csomag volt velem. A szemben levő bérkocsi-állomáson a lovak éppen ebédeltek. Sajnáltam megzavarni a szegény párákat. Vártam hát, mig egy „maraudeur" kocsis jön az uton. Nemsokára jött is. Már messziről láttam, hogy üres a kocsija. Minél közelebb ért hozzám, annál jobban feltűnt a bakon ülő kocsis, mert nagyon jókedvűnek látszott. Az „Urbaine-Compagnie" gummi kerekes, sárga kocsijába fogott kis hóka lova is vigan baktatott előre a boulevard faburkolatán. Türelmetlenül integettem neki. hogy állna meg. Reám nézett egy darabig, mintha haboznék. Aztán megállította, majd meg újra elindította a lovát. Vállat vont és folypy* ton mosolygott ez a különös fiakkeros. Már azt hittem, hogy fel se vesz. Végre mégis odahajtott hozzám. Tipikus párisi bérkocsis volt az öreg. Fényes kokárdás czilindere félre volt csapva hetykén. Ezüstös fehér haja nagyban elütött simára borotvált, piros pozsgás, egészséges arczától. Rövid cserép-pipa füstölt a szájában. Kávébarna redingote-ján pedig az ezüstös gombok csakúgy ragyogtak a napsugárban. Bordeaux-piros mellénye félig ki volt gombolva. Keresztbevetett lábbal ült a bakon és a gyeplőt hanyagul tartotta kezében. Szóval egészen sans-gene cocher volt. — Csak lassan, lassan, monsieur ! — szólt hozzam, mikor felraktam az ülésre a pakkjaimat. — A Rue-Bertholetba hajtson, — de gyorsan 1 — Hányadik szám alá? 1 — Nem tudom. Majd megmutatom a házat. Különben egy mosóintézet van ott, — oda! Kocsisom erre morgott valamit ésügetésre nógatta a lovát. Letettem madame Sangliernél az inggalérjaimat és uj czimet adtam a fiakkerosnak. — Ah, a Rue-Mayetba megy az ur 1 No ezt a kis keresztutezát se sok kocsis ismeri. De én tudom ám, hol van! Párisban minden utczát ismerek. Gyü ! Gocotte 1 Suhintott egyet az ostorával és csakhamar kiértünk a Mont-Parnassera. Érdekkel figyeltem azután arra a bizalmaskodó, tiszta, öreg emberkére, — aki ugy ült a helyén, mintha „pedigrés" ügetőt hajtana, — egy széles, árnyos országúton. Egyszerre csak hátrafordult félig és újra elkezdett beszélni. Elzászi kiejtése volt: — Vous-étes Allemand mondsieur ? 1 — Nem, nem vagyok német. — Azt hittem pedig, mert olyan német császáros bajusza van 1 — De maga német, ugy-e, mert a kiejtése az nem párizsi 1 Mintha megsértettem volna evvel az évődő kérdésemmel, — kiegyenesedett és bosszúsan vágta vissza: Vidéki Tanintézetek által előirt ruházati cikkek fiuk és leányok részére Vidéki Z-UL figyelmébe! lő ír • leg-elöny ösebben szerezhetők be®sz\iiök figyelmébe! Krausz József M. Fia és Társa divatáruházában.