Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-08-26 / 34. szám

ZXTVI. ó-^fol^ani. IPárpa.., 1906. ai-uLg-a-Sz-fc-cLS 26. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A pápai ev. ref. hitközség terve, Nagyszabású terv kivitelére határozta el magát a pápai ev. ref. hitközség. Arról vau ugyanis szó, hogy a pápai ev. ref. hitközségnek eldugott helyen levő, a mai kor igényeinek már meg nem felelő temploma helyett ujat emeljenek. A hitközség tervbe vette ugyanis, hogy az uj templomot a Széchenyitéren levő városi színház helyére óhajtaná felépíteni és e célból, már évekkel ezelőtt a színház lerombolása esetén az újonnan felépítendő színház részére az ó-kollegiumot képező háztömböt óhajtották megvásárolni, azt lerombolni és az igy támadó mintegy 1850 négyszögméter terület közepén felépítenék az uj színházat, szebbet, nagyobbat a mostaninál. Ezen tervtől ugy látszik az ev. ref. hitközség évek multán elállott mert néhány nappal ezelőtt egy ujabb kérvényt nyújtottak be a városhoz, mely teljesen eltér ezen tervtől. Ezen kérvény szerint a pápai ref. egyház a mostani színház átengedése ellenében hajlandó a templom építési alapból 20000 koronát közpénztárba még ez évben lefizetni azon célra, hogy ennek tőkésítésével és a társadalom/ nak folytatólagos áldozatkészségével, valamint az uj színházak alapjára az államkormánytól adni szokott segélyezésével egy uj és nagyobb városunk igényeinek teljes mértékben megfelelő színház legyen építhető, ha lehet már a templom felépítése előtt, ha pedig az nem lesz lehetséges, akkor a templom felépítésétől számított legkésőbb 10 év alatt, amiből kiviláglik, hogy az uj színház építéséhez szükséges összeg előállítása legkevesebb 15 év lenne. A ref. egyház kérvényében kiemeli, hogy ezen kérvény napirendre való kitűzését 'azért sürgeti, mivel tisztába kell az egyháznak jönni aziránt, hogy hol építsék fel az uj templomot, mert a templom építés TÁRCZA. ^tio Lovaglás közben. — Hopp 1 — kiáltotta vidáman a kis Bertalanffy Magda s piczi ezüst sarkantyújával hirtelen megdöfte a paripáját s megrántotta a kantárt. Az aranypej felszökött s elnyúlva hoszszan, mint a madár ugy röpült az élősövény kerítésen. — Brávó 1 — kiáltotta el magát elragadtatva a leány kísérője, Palánkay Dénes s a következő pillanatban, az ő sötét peje is keresztülröpült a sövényen. Azután megint egymás mellett ügetett a két paripa. A nyeregben ülők most már alig-alig tartották a kantárszárat s a két ló szabályos ügetésben száguldott keresztül a pompás réten. A férfi kezdte ismét a beszédet; — Tehát abban maradunk Magda, hogy maga óvatosan kifürkészi a terepet s amikor észreveszi, hogy elérkezett a pillanat, rajta üt és szól nekem. •— Föltéve, hogy tényleg van valami keresni valója s hogy tényleg ugy áll a dolog, amint maga sejti. Palánkay idegesen suhintott a lovagló botjával : — Tudja, Magda, azt elismerem, hogy én sem vagyok kivétel az általános szabály alól, tehát én is elfogult vagyok, vak és bizonyos mértékig ostoba, azzal szemben, akibe szerelmes vagyok, de annyira ostobává mégsem lettem, hogy amint mondani szokás, nagybőgőnek nézzem a csillagos eget. — Azt nem — mondta nevetve a leány — de esetleg a nagybőgőt nézi csillagos égnek. Palánkay meg volt sértve egy csöppet s éppen azért a filozofálás iugoványos talajára tévedt. — Csúfolódhat, hisz kiszolgáltattam magamat kényre, kegyre, de ha egészen őszintén kellene nyilatkoznom, egyszerűen kijelenteném, hogy egészen őszintén szólva, egy szó igazság sincsen abbau, hogy a szerelmesek ostobák. Sőt ellenkezőleg. A szerelem éleslátóvá, körültekintővé, sőt bölcscsé és jóssá teszi az embert. Ami másnak föl sem tűnik, a szerelmes embernek esemény, sőt végzetes bizonyosság. Mert — én legalább — ezer szemmel látom, ezer szívvel érzem és ezer agygyal viszgálom azóta az életet, amióta Melenczey Böskét ismerem és szeretem. Bertalanffy Magda kurtábbra fogta a lova kantárat s mint egy ex-cathedra beszélő római pápa, a legmegdönthetetlenebb komolysággal hirdette ki a maga dogmatikus igazságát: — És éppen ez a baj. A tények és céljaira már rendkivüli adót vetettek ki, a költségvetés nagyságát ettől teszik függővé ; de mig a templomalap oly összegre növekszik, hogy az építés megkezdődhessék, amire 5—10 évet vesznek számításba, tehát addig a mostani színház a helyén megmaradhatna meghatározott további évekig, sőt minthogy a mostani szinháztelekből annak nyugoti végéből csak az vétetne el templom céljaira, mely jelenleg két öltözőnek lesz használva, ugy azon esetben ha 10 év alatt sem volna elegendő összeg előteremtve az uj színház felépítéséhez, ugy a jelenlegi színház helyén maradhatna mindaddig, mig az uj templom felépülne, csupán ezen két öltöző szoba oldalt volna egyelőre elhelyezve. A kérvény lényege tehát az, hogy a ref. egyház az uj templomát a Széchenyi-téren óhajtja felépíteni, a színház helyét a várostól átengedni kéri, ennek ellenértékében pedig hajlandó 20000 koronát lefizetni, mely összeg ugyszinte az állam által kieszigazságok olyan egyszerűek s olyán laposak, hogy azoknak a meglátásához két szem is sok. Aki tehát ezer szemmel nézi a valóságokat, rosszul lát. — Maga tehát még mindig azt hiszi, hogy én képzelődöm ? — Nem, — mondta ismét bölcs megfontolással a leány — én még mindig nem hiszem, hogy magát tényleg a valóságok érdeklik. Palánkay megállította a lovát, hogy annál nagyobb súlya legyen a kijelentésének s ingerülten mondta : — Hát mit tegyek ? A szivemet végre is nem rakhatom ide, hogy magát meggyőzzem. Huszonhét éves vagyok, nem vagyok tehát valami zöld fiu, az életet is ismerem, hiszen volt részem benne, csalódás tehát ki van zárva s maga mégis egyre kételkedik bennem. Jó. Ezennel becsületszavamra jelentem ki, hogy halálosan, sőt a legkomolyabban szerelmes vagyok a maga szép barátnőjébe, Melenczey Böskébe s vagy őt veszem feleségül, vagy egyszerűen főbe lövöm magam. —• Kérem — mondta a leány — erre igazán nem lehet más válaszom: meg vagyok győzve s állom az igéretemet. Most már őszinte, igazi fegyvertársa leszek, mert hiszem, hogy egészen komolyan szerelmes. fVlég ma megkezdem a megfigyeléseket s holnap, a rendes reggeli lovagláson beszámolok.