Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-08-19 / 33. szám

Ahol még kevéssel ezelőtt az eke járta a földet és a naptól barnult földmives szívszorongva, félelemmel vegyes reménykedéssel leste verejtékes munkájának eredményét — ott ma egy uj városrész emelkedik és pompázik villatelepével, terjedelmes utcáival, modern épületeivel, népes forgalmával és hatalmas parkjával. Ahol a legszánalmasabb belközlekedési, egészségi, világítási viszonyok között élt a lakosság — ott ma remek aszfalt utakon bonyolódik le a személyi és kocsi forgalom, hatalmas vízművek ontják az egészséget osztó kristálytiszta forrásvizet és egy nagyméretű villamtelep szolgáltat nappali fényt és világosságot az est homályában és az éj sötétjében. Ha most mind e mellett még nem hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy e város területén mintegy 20 tanintézet áldásos működése észlelhető, három tekintélyes pénzintézet képviseli az anyagi érdekeket, nem lehet csudálkozni a felett, hogy a város lakosságának száma ma már 21.000 szaporodott. Már most, ha ebbe a reális keretbe állítjuk be városunk képét — kétségtelenül megkell állapítani, hogy e város kulturváros és ha felsorolt intézményeinek kitűnő minőségét vesszük szemügyre, arra a meggyőződésre jutunk, hogy kulturfoka bizony nem is alacsony. Azonban nem elégséges az, hogy valamely város kulturfoka csupán „nem is alacsony" legyen, oda kell törekednie, hogy lehetőleg a tökéletesség fokát érje el. Ez pedig csak ugy érhető el, ha minden intézménye kifogástalanul állja meg a helyét. Nos hát a felsorolt intézmények ha nem funkcionálnak kifogástalanul, minek őket felsorolni ? Igaz. Nem is a felsorolt intézmények azok, melyek városunkat a kulturtökéletesség fokának elérésében akadályozzák, hanem egy fel nem sorolt intézmény. Fel nem soroltam pedig ezt azért, mert az valósággal undort gerjesztő tályog a város testén. Tályog, mely eltávolítandó és el is távolitható, de amelynek eltávolítására alkalmas műtőkés a Nagyméltóságú Kereskedelemügyi m. kir. Kormány kezében van. Ez a tályog városunk testén — a m. kir. posta és távírda és távbeszélő hivatal. A hivatal, mint ilyen, szervezetével, hivatalnoki karával, ez utóbbinak szorgalma és szakértelmével minden gáncstól távol áll, róluk és felőlük csak az elismerés hangján lehet és szabad beszélni. De mit ér a legjobb és legtökéletesebb szervezet, a legszakképzettebb, legbuzgóbb hivatalnoki kar is. ha működését, életerejét és kedvét megbénítja a keretnek szük és meg nem felelp volta, amelyben tevékenységét kifejteni kell. A mi postahivatalunk szervezetével, derék hivatalnoki karával, a jelenlegi postahivatali épület helyisegeiben valósággal ép lélek beteg testben. Ezen beteg testre keresünk gyógyirt Nagyméltóságod jóakaratának gyógytárában. De legyen szabad a postahivatali állapotok tűrhetetlen voltát a következőkben | vázolnom és reá mutatnom, hogy a postahivatali intézmény a város fejlődésével nemcsak hogy lépést, nem tartott, de attól va! lósággal messze elmaradt. A magán kezelésben levő postahiva1 talt 1882. évben velte saját kezelese alá az állam, amikor is e célra kibérelte az 1037. | számú, ma Zimmermann János utca 8 számú házat, mely a város kereskedelmének gócJ pontjától távol — a közforgalomtól félre eső egyik alsóvárosi utcában fekszik. Ezen időben a postahivatal 1 főnök, 4 tisztviselő, 5 levél hordó és szolga öszszesen tehát 10 személyből állt és 22. 589 frt. 14 krt. az az 45.178 kor. 28 fillér pénztári jövedéki bevételt forgalmazott. ! Az egész épület a postahivatal szükségletének szolgált, (esupán egy kis lakás állt az azon időbeni főnök rendelkezésére. 1887. évben az eddig külön hivatalt képező távirdahivatal, a postahivatallal egyesitetett és most már ugyan az a helyiség, mely eddig kizárólag a posta céljainak állót rendelkezésére, egyszersmind a táviró hivatalnak is otthonául szolgált. 1892. évben már 6 tisztviselő és 8 levélhordó és szolgából állt a posta és táviróhivatal, melynek jövedéki bevétele 31. 659 frt 98 krt. az az 63. 319 kor. 96 fillért tett. 1901. évben lépett életbe Papán a telefon intézménye, mely a posta és táviróhivatalnak képezvén kiegészítő részét, ugyancsak helyet kellett számára szorítani a posta és távírda mellett. 1902. évben már 15 tisztviselő, 16 szolga és levélhordó képezte a hivatal személyzetét. Ez évben a hivatal 116. 936 kor. 24 fillér jövédékí bevételt mutatott föl. 1905. évben és jelenleg is 21 tisztviselő és 18 levélhordó és szolgából, vagyis 39 egyénből áll a hivatal személyapparátusa. Jövödelem a mult évben 119. 543 kor. 93 fillért tett. A folyó évi jövedéki bevétele postahivatalunknak kétségtelenül nagyobb emelkedést fog felmutatni. A mult évi jövedeki bevételnek az 1902 évi jövedéki bevételhez képest való emelkedésének jelentéktelen volta, az ex lex állapot időtartama üzletforgalmi meddőségének Következménye. 1887. évben, amikor a távirdának a postába való illesztese megtörtént, mindöszi sze két állami és egy vasúti vezeték futott be a hivatalba; ma 4 állami és 2 vasúti ! üzleti vezeték teszi ezt, akkor 1 távírda asztal lett beállítva, ma 3 ilyen áll, akkor 1 ember foglalkozott távirással, ma ez a : szak 3 embert igényel. Ámde legyen szabad megvilágítanom a postahivatal forgalmi fejlődésének igazolása után azt, hogy milyenek a hivatali helyiségi viszonyok. Ezt röviden megtehetem, csak azt kell megmondanom, hogy helyisége a mai postatávirda és távbeszélő hivatalnak, illetve a mai 39 egyénből álló hivatali személyzetnek, a 6 távírda vezetéknek, 3 távírda asztalnak és a telefonhálózatnak és kapcsoló szekrénynek és a 39 tagu személyzet irodai és kezelési felszereléseinek ugyanaz, ami — Ne mondja. Nem ugy fest, mint a nőgyülölők. — Nem is vagyok az. Én csak szabad s ági in á d ó v agy o k. — És olyan nagyon kizárja egymást ez a két fogalom, nő és szabadság? — Nő és szabadság — igy állítva egymás mellé — éppen nem ; de házasság és szabadság — tél és nyár — észak és dél. Nem rímelnek össze. — Különös ur maga, — mondta kicsit megbántottan a lány — a kerítésen át jár látogatóba, letapossa a virágokat és egy fiatal leánynak magyarázza a házasság elvetendő voltát. — Es mindezt ingujjban, — mormolta kissé kelletlenül Sigmond, akinek most egyszerre ismét eszébe jutott a kabátja s é,)pen ezért csaknem ridegen tette hozzá : — Bocsánatot kérek, tehát mind a három, vagyis mind a négy neveletlenségemért s kérem, mutassa meg, merre van a kapu. — Nem volna okosabb, ha inkább elküldeném a kertészt a kabátjáért ? Végre is nem egészen kellemes igy járkálni. — Nem, de egy kissé különösen hangzik, nem is tudnám igénybevenni a szívességét, mert fogalmam sincsen, hol van a kabátom. A leány most már határozottan gyanúsan nézegette a tanárt. —• Igen — magyarázta Sigmond — csakugyan nem tudom. Egy erdőszélen hagytam a kabátomat is, meg a két pajtásomat is. Én elfutottam a pillangó után s hogy merre futottam, még csak nem is sejtem. — És igy fog hazamenni a városba ? Sigmond vállat vont. — Egy tanárnál föl sem tűnik az ilyen csekélység. — Tudja, tanár ur, hogy maga nagyon szerelmes lehet a mesterségébe. Nagyon is kaczérkodik vele. — Valamibe mindenkinek szerelmesnek kell lennie. — Sőt — én legalább azt hiszem — valakibe is. — Ezt az egyet igazán nem hiszem. Az embernek lehet nagyon kedves valaki ; időre, órára lázas is lehet az ember, különös hangulatokat szülhetnek különös események — de szerelmesnek lenni Csaknem erőszakosan rántott egyet a vállán. — Nem, nagysád, Ámor régen meghalt. — No ha meghalt, nyugodjék kékében. S miután ilyen szépen megnyugtatott, fölajánlom a papa egyik régi kabátját, hogy legalább haza tudjon menni. — Azzal igaxán nagyon leköüei 7. — Jó, jó, de tudja mit várjon i!

1: reám, mehány rokonunk van itt s nem kívánom, hogy vesszőt fusson közöttük. Inkább ide hozom magának. — Csak kérem tegyen bele egy névjegyet, vagy egy czédulát a lakásuk czimével, mert vissza fogom szállítani. — Jó, — mondta kaczagva a leány s futott a ház felé. Sigmond Endre a fuxiákat nézegette, amelyeket letaposott s amig nézte azokat a bizarr alakú virágokat, az jutott az eszébe, hogy szörnyen ostobák a fiatalemberek, ha fogadalmakat tesznek. Miért jutott az eszébe, nem tudta, de nem is volt rá kíváncsi, mert ugy érezte, nagyon sokáig marad el a kisasszony. Persze igazságtalan volt, mint minden férfi, mert a kisasszony ugy sietett, aininc csak bírt, s nem mult el hárem perez és már visszatért egy szürke szakkóval. — Egy kicsit szük lesz ez a köntös. — Oh, dehogy, — mondta Sigmond — s most már azon tűnődött, hogyan húzza fel minél lassabban a kabátot s ezenközben tekintete a fuxiákra esett s hirtelen egy mentőgondolata támadt. — Csak addig kérem még, hogy engedje meg a kabáttalanságot, mig ezeket az agyongázolt virágokat egy kicsit rendbe hozom, fírtek egy cseppet a kertészkedéshez. —• Igazán ? — kérdezte a leány. — Igazán ! — Abban pedig feltétlenül igaza van, hogy ezzel a kis elégtétellel tartozik nekem. Különben ha ugy akarja, segédkezem az üdvös munkában. — Nagyon lekötelez. Ebben a pillanatban siklott az erdő mögé a nap. Tüzes, szerelmes sóhajtásától izzóvá vált az ég alja. * Nem, nem irok tovább. Végre is éjfél után egy óra is elmúlt s nekem korán kell kelnem. Egyszer lehetek én is modern. Fejezze be kiki ugy, ahogy neki jól esik. Nem vagyok én anyakönyvvezető, hogy összeadjam valamennyit, aki a tollam végére kerül. Akinek ugy tetszik, gondolja, hogy elvették egymást. Aki jobban szereti, ha megszakad a szerelmesek szive, válaszsza szét őket, azt sem bánom. Aki pedig olyan modern, hogy ki nem állhatja a befejezett történeteket, az maradjon meg az alkonyodó napnál. A hangulat fönséges, méla és sejtelmes.